Egy nagy vulkánkitöréshez hasonló mennyiségű füstöt juttattak a sztratoszférába az ausztrál bozóttüzek

„Nagy meglepetés volt számunkra látni ezt a jelentős hatást. Soha nem láttam ekkora füstbeáramlást a sztratoszférába” – mondta Ilan Koren, az izraeli Weizmann Tudományos Intézet professzora az AFP francia hírügynökségnek.

A tüzek által a légkörbe bocsátott füstmennyiség ahhoz hasonló, mint amekkora füstöt 20. század második legnagyobb vulkánkitörése, a Fülöp-szigeteki Pinatubo vulkán 1991-es kitörése okozott.

A kutatók emlékeztettek arra, hogy a füst Ausztráliától keletre sodródott, majd visszatért a kontinens fölé két hét múlva. „Láthattuk azt, hogy a füst két hét alatt egy teljes körforgást végzett. Soha nem láttam ilyen erőteljes jelenséget ilyen gyorsan terjedni” – hangoztatta Koren.

A jelenséget a kutatók a Science című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban három tényezővel magyarázzák. Az első a tüzek intenzitása. A második, hogy Ausztrália legdélibb részének egy olyan térségében keletkeztek, ahol a távolság a troposzféra és a sztratoszféra között kisebb, mint máshol. Végül a tüzek erős szelek közelében lobbantak fel, amelyek elősegítették, hogy a tűz magasabbra terjedjen.

Az a tény, hogy a füst képes volt ilyen magasra terjedni, létfontosságú környezeti hatásának megértéséhez.

„Általában az ilyen tüzek a légkör alacsonyabb részén maradhatnak csak meg néhány napig vagy hétig. Ám amint a sztratoszférát elérik, ott maradnak hónapokig, akár évekig” – magyarázta Koren. Tulajdonképpen egy nagyon vékony füsttakarót kaptunk, amely az egész féltekét hónapokig beborítja – tette hozzá.

A füst ilyen hosszú távú megmaradásának a légkörben az a fő hatása, hogy visszaverheti a napsugárzást. Koren szerint ennek mindenhol hűtő hatása van, különösen az óceánokon, ahol szétzilálhatja az algák fotoszintézisét. Ugyanakkor a füst el is nyelheti a napsugárzást, aminek lokálisan melegítő hatása van.