Egy brazil kutatócsoport plasztik köveknek nevezte el azokat az elmúlt kb. 2 évtized alatt képződött üledékeket, amelyeket egy brazil sziget partján azonosítottak.
A brazil partoktól több mint 2000 kilométerre, az Atlanti-óceánban található Trindade, mindössze 10 négyzetkilométeres szigete, (nem tévesztendő össze a sokkal északabbra, Venezuela partjainál lévő Trinidaddal – mindegyik helynév a szentháromságból ered). A sziget brazil fennhatóság alá tartozik, és mindössze egy 8 fős kutatóbázis található rajta és a hozzá tartozó néhány apróbb szigeten, más lakossága nincs. A szigetek egy tenger alatti vulkáni lánc végén találhatóak, e szigetek maguk is vulkáni eredetűek, sziklás felszínük, változatos partvonaluk rengeteg állatnak – köztük csak itt honos, endemikus fajoknak – otthont ad, tengeri madarak és tengeri teknősök is fészkelnek itt.
Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen távoli, szinte embermentes helyen tisztaság honol, azonban a helyzet sokkal rosszabb, a műanyag ma már mindenhova eljut.
A brazil Paraná Szövetségi Egyetem kutatói egészen drámai szavakat használtak nemrégiben közzé tett kutatási eredményükben, a Marine Pollution Bulletin szakfolyóiratban: Trindade partjain olyan köveket találtak, amelyek műanyagból épültek fel. Magyarul, a különböző hatások következtében a műanyag darabok (amelyeket a tenger mosott a partra) a melegben lággyá váltak, s egész egyszerűen összetapadtak, és a fövenyen lévő apró szemcsés kőzettörmeléket, homokot is magába záró összlet képződött belőlük. E „plasztik kövek” összetételének vizsgálata feltárta, hogy polietilén és polipropilén van bennük, vagyis bizonyosan műanyagból állnak.
Egy részük a konglomerátumhoz hasonló – ez egy olyan kőzettípus, amely talán a betonhoz hasonlítható leginkább: egy egészen apró szemcsés „masszába” kisebb-nagyobb kőzetdarabok, kavicsok ágyazódtak. A brazil sziget partján, ahol a „plasztik kövek” előkerültek, részint ebben a formában találhatóak meg, a műanyag alapú masszában nagyobb műanyagdarabok ágyazódtak.