1980-ban a geológusok úgy gondolták, hogy a földkéreg szilárd rétegként viselkedik, amely elszigetelt, olvadt magmás tócsákat tartalmaz. Ma már tudjuk, hogy inkább egy összetett pépre hasonlít, ami jelentősen megnehezíti annak megjóslását, hogy mikor következnek be nagy vulkánkitörések. A vulkántudomány folyamatosan fejlődik, lépést tartva a technológiai fejlődéssel.
A tanulmány 2000-ben, 2010-ben és 2020-ban tartott tudományos szimpóziumokon alapul és nem csak a vulkáni ismeretekre összpontosít, hanem arra is, hogy évtizedek alatt mennyi különböző nézőpont alakult ki a vulkánok működésével kapcsolatosan. Annak megértése, hogy a vulkáni tevékenység hogyan változhat az idők során, különösen fontos, mivel az éghajlatváltozás továbbra is közvetlen és közvetett hatással van a vulkánok viselkedésére.
A tengerszint emelkedése, a gleccserek olvadása, a víztartalékok kimerülése és a hegyek eróziója mind befolyásolhatja a vulkánkitörések valószínűségét és gyakoriságát. A társadalomra gyakorolt éghajlati hatások egyre súlyosabbá válása miatt egyre valószínűbb, hogy az országok fontolóra veszik a vulkánokat utánzó beavatkozásokat – például aeroszolok befecskendezését a sztratoszférába a Föld felszínének lehűtése érdekében.
A kutatások azt mutatják, hogy egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a vulkánkitörések egybeesnek az éghajlattal kapcsolatos viharokkal, aszályokkal, árvizekkel vagy más katasztrófákkal, ami megnehezíti a válságok tervezését és az azokra való reagálást.
