ForrásMásfél fokÍrta: Buzási Attila – Regionális és környezetgazdász, a gazdálkodás- és szervezéstudományok doktora (PhD), a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem adjunktusa. Kutatási területe a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és sérülékenység-vizsgálat ágazati és területi összefüggései

A század végére teljes egészében mediterrán körülmények várnak a magyar bortermelőkre. Aggodalomra ugyan lehet és van is ok, ám a pánik és a borágazat temetése túlzó és felesleges. Míg az olaszrizling, a kadarka vagy a hárslevelű termelése sokkal bizonytalanabbá válik, a vörösborok esetében a minőség és a versenyképesség javulásával is lehet akár számolni. De ehhez is biztosan szükség lesz alkalmazkodásra, egyebek között új fajták bevonására, különböző klónok használatára, új dűlők kialakítására. A fogyasztóknak pedig azt kell megszokniuk, hogy nem várhatunk el konstans minőséget, ízélményt és mennyiséget a hazai borászoktól, miközben folyamatosan a fejük felett lebegnek az időjárási szélsőségekből adódó veszélyek és befolyásoló tényezők.

A régiónkra vonatkozó éghajlati előrejelzések masszív felmelegedést, illetve a csapadékeloszlás változékonyságát, a lehulló csapadék intenzitásának növekedését emelik ki. Ezek mind erősen befolyásolják a szőlő fejlődését és az elkészült bor minőségét, élvezeti értékét.

Olyan ikonikus magyarországi szőlőfajták, mint az olaszrizling, a kadarka vagy a hárslevelű kifejezetten érzékenyek bizonyos klimatikus paraméterekre. Az olaszrizling a nagy meleget tűri nehezen, a hárslevelűt a vízhiány sanyargatja, míg a kadarka kifejezetten érzékeny a rothadásra. Ha összetesszük ezeket érzékenységeket az előbb felsorolt megváltozó klimatikus viszonyokkal, már láthatjuk is azokat a kihívásokat, amivel a jövőben, sőt, már a jelenben is szembe kell néznünk.

A klímamodellek a század végéig drámai változásokat jeleznek előre: szinte alig lesz olyan bortermelő vidéke Magyarországnak, ahol a 2000-es évek elejének éghajlati viszonyai visszaköszönnek.

Egy 2012-ben Gaál Márta vezetésével készült kutatásban egy regionális klímamodell alapján próbálták meg meghatározni, hogy a hazai borvidékekre a 2010-es években érvényes éghajlati tényezőkkel a jövőben hol találkozhatunk. Rossz hírünk van a borászati szakmának: a 21. század végének gazdálkodói vakrepülést fognak végezni.

1. ábra: a bortermelő vidékek éghajlati viszonyainak eltolódása. A jelenkori színkódok század közepi megváltozása, majd szinte teljes eltűnése előrejelzi azt, hogy a század végére majdnem mindenhol megváltoznak a 2000-es évek éghajlati viszonyai a magyar borvidékeken. Forrás: Gaál et al. 2012.

Eredményeik szerint legkésőbb a század közepére a legtöbb területen a 2000-es évek elejének szekszárdi és hajós-bajai körülményeivel kell számolni, ugyanakkor a dunántúli területeken jellemző lesz a soproni és a neszmélyi borvidék éghajlati viszonyainak megjelenése.

A század végére mindenütt a mediterrán klímára kell készülni

A gazdálkodás és a szóba jöhető fajtaválaszték szempontjából kiemelt fontossággal bír az ún. Huglin-index, mely segítségével megállapítható, hogy a vegetációs időszak alatti átlaghőmérséklet, a napi maximum hőmérséklet és a földrajzi szélességet figyelembe vett hőösszeg szerint melyek az adott területen termeszthető fajták.

Az utóbbi a korai érésű, illatos fajták esetén 1500 °C, pinot noir, chardonnay, cabernet franc/sauvignon, olaszrizling esetén 1700-1900 °C, míg a mediterrán térségben elterjedt vörös fajtáknál 2000-2300 °C közötti.

Az alábbi ábrán ennek az indexnek az 1961-1990-es, 2021-2050-es és a 2071-2100-as időszakra vonatkozó előre jelzett és múltbeli értékeit látjuk három klímamodellen keresztül futtatva. Látható, hogy a század közepére nagyrészt,

a század végére pedig teljes egészében mediterrán körülmények várnak a bortermelőkre, igencsak nehéz választás elé állítva őket a fajtaválaszték és az előállított borok stílusát tekintve egyaránt.

2. ábra: ábra: A Huglin-index változásai. Forrás: Mesterházy et al. 2018

Esettanulmány a változásokra: a szekszárdi borvidék

Hazánk egyik legdélebbi borrégióján, Szekszárdon keresztül jól bemutathatóak egy borvidék klímaváltozás miatti sérülékenysége és a lehetséges alkalmazkodási beavatkozások. A borvidékre jellemző, hogy az elmúlt bő négy évtizedet tekintve sokszor változékonyabb csapadékeloszlással bír az országos átlaghoz képest, valamint déli fekvésének hála magasabb hőmérsékleti értékekkel is rendelkezik (3. ábra).

3. ábra: a szekszárdi borvidékre jellemző éghajlati paraméterek az országos átlaghoz viszonyítva. Forrás: Buzási 2021.

Az átlagos csapadék és hőmérsékleti értékek anomáliája mellett a területnek a jövőben intenzív aszályokkal is szembe kell néznie. A magas kitettség mellett a borvidékre jellemző fajták érzékenysége is jelentős. A legnagyobb arányban telepített fehér- és kékszőlő fajták szinte mindegyike érzékenyen reagál legalább egy paraméterre (szárazság, fagyok, vagy pedig a Huglin-index megemelkedése közül legalább egyre).

Különösen érdekes ez annak függvényében, hogy az utóbbi évek egyik fontos borvidéki eredménye a „szekszárdi palack” megjelenése. Az érvényes szabályozás szerint kékfrankos, kadarka vagy bikavér, tehát a terület ikonikus vörös borai kerülhetnek ebbe, melyek részben veszélyeztetettek. Szerencsére nem mindegyik fajta érintett egyenlő mértékben, a kékfrankosban a termelők igen nagy potenciált látnak, éppen a klímaváltozás által okozott éghajlati hatásokkal szembeni viszonylagos ellenálló képessége miatt.

Általánosságban egyébként is elmondható, hogy a hazai vörösborok minőségi javulása és ezáltal versenyképessége rövid távon növekedhet az emelkedő átlaghőmérséklettel.

Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni két fontos összefüggést:

  1. A klímaváltozás nem egyenlő csak és kizárólag a felmelegedéssel, sokkal inkább az extrém időjárási jelenségek gyakoriságának növekedésén keresztül ragadható meg. Ide tartoznak akár a tavaszi fagyok, vagy a villámárvízi elöntések is, amelyek jelentős negatív következményekkel járnak az ültetvényekre.
  2. A rövid távú hasznokat és előnyöket a század végére akár el is veszíthetjük, ha nem követünk alkalmazkodási beavatkozásokat: a jelenlegi fajtaszerkezet magas érzékenysége az egyre kiszámíthatatlanabbá váló körülmények között magas sérülékenységet eredményez.

Mindenkinek alkalmazkodnia kell a változásokhoz

Az első és legfontosabb megállapítás, hogy a korábban ismertetett összefüggések nem csak a hazai termelőket és fogyasztókat sújtják. Szerte Európában a termelők az emelkedő hőmérséklet miatt magasabb cukor tartalmú szőlőszemekkel dolgoznak, amely magasabb alkoholfokot eredményez, ez pedig szembe megy a jelenlegi fogyasztói igényekkel.

Elkezdődik tehát egy nagyon vékony pallón futó mutatvány: az elkészített borokban alapvetően az egyensúlyt keressük, az alkohol, a sav és az aromák egységét. Mindemellett

a fogyasztók az utóbbi években a könnyebb, gyümölcsösebb karakterű borokat keresik, amivel szöges ellentétben állnak a klímaváltozás által kiváltott hatások.

Ezt kiküszöbölendő több olyan alkalmazkodási megoldást is bevezettek a nagy(obb) termelők és borvidéki szövetségek, mellyel az igényeket kielégíthetik.

Az adott régióra jellemző, ellenben a klímaváltozással szemben sérülékenyebb, hagyományos szőlőfajtákat új, ellenállóbb fajtákkal próbálják meg helyettesíteni. Erre jó példa, hogy a Bordeaux és a Bordeaux Supérieur boroknál már portugál fajták is megengedettek. A fajtaválaszték diverzifikálása már csak azért is említésre méltó, mivel a világon az összes bortermelő terület 70-90%-án összesen tizenkét különböző fajtával dolgoznak, ami alig éri el a fajtaválaszték 1%-át.

Klasszikus alkalmazkodási megoldás az egyre magasabbra ültetett szőlőtőkék esete: itt azonban a nagyobb lejtőszög, a talajminőség romlása és a helyben megtartható víz hiánya ellensúlyozza a kezdeti pozitív hatásokat. Az egyre magasabbra telepített területek mellett egy másik nagyszabású adaptációs jelenség is megfigyelhető, főleg az újvilági borászoknál. Idáig jellemzően a déli kitettségű lejtőket használták bortermelésre, azonban a túlzott felmelegedés miatt elkezdték az északi oldalt is intenzíven használni, így előzve meg azt, hogy a melegben könnyen elégjenek a savak.

Léteznek természetesen sokkal kevésbé drasztikus megoldások is, mint a fajtaválaszték megváltoztatása, vagy a bortermelő területek nagyarányú áttelepítése. Ezek az alkalmazkodást segítő beavatkozások sokkal jobban illeszkednek a kisebb területeken, sokszor családi vállalkozásban dolgozó magyar borászatok és termelők lehetőségeihez. Egyre szélesebb körben terjed például az éjszakai, vagy lépcsőzetes szüretelés, a különböző klónokkal kapcsolatos kísérletek, a talajtakaró növényzettel összefüggő vizsgálatok a víz helyben tartására, illetve a korábban őshonos magyar fajták telepítésének számba vétele.

Nincs veszve a magyar bor, de más lesz

A klímaváltozással kapcsolatos kihívások a vörösborok tekintetében jelenleg még lehetőségnek hatnak, azonban minden szegmensnek változnia, változtatnia szükséges. A borászok munkájában fontos szerepet kell, hogy játsszanak az éghajlati adottságok és változások folyamatos monitorozása és számba vétele, a fogyasztók részéről pedig nagyobb rugalmasságra lesz szükség.

Be kell látnunk és el kell fogadnunk, hogy

nem várhatunk el konstans minőséget, ízélményt és mennyiséget a hazai borászoktól, miközben folyamatosan a fejük felett lebegnek az időjárási szélsőségekből adódó veszélyek és befolyásoló tényezők.

Az évjárathatás az egyik legszebb és legszerethetőbb jellemzője a hazai boroknak. Tanuljunk meg együtt élni ezzel és támogassuk a hazai borászatokat és kistermelőket azzal, hogy magyar bort fogyasztunk. Már csak fenntarthatósági szempontból is érdemes ezt tennünk.