A klíma- és ökológiai válság elleni fellépés elodázása már-már rutinszerű a világban, míg a valódi cselekvés egyre inkább úgy tűnik, hogy a következő generációra marad. Akárcsak az éghajlatváltozás és a környezetkárosítás további negatív következményei. A fiatalok azonban, bár sokszor többet tudnak, mint a döntéshozó felnőttek, jelenleg nem feltétlenül kapják meg a környezettudatos életmódhoz szükséges tudást az iskolában. Ennek a helyzetnek javítására rendhagyó zöld programot valósítottak meg a budapesti Francia Iskolában. Emilie Venellel beszélgettünk.

Emilie Venellel, a Budapesti Gustave Eiffel Francia Iskola tanárával a Francia Intézet “Mit tehetünk az éghajlatváltozás ellen” című szimpóziumán találkoztunk, aki az iskolájukban szervezett zöld program bemutatásával világított rá a klímavédelemben való elköteleződés fontosságára. Kollégái segítségével a 14 hetes program során olyan problémákra hívták fel a figyelmet, melyek ellen bárki akár a saját szűkebb környezetében is könnyedén fel tud lépni. Ilyen területek például az internet, a fűtés, az utazás, a ruhaipar, a mezőgazdaság, az állattenyésztés, a pálmaolaj vagy műanyag és általában a túlfogyasztás szennyező és éghajlatváltozást fokozó hatása. Megismertették az érdeklődő gyerekeket, szülőket és tanárokat olyan megoldást jelentő fogalmakkal, mint a környezettudatos internethasználat, a használt telefon vásárlás vagy az újrahasznosítás. A program rendkívül sikeres volt.

Emilie a beszélgetésünk során nem győzte kihangsúlyozni, hogy bárkivel, aki a tudatosságra nevelést tűzte ki céljául, szívesen megosztják tapasztalataikat és a teljes programot.

Másfél fok: Amikor ősszel hallottam előadását az iskolai zöld programjukról, azonnal lenyűgözött a lelkesedése a téma iránt. Mondana pár szót magáról?

Emilie Venelle: Általános iskolai tanár vagyok és 7 éve tanítok Budapesten. Számtalan országban tanítottam előtte, jártam Kambodzsában, Vietnámban, Nepálban és Tunéziában is. A sok utazás segített abban, hogy jobban megértsem a körülöttünk lévő világot. Tanár családból jövök, így számomra egyértelmű választás volt ez a szakma.

Másfél fok: Hogy jött a zöld program ötlete? Esetleg ezt az ötletet is egy másik országban látta?

Emilie Venelle: Még nem láttam máshol hasonló programot. Két fő motivációm volt a szervezés során. Az egyik, hogy három gyermek édesanyja vagyok. Egy nap ráeszméltem, hogy milyen nehéz jövő vár rájuk. És ha egy anya aggódni kezd, akkor cselekszik. Úgyhogy én is így tettem. Egy olyan programot terveztem, amivel minél több embert elérhetünk az iskolában. Mivel egy nagy létszámú iskolában oktatok, a lehetőség adott volt. A második motivációm az a felismerés volt, hogy mennyire fontos, hogy az idősebbek elmondják a fiatalabb generációnak, mi is történik a világban.

A kisgyerekek, de még az idősebbek is nagyon keveset tudnak az éghajlatváltozásról és a biodiverzitás csökkenéséről, miközben gyakran hallom a többi felnőttől, hogy majd a fiatalok megoldják a problémákat. Kérdem én, hogy várhatjuk el, hogy megoldjanak valamit, amiről nem tudnak semmit?

De amint megértik a problémát, nagyon is motiváltak lesznek, hogy cselekedjenek. Ezért szerveztük meg ezt a programot az iskolában. A cél az volt, hogy tudatosságra neveljük a gyerekeket és megtanítsuk nekik, hogy tudják a mindennapjaikban megváltoztatni azokat a dolgokat, amik negatív hatással vannak a környezetre. Minden héten ismertettünk egy új témakört és kitaláltunk egy kihívást, amit aki akart, tudott teljesíteni.

Másfél fok: Jó sok témát feldolgoztak. Volt olyan, amivel szinte sehol nem találkozni pedig nagyon fontosak, ilyen például az internet környezetre gyakorolt hatása. Ki találta ki ezeket a témákat?

Emilie Venelle: Három másik általános iskolásokat tanító kollégámmal együtt dolgoztuk ki a témákat. A témákat népszerű fiatal francia bloggerek programjai közül válogattuk ki. A fő szempont az volt, hogy olyan problémákat ismertessünk, amik ellen akár a mindennapokban is könnyedén tehetünk.

Másfél fok: Könnyű volt beépíteni a programot az iskolai életbe és meggyőzni a többi tanárt a fontosságáról? A teljes intézményben megrendezték, vagy csak bizonyos osztályok részére?

Emilie Venelle: Az egész iskolaközösséget céloztuk meg, ez körülbelül 650 diákot jelent 6 és 18 év között, a szülőket bevonva 400 családot és az összes iskolai dolgozót, ez vagy 100 fő. A szülőket, gondviselőket mindenképp be akartuk vonni, hiszen, ha ők nem motiváltak, a gyerekeknek is nehéz dolguk lesz. Az általános iskolában minden osztálynak a saját tanára vitte a programot, a gimnáziumban pedig minden osztályt elvállalt egy-egy oktató azok közül, akik jobban a szívükön viselték a témát. A tanárok részéről úgy általában háromféle reakciót kaptunk a zöld programmal kapcsolatban. A legtöbb tanár nagyon támogató volt. Néhány nem bánta, és voltak páran, akik vonakodtak, sőt kifejezetten ellenezték. Ennek az volt az oka, hogy korábban ők sem tudtak sokat a bemutatott problémákról és egyszerűen túl sok volt nekik. Persze az évek során javult az általános nézet az iskolában. Ugyanis a 14 hetes zöld program előtt már két éve foglalkoztunk a fenntarthatóság témájával. Az első évben megtanultuk, hogy sokan úgy hiszik, ez csak egy hobbi, mint a zene klub vagy a színház klub. Így a második évben azt hangsúlyoztuk, hogy a fenntarthatóság egy közös ügy. A harmadik évre már sokkal többen gondolták úgy, hogy fontos a téma.

Másfél fok: Volt hasonló ellenérzés a családok vagy diákok részéről is?

Emilie Venelle: A legtöbb család nagyon lelkes volt. Sokan közülük tájékozottak voltak, és úgy gondolták, ideje a gyerekeknek is tanulni a fenntarthatóság fontosságról. Természetesen ügyeltünk arra, hogy minden korosztály a saját életkorának megfelelő mennyiségű információt kapjon, amit fel tud dolgozni. Volt szülő, aki néhány tanárhoz hasonlóan ellenezte a témát, mert túl soknak találta. Persze az is előfordult, hogy az eltérő vélemények konfliktushoz vezettek a szülők és a gyerekek között. Ez nem meglepő, hiszen az éghajlati és ökológiai válság megoldása általánosan is konfliktusokat okoz a generációk között. Fontos hangsúlyozni, hogy a programban való részvétel senki számára nem volt kötelező. Viszont óriási segítség volt, hogy az igazgató támogatta az ötletet, hiszen az ő támogatása sokak számára megnyerőnek bizonyult.

Másfél fok: Tehát ha jól értem, nem volt szigorúan beépítve a zöld program a tanév menetébe? Hogy kell akkor elképzelni egy napot vagy hetet, amikor ez zajlott?

Emilie Venelle: Hétfőnként tartottunk egy fórumot, ahol minden diák részt vehetett. Itt egy képekből összevágott videó vetítettünk, ami bemutatta a heti témát. Továbbá készítettünk nagy posztereket, amit az iskola több területén kihelyeztünk, hogy mindenki értesülhessen az adott heti témáról és a hozzá tartozó kihívásról.

A hét elején a tanárok segítségével végig vették az adott témakört, majd a tanár elmagyarázta nekik a hétre szóló kihívást, például a műanyagszennyezés esetén az egyszer használatos műanyagok használatának visszafogását vagy a vízpazarlás esetén a tudatosabb vízhasználatot. Ezen kívül minden család kapott egy e-mailt a heti témakörről és a teljesíthető kihívásról franciául, angolul és magyarul is, hogy mindenki el tudja olvasni. Szerettük volna, ha az is értesül a következő témáról, aki esetleg a reggeli fórumon nem figyelt. A következő héten kezdődött elölről az egész az új témával.

Témabemutató poszter a pálmaolaj-előállítás káros hatásairól a Budapesti Francia Iskolában.

Másfél fok: Tehát alapvetően nem vett el sok időt a szokásos iskolai tevékenységtől.

Emilie Venelle: Nem és erre nem is nagyon volt lehetőség. Az általános iskolában még lehetséges volt egy-két órát erre szánni, de a gimnáziumi órarend már túl feszes ehhez. Sok diák a szünetekben foglalkozott a programmal, és amit még nagyon szerettek, az az volt, hogy minden kihíváshoz volt egy tábla, amire felírhatta a nevét, aki teljesítette. Az, hogy minden héten látták, hogy egyre több név kerül a táblára, lelkesítette őket. Arra nem volt lehetőség, hogy komolyabban utánajárjunk, mi maradt meg az átadott tudásból, de mindenesetre reméljük, hogy sikerült megalapozni a tudatos gondolkodást.

Másfél fok: Tehát a program lényegében bármilyen iskola programjába beépíthető. Melyik kihívás volt a legnépszerűbb? Volt esetleg olyan, amit korosztályoktól függően találtak érdekesnek?

Emilie Venelle: Ezt nehéz megválaszolni, mert a program után készített kérdőívek csak a szülőket célozták meg, és közülük sokan nem nagyon olvasnak e-maileket. De még így is rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. A kihívások egyformán népszerűek voltak, talán csak a repülőutak kompenzálása, a faültetési programok támogatása és a használt telefon vásárlás volt olyan, amit nem sokan tudtak (vagy akartak) rövid időn belül teljesíteni. Ami nehézséget okozott még, az a húsmentes életmóddal kapcsolatos kihívás volt. Egyfelől néhány szülő panaszkodott, hiszen Európában, és különösképpen Magyarországon sokan úgy nőttek fel, hogy húst kell enni hússal. Másfelől én például elsős osztályban tanítok, ott a kevesebb húsfogyasztással kapcsolatos kihívást nem hirdettem ki, mert egy 6 éves gyerek esetén a lelkesedés úgy néz ki, hogy rendben, ha kevesebb húst kell enni, akkor nem eszik húst egyáltalán.

Másfél fok: Tervezik, hogy megismétlik a programot az iskolában, esetleg valamilyen módon még tovább fejlesztve?

Emilie Venelle: Ebben az évben nem rendeztük meg, ugyanis idén egy még komolyabb célt tűztünk ki, az úgynevezett „ökoiskola” cím francia megfelelőjének megszerzését. Sajnos a járvány miatt ezt nem tudtuk teljesíteni, de reméljük jövőre ezt is és esetleg a zöld programot is meg tudjuk valósítani, sőt további ötleteink is vannak. Mivel a zöld program szerkezete könnyen alakítható, akár hosszabb időtartamú is lehet, így a további ötletek beépíthetőek.

Ami nehézségnek bizonyult a program során, hogy megfelelő motivációt találjunk a résztvevő családok számára, de ez is megoldódott. A kihívások teljesítése versenyként lett tálalva a családok számára, akik ettől nagyon fellelkesültek és azon vetélkedtek, hogy ki tud több kihívást teljesíteni. Így sok emberhez elért az üzenet.

Kihívás volt továbbá az információs anyag összeállítása, amit a diákokkal, szülőkkel és gondviselőkkel is megosztottunk. Ennek oka a kapacitáshiány volt, összesen négyen dolgoztunk rajta, és persze arra törekedtünk, hogy minél részletesebb és pontosabb oktató anyagot állítsunk össze, valamint a fordítás is sok időt vitt el. Aki esetleg átveszi a programunkat más intézményekben, annak már nem kell majd ezzel megküzdenie.

Másfél fok: A program tehát alapvetően franciául volt, és az összefoglaló anyagok le lettek fordítva angolra és magyarra is.

Emilie Venelle: Igen. A különböző témakörök remek alapot adtak a tanároknak a nyelvórákon a beszédgyakorlatok során. Ezt minden oktató nagyon szerette, ugyanis nehéz folyton valami új témát kitalálni, amiről a gyerekek szívesen beszélnek, de a zöld program témáit imádták, főleg az általános iskolások.

Még olyan gyerekek is szívesen megszólaltak és elmondták a véleményüket, akiknek azelőtt szinte a hangját sem hallottuk.

A kisebbekkel tehát nem volt gond, nagyon lelkesek voltak. Az idősebbek esetén már nem volt ilyen könnyű dolgunk, hiszen a kamaszok sok olyan személyes problémát élnek meg, ami miatt sokszor kevésbé nyitottak a világra.

Másfél fok: Mit tanácsolna azoknak a tanároknak, akik elkötelezettek a környezettudatos életmód felé és szeretnék ezt a gondolkodásmódot a diákjaiknak is átadni?

Emilie Venelle: A legfontosabb, amit mondhatok: ne adják fel! Sokszor nehéz dolguk lesz, hiszen egy nehéz és kényelmetlen témát boncolgatnak. Sokszor a kollégák sem túl támogatóak, ezzel én is megküzdöttem. De kitartottam, mert tudtam, hogy helyes az, amit teszek, ezért sosem tört meg a lelkesedésem. Tehát kérem ne adják fel! Meglátják, később majd jönnek az emberek és hálásak lesznek. És ez nagyon jó érzés. Nem szabad elfelejteni, hogy mi vagyunk az utolsó generáció, aki még ezt megteheti. Szeretném, ha elmondhatnám majd a gyerekeimnek, hogy tudom, nehéz, ami rájuk vár, de én megtettem, amit tudtam.

Nehéz persze úgy lépni, hogy a többség még nem tesz semmit. De ki kell tartani, mert a fiatalok megérdemlik, hogy harcoljunk értük.

Minket is ez motivált a kollégáimmal, mikor a hétvégéket is feláldozva dolgoztunk a programon. Majdnem 180 szülő mondta utána, hogy hálásak, és ők is megváltoztak a munkánk hatására. És lehet, hogy még nem tesznek meg mindent, amit tudnak, de folytatják, és a munkánk eredménye az, hogy ez a változás elindult számukra.

Írta: Szabó Amanda Imola – Meteorológus-éghajlatkutató, doktorandusz az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékén és a Másfél fok egyik állandó szerzője.