A hibridizáció, azaz a keverékfajok létrejötte fontos szerepet játszik a hajtásos növények evolúciójában. Kiemelten igaz ez az orchideákra, ahol a vadon élő fajokét jóval meghaladja az eddig ismertté vált hibridek száma. A virágboltokban megvásárolható, termesztett, trópusi eredetű orchideák is szinte kizárólag a nemesítők által létrehozott keverékfajok példányai.
Hibrid orchideákkal itthon is találkozhatunk, elsősorban azokon az élőhelyeken, ahol olyan fajok fordulnak – lehetőleg nagyobb egyedszámban – elő, amelyek valamennyire átfedő időszakban virágoznak. Nem szükséges egymás közvetlen közelében nyílniuk, elég, ha a megporzó rovarok repülési távolságán belül találhatóak. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság területén a leggyakrabban megfigyelhető keverékfaj a bíboros és a majomkosbor hibridje (Orchis purpurea x simia), amely viszonylag sűrűbben a Villányi-hegységben, ritkábban pedig a Mecsekben kerülhet a figyelmes kiránduló szeme elé. Beazonosítása nem könnyű, de mint a legtöbb hibridnél, alaktanilag ez is a két szülő közötti köztes helyzetet foglalja el.
A hibridizáció mellett a színváltozatok is nehezebbé tehetik a kosborfélék felismerését. A nektárt nem termelő virágú orchideák valószínűleg így próbálják megtéveszteni a rovarokat azáltal, hogy a megporzók által már megtanult eredeti színüktől különböző színváltozatban pompáznak. Ezek lehetnek halványabbak (apochrom), vagy éppen élénkebbek (hyperchrom). Jelentős példányszámú agár sisakoskosbor állományokban például szinte mindig lehet találni fehér vagy rózsaszínes virágzatú példányokat is. A színváltozatok sajátos formája az, amikor az egész hajtás sárgás-fehéres, zöld színanyag nélküli. Az ilyen példányok nem is fotoszintetizálnak, hanem teljesen a mikorrhiza („gombagyökér”: növény gyökérzete és gombák között kialakult, kölcsönösen előnyös kapcsolat) típusú tápanyagfelvételre álltak át. Ezt a jelenséget hazánkban eddig csak nőszőfű és madársisak fajokon sikerült megfigyelni.
Még a színeltéréseknél is ritkábbak az orchideavirágok szerkezeti rendellenességei, amelyek többek között a virágalkotó részek hiányában, számának megváltozásában, összenövésében, a megszokottól eltérő elágazásában nyilvánulhatnak meg. Ezért is volt örömteli felfedezés pár évvel ezelőtt a Mecsekből előkerült fehér színváltozatú, ráadásul degenerált mézajkakkal rendelkező majomkosbor.
Szöveg és fotók: Nagy Gábor
