Tavaszi kirándulásaink alkalmával színpompás korai virágokkal találkozhatunk. Ezek közül is kiemelkednek szépségükkel a kökörcsinek különböző fajai és a tavaszi hérics. E növények közös jellemzője, hogy az első melegebb napsugarak hatására virágzásnak indulnak. Könnyű felismerhetőségük, szépségük és viszonylagos gyakoriságuk okán érdemes velük megismerkednünk.
Az említett fajok közül a leggyakoribb a zárt sziklagyepekben, pusztafüves lejtőkön, száraz gyepekben előforduló tavaszi hérics (Adonis vernalis), melyet régen tályoggyökérnek is neveztek, mivel gyökerét az állatorvoslásban alkalmazták, elsősorban sertések tályogos sebeinek, orbáncának kezelésére. Szára sűrűn leveles, a levelek vékony sallangokra osztottak. A sziromlevelek élénksárga színűek, a virágban sok porzót és termőt találunk. Mivel a tavaszi hérics mérgező, az állatok rendszerint nem legelik le, így hajlamos felszaporodni, gyakran találjuk nagyobb egyedszámú állományokban. A nemzeti park területén a számára alkalmas élőhelyeken gyakran találkozhatunk vele, a Balaton déli partján a Kis-Balaton – Nagyberek Tájegység több pontján is előfordul nagy egyedszámú állományokban.
Bár a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) a Dunántúli-középhegységben viszonylag gyakran kerül szemünk elé, a déli parton kifejezetten ritkának számít, csak Balatonszárszó és Somogytúr környékén vannak kis egyedszámú előfordulásai. Sztyeppréteken, szikla- és pusztafüves lejtőkön jelenik meg. Levelei szárnyaltak, sallangosak, melyek virágzáskor még nem fejlődnek ki, ekkor csak az előző évi elszáradt leveleket láthatjuk a növény tövénél. A fekete kökörcsintől könnyen megkülönböztetik felfelé álló, kékeslila kehelyszerű virágai.
A fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans) levelei kétszeresen-háromszorosan szeldeltek. Nevéhez méltóan a virág sötétlila, feketés, belül sárgászöld, lefelé konyuló, harang alakú. A fekete kökörcsin köves lejtőkön, homokpusztagyepekben fordul elő, a Balaton déli partján több ponton, többek között Balatonszárszó és Somogytúr környékén vannak nagyobb egyedszámú állományai. Virágzása március és május közé esik, míg a leánykökörcsiné március és április közötti; általánosságban a fekete kökörcsin egy-két héttel később kezdi virágzását. Mindkét kökörcsin hajtása feltűnően selymes, borzas. Kora tavaszi növények lévén ennek a hideg időjárás elleni védekezésben van szerepe.
A fenti fajok mindegyike védett, ezért leszedésük, kiásásuk szigorúan tilos! Amennyiben fényképekkel szeretnénk megörökíteni szépségüket, vigyáznunk kell, hogy taposásunkkal ne tegyünk kárt a virágzó tövek körül megbúvó nem virágzó egyedekben és egyéb, most még csak éppen előbújó védett fajokban. Miután ezek a növények leggyakrabban a napsütötte, különösen a délies kitettségben lévő gyepekben fordulnak elő, ahová ebben az időszakban a vadállomány is előszeretettel behúzódik melegedni, a nagyvadfajok (különösen a muflonok) taposásukkal és a kökörcsinek esetében legelésükkel tehetnek kárt bennük. E mutatós virágok állományait az illegális gyűjtés, az élőhelyek megszűnése, a gyephasználat elmaradása miatt az avarréteg felhalmozódása, a termőhely becserjésedése és az inváziós fajok terjedése veszélyezteti.
Fényképek és szöveg: Szabó Gábor – BfNPI
A cikk borítóképét készítette: dr. Somorácz Áron (Kikelet)
