Idén a szokásosnál is több a madársisak a Szabadkai-erdőben

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén tíz különböző orchideafaj honos. Közülük három – a fehér és a kardos madársisak, valamint a tojásdad békakonty -, megtalálható a Kígyósi-pusztához tartozó Szabadkai-erdőben is.

A tojásdad békakonty, melyet az előző évben fedeztünk fel, idén még nem mutatta meg magát, de a kardos és a fehér madársisak a szokásosnál is nagyobb számban bukkant elő. A fehér madársisak minden évben egy kicsit megelőzi a kardos madársisak virágzását. Így történt ez most is: míg az előbbi lassan elvirágzik, az utóbbinak még csak most bukkannak elő a bimbói.

A madársisakok kisebb, 10-15 példányból álló foltokban fordulnak elő. A 20-30, esetleg 40 cm magasra megnövő növények az erdő sűrűjében általában rejtve maradnak. Zöldesfehér színű, 1,5-2 centiméteres virágaik ugyanis jóval szerényebbek, mint a virágboltokban kapható orchideáké. A két madársisak a szemlélő számára legkönnyebben a levél formája alapján különíthető el. A fehérnek tojásdad, a kardosnak – nevéhez méltóan -, kardszerű, hosszúkás levelei vannak.

Amellett, hogy az orchideafajok mindenhol viszonylag ritkák, ökológiai értékük jelentős, már csak azért is, mert egy-egy virágzó hajtás kifejlődéséhez akár évtizedekre is szükség lehet. Az orchideák a talaj fizikai, kémiai tulajdonságaira általában érzékenyek, de a két madársisak faj szerencsére jól tűri az alföldi erdők talajának ingadozó vízháztartását és a talaj kémhatására sem túlzottan érzékeny. Ennek köszönhető, hogy az alföldi erdőkben sehol sem túl nagy számban ugyan, de viszonylag sok helyen előfordulnak.

Ezeknél a fajoknál gyakran megtörténik, hogy a virágzás során nem nyitják ki teljesen szirmaikat, hanem az egész szezon alatt beburkolózva, mintegy bimbó formájában maradnak. Idén – valószínűleg a szárazabb tavasz miatt -, alig lehetett kinyílt virágot találni, szinte az összes madársisak ebben a bimbós állapotban élte meg a virágzási szezont.

Fotó: Sallainé Kapcsi Judit