Miközben a Tata határában lévő Fényes Tanösvény pallósorán sétálunk, egyre több, kisebb és nagyobb forrás tűnik fel.
Körtefás-forrás: nevét a mögötte álló vadkörtefáról kapta e kicsi, kör alakú, 15 méter mély tó. Manapság a Fényes-forrásvidék a hazai búvárkodás kedvelt helyszíne, az itteni kristálytiszta vizek átlagosan 4-5 méteres mélysége miatt. Noha a szakemberek vakforrásnak, a laikusok pedig „Döglött”-nek hívják, a tó most is él, csak kisebb a vízhozama, mint egykoron. Ez inkább egy természetes folyamat eredménye, mintsem az iparé, az évszázadok alatt egyszerűen eltömődnek a forráskürtők és jelentősen elapad a kiáramló vízmennyiség. Forrás: Sarusi István
A bejáratnál lévő tájékoztató táblán olvasható információ szerint, naponta összesen mintegy 35 000 köbméter, enyhén szénsavas karsztvíz jut a felszínre ezekből a forrásokból – ugyanannyi, mint a Hévízen. Ám mivel ily’ mértékben tagolódnak szét a tatai források, ezért az itteni víz hőmérséklete csupán 20-22°C. Ha az összes karsztvíz egyetlen vízoszlopban törne elő, akkor a becslések szerint 17,7 méter magas, és a hévízivel megegyező, 38°C-os lenne.
Ez a faépítmény 17 méter magas. Éppen annyi, mint amekkora az itt feltörő vízoszlop lenne, ha a források együttesen törnének felszínre. Forrás: Sarusi István
A kihelyezett ismertetőből az is kiderül, honnan e szépen csengő név. Minden egyes kitörésnél a forrás vize felkavarja a meder alján lévő lisztfinom kvarchomokot (világos foltok a képeken), majd a Nap sugarai megcsillannak a szemcséken, és a szemlélőben olyan érzés támad, mintha fénylenének a parányi részecskék.
Világos foltok jelzik a legaktívabb források feltörési helyét. Eközben a víz felkavarja a lisztfinomságú fehér kvarchomokot, amiken meg-megcsillannak a Nap sugarai is – innen a Fényes név. Forrás: Sarusi István
A cikk borítóképét készítette: Daróczi Csaba (A kárász birodalma)
