A veszélyeztetett tengeri teknősök embriói tojásban zajló fejlődésük során számos környezeti, időjárási tényezőre reagálnak.
A Tübingeni Egyetem részévételével zajlott az a nemzetközi kutatás, amelyben a tengeri teknősök tojásbeli fejlődésére ható időjárási tényezőket vizsgáltak. A BMC Ecology and Evolution folyóiratban közzé tett kutatás során az álcserepesteknős és a közönséges levesteknős kicsinyeinek adatait vizsgálták át.
A tengeri teknősök a parti talajba (homokba) ásott fészekben helyezik el tojásaikat, befedik őket, majd a Nap melege kikölti a kicsinyeket. Néhány hét elteltével a kicsik teljesen kifejlett formában felhasítják a tojáshéjat, kibújnak, majd villámgyorsan a tengerbe rohannak.
Mind a beásott tojásokra, mind a frissen kikelt kicsinyekre hatalmas veszélyek leselkednek a szárazföldön, és általánosságban elmondható, hogy a nagy, erős kicsinyek érik el a tengert és nőnek fel nagyobb sikerrel. A jelenlegi elképzeléseink szerint ezer kikelt kis teknősből mindössze egy éri meg a felnőttkort.
Azt már sokan vizsgálták, hogy a fészek helyének talaj- és léghőmérséklete miként hat a teknősök fejlődésére, most azonban további időjárási tényezőkkel is kiegészültek ezek a vizsgálati eredmények. Most a világ 37 tengerpartján készült felmérések adatait elemezték, illetve a Zöldfoki-szigeteken kísérleteket is végeztek. A vizsgálatokkal arra jutottak, hogy a legnagyobb, legfontosabb szerepe az esőnek van.
A heves esőzések, például a trópusi ciklonok kimoshatják, teljesen megsemmisíthetik a fészkeket, azonban a vízre a fejlődéshez szükség van, így az esőre is, az eső emellett kissé hűti is a talajt. A kutatók úgy találták, hogy a kikelő teknősbébik testtömegével a csapadék mennyisége szorosabb összefüggést mutatott, mint a hőmérséklet.
Azonban a csapadék a különböző fajokra eltérően hat, míg az álcserepesteknős kicsinyei sok eső hatására az átlagnál kisebb méretűvé, ám nehezebbé fejlődnek kikelésükre. A levesteknősök kicsinyeire másképp hat: nem befolyásolja a tömegüket, de nagyobb a méretük.