A hússzínű ujjaskosbor nem jellemző faj Csongrád térségében, mégis elég sok van belőle.
Vannak, akiknek még meglepetést okoz, hogy Magyarországon is élnek vadon orchideák – ráadásul nem is kevés! Természetesen nem a virágárusoktól ismert színpompás, nagyvirágú lepkeorchideákra kell gondolni, de hazai képviselőik sem szégyenkezhetnek szépség tekintetében. Az orchideák igen fajgazdag csoport, a nagyvilágban közel 23000 fajuk él, többségük fánlakó. Mérsékelt övi képviselői – tehát hazai fajai is – talajlakók, általában 10-30 cm magasra nőnek virágzáskor.
A hazai fajok virágai ugyan aprók, rendszerint 0,5-1 cm között mozognak, azonban szinte kivétel nélkül hosszabb-rövidebb fürtökbe tömörülnek (pl. a május végén- júniusban a Kiskunság leszáradó láp- és mocsárrétjeinken nyíló szúnyoglábú bibircsvirág virágzata meghaladhatja a 10 cm-t is), így megjelenésük igen dekoratív lehet. Bár az orchideák – magyar megnevezéssel: kosborok – virágai igencsak eltérőek lehetnek szín-, alak- és méret szempontjából egyaránt, felépítésük alapvetően egységes. „Szirmaik” két körre különülnek: a külső, és belső lepellevelek száma egyaránt három. A belső lepellevelek része a mézajak is, amely a többi lepellevélnél rendszerint nagyobb, és általában színesebb, erősebb mintázatú is, gyakran karéjos szerkezetű – a megporzó rovarok leszállóhelyéül szolgál.
Számos olyan növényünk van, amelynek virágzása az adott évi, nem megfelelő mennyiségű csapadék esetén, ha el nem is marad, de igen csekély mértékű a teljes állomány egyedszámához képest. Kifejezetten jellemző ez az orchideák számos fajára, és nem csak az üde élőhelyeken élőkre, de a szárazgyepi fajokra is. A csapadékszegény időjárás következtében a kosborok idei virágzása sok helyen nem olyan látványos a Kiskunságban, mint a számukra ideális években, de azért így is sokfelé találkozhatunk velük.
Nemrégiben egy tarka pettyeskosborról adtunk hírt a Nyárlőrinci-erdőből, amely azért jelentős, mert ez a faj a sziklagyepeket, karsztbokorerdőket, füves lejtőket kedveli.
Most pedig Csongrád külterületén, a várostól alig 3 km-re meglepő módon egy nagyobb hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata) állomány hívta fel magára a figyelmet. Egyik polgári természetőrünk fia korábban is jelezte már, hogy a közeli homokbányában néhány tucat példányára bukkant, illetve a térségben rendszeresen fotózó Koncz-Bisztricz Tamástól is kaptunk erre vonatkozóan információkat. A terület alaposan átnézése után egy 600-700 tőből álló állományt sikerült dokumentálni.
Fotó: Koncz-Bisztricz Tamás
A hússzínű ujjaskosbor nem jellemző faj errefelé, a nedves, üde láprétek mélyebben fekvő részeit, mocsárréteket, láp- és ligeterdőket, magassásos társulásokat kedveli. Erőteljes növekedésű, 20-50 cm magas, vastag üreges szára és felálló, hosszúkás levelei vannak. Május-júniusban nyíló virágzata rendkívül dekoratív nyúlánk, tömött, hengeres fürt, virágai színe a húsvöröstől a fehérig változhat.
A területileg illetékes természetvédelmi őr Koncz-Bisztricz Tamással bejárta a területet, aki gyönyörű képeket készített a fellelt állományról.
Minden hazánkban előforduló kosborfaj védett, így gyűjtésük, károsításuk szigorúan tilos!
Fotó: Koncz-Bisztricz Tamás
Fotó: Koncz-Bisztricz Tamás
Fotó: Koncz-Bisztricz Tamás
A cikk borítóképét készítette: Gór Ádám
