Márciusban már nem csak a korán nyíló virágok jelzik a tavaszt, hanem az egyre hangosabb erdő is arra utal, hogy valami elkezdődött.
Egyre-másra érkeznek vissza telelőterületükről a madarak, és az itt áttelelők már foglalják a revíreket. Ezt pedig a madarak világgá is kürtölik. Hangoskodnak, kiáltoznak, egyesek énekelnek, mások dobolnak. Bizony, dobolnak, mégpedig a harkályok. Szép énekhang helyett jó hangszeres tudással áldotta meg őket a természet.
Március elejétől a harkályfélék már a területfoglalással foglalatoskodnak, és a hímek a kiválasztott territórium határait többek között hangos dobolással jelölik ki. Egy erre alkalmas száraz ágcsonkra gyors egymás utáni csapásokat mérnek a csőrükkel, ami így messze hangzó, pergő dobolásként hallatszik. Emellett hangosan kiabálnak is, így a vájt fülű madarász anélkül be tudja azonosítani a harkályokat, hogy megpillantaná őket. A természetvédelmi munkában is fontos ez az időszak, hiszen a harkályok feltűnő viselkedése lehetővé teszi a könnyű adatgyűjtést. A velük kapcsolatos monitoring tevékenység ilyenkor könnyen elvégezhető.
Ilyen faj pl a hamvas küllő (Picus canus), mely közösségi jelentőségű fajként szerepet játszott a Mecsek NATURA 2000 terület kijelölésekor. Márciusban a hímek már hallatják kicsit bánatosan csengő, szép hangjukat, és finom dobolásuk is gyakran hallatszik.
Szöveg és fotó: Völgyi Sándor
A cikk borítóképét készítette: Gaál Zoltán Péter (Nyelvóra) „részlet”