Az utóbbi években az enyhe teleknek köszönhetően egyre többféle gém telel át a Körös-Maros Nemzeti Park tájain. Bár táplálékukat elsősorban a vizekben keresik, télen, ha nincs más, a pockokat is szívesen megeszik.
Magyarországon kilenc különböző gémféle fordul elő rendszeresen. A tizedik a kanalasgém, amely neve ellenére nem a gémek közé tartozik, hanem íbiszféle. A gémek egy része vonuló (kis kócsag, üstökös gém, bakcsó), másik része télen lehúzódik a Balkánra, tehát nem klasszikus vonuló. Vannak olyanok is, amelyek csak téli vendégek nálunk.
Szürke gém. Fotó: Marik Pál
Az utóbbi években Magyarországon érezhetően növekszik az áttelelő gémek száma, ez elsősorban az enyhe időjárásnak köszönhető. Vannak köztük nálunk költők, s vannak északról érkező téli vendégek is.
A nagy kócsag, amely a magyar természetvédelem címermadara, a rendszeresen áttelelő gémfajok közé tartozik, ahogyan a szürke gém és a bölömbika is. Ezeknek a fajoknak azonban csak egy kisebb része telel át nálunk.
Nagy kócsag. Fotó: Marik Pál
A téli időszakban a gémek a pusztai vizes területek mellett tartózkodnak. Amikor ezek a sekély vizek befagynak, akkor lehúzódnak a nagyobb tavak, vagy a folyók mellé, hogy táplálékhoz jussanak.
Ha már a vízből nem tudnak táplálékot (kisebb halakat, vízi rovarokat, kétéltűeket) szerezni maguknak, akkor területet váltanak: a lucernatáblákon, gyepeken pockokat, güzüegereket és más kisrágcsálókat szedegetnek. Ez a váltás főleg a szürke gémekre és a nagy kócsagokra jellemző. Ha azonban nagyon kemény hidegre vált az idő, akkor a pockok sem jönnek elő, s a jég miatt vízhez sem tudnak jutni a gémek, ilyenkor az áttelelés lehetetlenné válik.
Bölömbikákat nemigen láthatunk nyílt területeken, ők kizárólag a vizeknél próbálnak élelmet szerezni maguknak. Ha már minden vízfelület befagy, akkor a meleg vizes befolyásoknál (például a Körösön a duzzasztók környékén) időznek.
A cikk borítóképét készítette: Szabó Zsolt (Formák a ködben)
Bölömbika. Fotó: Marik Pál
