A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén – hasonlóan az országos viszonyokhoz –, az utóbbi évek enyhe telei során ritkán alakult ki hótakaró. Most azonban jelentős mennyiségű hó fedi a tájat, ami feltehetően hosszabb ideig meg is marad.

A hirtelen beköszöntött tél gyökeresen megváltoztatta a terület élővilágának életét. A téli időszakban látványos tömegeket produkáló vadludak elől a hótakaró elfödte az élelmet (vetéseket, rövidfüvű gyepeket), így jó részük már továbbállt, táplálék után kóborolva. A nyári ludak viszont ilyenkor már zömmel párban mozognak és készülődnek a kora tavaszi költésre, nem repültek el. Gyakran látni hóban álldogáló nyári lúd párokat a halastavak és mocsarak közelében.

A vátyoni öreg tölgy. Fotó: Biró István

A halastavak még nem fagytak be, így a vadrécék több fajával is találkozhatunk itt. Természetesen a tőkés réce a leggyakoribb, de több száz barátréce, és néhány kerceréce, továbbá kanalas és kendermagos réce is színesíti a palettát.

Az áttelelő szürke gémek, nagy kócsagok, nagy pólingok most nehéz időknek néznek elébe. A kócsagok és a gémek a szántóföldeket keresik fel, rágcsálókra vadászva. A vonuló madárcsapatokat követő ragadozók (sólymok, sasok) száma is megcsappant. Az áttelelő rétisasok száma 15-20 példány körül alakul, fő táplálékukat ilyenkor az elpusztult halak képezik.

Tél a tavakon. Fotó: Biró István

A Kis-Sárréten található Vátyoni-erdők elcsöndesedtek, a téli madárcsapatok azonban fel-feltűnnek az erdőszéleken. Fenyőrigókat, süvöltőket lehet megfigyelni, az öregebb erdőkben pedig a csuszkák kiáltását is hallhatjuk.

A területen előforduló nagyvad, főként a gímszarvasok, őzek a tél beálltával rögtön nagyobb csapatokba tömörültek és táplálék után kutatva, gyakran nappal is szem elé kerülnek. A természetvédelmi őr számára kiváló alkalom ez a terület figyelmes bejárására, hiszen a hóban olyan ritkán látható fajok nyomait is felfedezhetjük, mint a vadmacska, a hermelin, vagy a nyuszt. A lombját vesztett erdőt járva ilyenkor lehet felfedezni azokat a madárfészkeket, melyek vegetációs időszakban, a sűrű lombok között nem kerülnek szem elé. Elsősorban a rétisas, a héja, a darázsölyv, a fekete gólya vagy a holló fészkeinek feltérképezését végezhetjük el, ami nagyon fontos feladat.

Fenyőpinty. Fotó: Biró István

A hótakarónak azért is van jelentős szerepe, mert az elmúlt év komoly csapadékhiányt eredményezett, és egy havas tél sokat segíthet a vizes élőhelyek fenntartásában, állapotuk javításában. Jelenleg mintegy 15 centiméteres hóréteg borítja a Kis-Sárrét tájait.

A cikk borítóképét készítette: Dr. Jantyik Tibor (Fagyos reggel)