Egy új kutatás valós események során keresztül tárta fel, mik azok a tényezők, amelyek segítségével egy-egy vadállat túlélheti a természeti katasztrófákat.
Amikor egy természeti katasztrófáról látunk tudósítást, a legtöbbször természetesen az embert érintő hatásokról van szó, időnként azonban megjelennek menekülő állatokat bemutató felvételek is. A Princeton Egyetem számolt be arról a kutatásról, amelyben az állatok túléléséről, az ezt befolyásoló tényezőkről folytattak vizsgálatokat a mozambiki Gorongosa Nemzeti Parkban. A területet az Idai nevű trópusi ciklon katasztrofális árvizekkel érte el 2019 májusában, a nemzeti park pedig mérte, vizsgálta és detektálta a hatásait. Ehhez részben az állatokra felhelyezett nyomkövetős nyakörvekből, részint pedig a parkban kihelyezett kamerákból és más műszerekből nyerték ki az adatokat. A vadökológusoknak ez abszolút tökéletes alkalom volt, hogy valós helyzetben lássák, mi is segítheti az állatok túlélését.
„Ez volt az első alkalom, hogy egy nagy emlősközösség sorsát valós időben követni tudtuk egy természeti katasztrófa során” – mondta el Robert Pringle, a kutatás résztvevője, aki a viharciklon idején a helyszínen volt. A kutatók végigkövették a ciklon érkezését, ezzel a vízszint változásait. Egyes állatoknak sikerült elmenekülni, másoknak nem. Korábbi adatokat is felhasználva született aztán meg az eredmény, amely alapján a park vezetői a valószínűleg itt is gyakoribbá váló viharokra jobban fel tudnak majd készülni.
Úgy tűnik, hogy a túlélés leginkább az állatok méretével függött össze. Az aprócska, agár méretű oribi, és a kissé nagyobb nádi antilop állományának a fele elpusztult. A 8 GPS jeladót viselő bozótantilopból 5 élte túl a ciklont, de egyébként a faj mindössze 4 százalékot veszített.