A haszonállatok sem bírják a hőséget, kevesebb lehet a tej, a tojás és a hús is

Az élelemtermelés minden területét egyre súlyosabban érinti a globális klímaváltozás: bár egyre több szó esik a növénytermesztés veszteségeiről, az állattenyésztést és a halászatot sem kíméli az egyre szélsőségesebbé váló éghajlat.

Gazdasági haszonállataink a népesség jelenlegi élelmezésében kulcsszerepet játszó fehérje 33%-át, és az elfogyasztott kalóriák 17%-át adják globális átlagban. Ezért a jégmentes szárazföld körülbelül 26%-át állattenyésztésre használjuk, a Föld termőterületeinek egyharmadát pedig takarmánytermelésre.

Az IPCC legutóbbi jelentésében ismét figyelmeztetett, hogy a klímaváltozás miatt csökkenő termelékenység és növekvő károk egyre inkább ellensúlyozzák az általánosan javuló termelési mutatókat – szélmalomharcra kényszerítve a globális élelmiszeripart.

A hőstressz okozta állattenyésztési veszteségek már most évente 1,7 és 2,4 milliárd dollár közé tehetők csak az Egyesült Államokban,

amiből a legnagyobb kárt a tejipar látja, főként a tenyésztett fajták alacsony hőtűrő képessége miatt.

A klímaváltozás fokozódásával a károk és veszteségek is egyre növekednek, ami tovább fokozza a már jelenleg is fennálló élelmezési problémákat. Ha nem mérsékeljük érdemben a kibocsátásokat, akkor

egyes régiókban lehetetlenné fog válni az élelmiszertermelés, vagy azért, mert a termesztett növény vagy állatállomány ott már nem tud életben maradni az új éghajlati viszonyok között, vagy azért, mert a túl nagy hőség és páratartalom ellehetetleníti a gazdálkodók munkáját.

A forróság nemcsak minket, de az állatállományt is megviseli

Az aszály és az egyre nagyobb hőség hatására csökken az állomány mobilitása és termelékenysége, és növekszik a betegségekkel szembeni fogékonysága és mortalitása.

Az állatok komfortzónáját meghaladó 1°C-nyi hőmérséklet-emelkedés esetén 3-5%-kal kevesebb táplálékot fogyasztanak, ami nemcsak termelékenységüket, de termékenységüket is csökkenti.

A termikus komfortzónán túli minden egyes foknyi további melegedéssel ez a százalék tovább nő.

A kérődzők különösen érzékenyek a hőstresszre, csökkent étvágy, bélmozgás és kérődzés figyelhető meg náluk. A tejelő teheneknél 25–26°C felett jelentősen csökkenni kezd a takarmányfelvétel, 30°C felett pedig rohamos a visszaesés. Bár a kecskék kevésbé érzékenyek a hőstresszre, mint más kérődzők, azok is kevesebbet esznek, ha a hőmérséklet több mint 10°C-kal meghaladja a termikus komfortzónájukat.

A hazánkban legfontosabb tejelő fajta, a Holstein szarvasmarha tejtermelése akár 30-70%-kal is csökkenhet hőségben.

Régóta ismert, hogy hőstressz idején az alacsonyabb táplálékfelvétel tehető felelőssé a tejtermelés visszaesésének nagyjából 30-50%-áért. Egy újabb kutatás pedig bizonyítékot talált arra is, hogy a fennmaradó csökkenés a bél áteresztő képességének növekedésével magyarázható (áteresztő bél szindróma), ami miatt egyrészt tápanyaghiány lép fel a tehén szervezetében és csökken a tej szintézise, másrészt az átszivárgó baktériumok miatt aktiválódik az immunrendszer. A tanulmány szerint már 3 napnyi hőség elég volt ahhoz, hogy kialakuljon ez az elváltozás.

Ugyanakkor nemcsak a tej mennyiségét, de annak összetételét is befolyásolja az éghajlat: forró és párás környezetben a tehenek, kecskék és bivalyok tejében is csökkent fehérje- és zsírtartalmat mértek.

A sertéseknél és szárnyasoknál is csökkent táplálékfelvételt figyeltek meg túl magas hőmérsékletek esetén. Emiatt a haszonállatok testtömege lassabban gyarapszik, ami alacsonyabb húshozamhoz, zsírtömeghez és húsminőséghez vezet, valamint kevesebb és alacsonyabb minőségű tojást eredményez. Általánosságban elmondható, hogy

a hőstressz minden haszonállatunknak árt, és a csökkent takarmányfelvétel a tej-, hús- és tojástermelés csökkenéséhez vezet, ami további ágazati veszteségeket eredményez.

A túl magas hőmérséklet az állatok immunrendszerét is gyengíti, így azok jóval fogékonyabbak lesznek a betegségekre(például tőgygyulladás), és nagyobb arányú elhullás tapasztalható (például a csirkék szervezete 27 °C-os környezeti hőmérsékletig, illetve 41 °C-os testhőmérsékletig képes normálisan működni, a testhőmérsékletük 4 °C-os emelkedése már végzetes számukra).

A globális felmelegedés hatására növekszik a kórokozó-átvivők (pl. szúnyogok) által terjesztett betegségek és paraziták kockázata is. A magasabb hőmérsékletek és megváltozó csapadékviszonyok hazánkban is új kórokozók és betegségekmegjelenéséhez vezethet. Az IPCC jelentése szerint

2°C-os globális felmelegedés esetén (a jelenlegi kibocsátási ütemet folytatva ezt akár már 2050-re elérhetjük) a globális állatállomány várhatóan 7-10%-kal visszaeshet, bár – az egyre romló – legelők jövőbeni minőségét és állapotát nehéz megbecsülni.

Etetni és itatni is egyre nehezebb lesz ennyi állatot

A klímaváltozás közvetetten is hat a gazdasági haszonállatokra, elsősorban a vízhez és a takarmányhoz való hozzáférésen keresztül. Az állatok tápláléka többnyire különböző takarmánynövényekből és gabonából/olajos magvakból áll, melyek termesztéséhez megfelelő talajviszonyokra és vízellátásra van szükség.

A kukorica lehet hazánkban a klímaváltozás egyik legnagyobb vesztese, ami a sertés- és baromfiágazatnak sem jó hír.

Nemcsak a takarmányok hozamát, de minőségét is befolyásolja a gyakoribb hőség és szárazság, például ezek függvényében változik a vízoldható szénhidrátok és a nitrogén koncentrációja, valamint a ligniné, aminek növekedése rontja az emészthetőséget. Arra is rámutattak kutatók, hogy a hőmérséklet emelkedésével csökken a takarmány tápértéke, és ez magasabb metántermeléshez vezethet – ami pedig tovább erősíti a klímaváltozást.

Bár a mezőgazdaság a legnagyobb vízfelhasználó szektor, az állattenyésztési ágazat is jelentős szeletet (41%) vág ki a globális vízfogyasztásból az állatok itatására, takarmánynövények termesztésére és termékfeldolgozásra.

A klímaváltozás – és más emberi tényezők – hatására egyre inkább megváltozik a felhasználható víz mennyisége, minősége, valamint tér- és időbeli eloszlása. Az emelkedő hőmérséklet miatt valószínűleg növekedni fog állatonként és egységnyi földterületenként az állatok vízfogyasztása és az öntözővíz-felhasználás is.

Így az elkövetkező évtizedekben fokozódni fog a vízért folyó verseny az állattenyésztés, a növénytermesztés és a nem mezőgazdasági felhasználások között, ezért a vízhiány megelőzésére és csökkentésére hatékonyabb termelési rendszerekre és megfelelő alkalmazkodási stratégiákra van szükség.

Csökkenő halállomány, egyre több metilhigany az asztalon

A világ élelmezése szempontjából alapvető fontosságú tengeri és édesvízi halállományt is veszélyezteti a klímaváltozás. A jelentés szerint a melegedő víz, az óceánok savasodása és az oxigénszint csökkenése a vizekben káros hatással van számos kulcsfontosságú halászati és akvakultúra-fajra, míg a part menti vizes élőhelyeket a tengerszint emelkedése is fenyegeti.

Egy átfogó tanulmány szerint az óceán melegedése miatt számos tengeri halpopuláció maximális fenntartható hozama 4%-kal csökkent 1930 és 2010 között, de egyes régiókban ez a hanyatlás jóval nagyobb volt.

Akárcsak a mezőgazdaság és állattenyésztés esetében, a legsúlyosabban a trópusi régiók halállományát érinti a klímaváltozás, itt várható a legnagyobb hozamcsökkenés.

Tovább rontja a helyzetet, hogy jellemzően épp ezeken a területeken támaszkodik a legnagyobb mértékben a lakosság a halra, mint fő táplálékforrásra – sokszor nincs is más alternatívájuk. A halállomány csökkenése, szerkezetének megváltozása (pólusok irányába tolódó halpopulációk) ezért óriási kihívás elé állítja az abból élő népeket. De azt is kimutatták, hogy

a tengeri halak és emlősök metilhigany felvétele 3-5%-kal nő a víz hőmérsékletének minden egyes foknyi emelkedésével, és az így – gyorsuló ütemben – felgyülemlő mérgező anyag az elfogyasztott halakon keresztül a mi szervezetünkbe is bekerül.

Mit tehetünk?

Az állattenyésztők jelenleg leggyakrabban vízpermetezőket és ventilátorokat használnak a hőstressz enyhítésére, de ezeknek az eszközöknek nagy az energiafogyasztása, így a fokozódó felmelegedéssel szemben nem lesz mindenhol kifizetődő ez a módszer, sőt, a fosszilis alapú energia használatával tovább erősíti a klímaváltozást, így ez könnyen rossz alkalmazkodáshoz („maladaptation”) vezethet.

A korábban idézett tejelő tehenekre vonatkozó tanulmány is megállapította, hogy hűtéssel csak a tejtermelés 60%-a állítható helyre. Viszont azt is hozzátette, hogy bizonyos szerves savak és tiszta növényi anyagok fogyasztásával csökkenthető a bél áteresztő képessége, és így növelhető a táplálékfelvétel és a tejtermelés, aminek köszönhetően kb. napi 3 kg tejet tudtak „visszahozni”.

Az IPCC szerint a hosszú távon is jól működő alkalmazkodási lehetőségek közé tartozik:

• árnyék biztosítása a szabadföldön tartott állatoknak, a hűtőberendezések hatékonyságának növelése és az istállók megfelelő tájolása, szigetelése;
• hőtoleránsabb fajták és fajok tenyésztése, és azok diverzifikálása;
• az állatok étrendjének finomhangolása, az etetési időszak eltolása;
• a víz és a takarmány hatékonyabb felhasználása és a vízgazdálkodás finomhangolása;
• az állatok számának és a legelő eltartóképességének az összehangolása;
• forgólegeltetés és a vándorló pásztorkodás támogatása;
• a kártevők, gyomok és betegségek terjedésének nyomon követése és kezelése.

A természetalapú megoldások közé sorolható ún. vegyes gazdálkodási rendszerekben – amelyek kombinálják a növénytermesztést, a legeltetést, a fákat, sőt még akár a halgazdálkodást is – a természetes sokféleség nagyban elősegíti az alkalmazkodást. Jó példa erre az agroökológiai szemléletbe illő agro-erdészet, amely tudatosan integrálja a fákat, cserjéket és a növénytermesztési vagy állattenyésztési rendszereket, ezzel növelve az ökoszisztéma ellenállóképességét a klímakockázatokkal szemben.

Ez egy kölcsönösen hasznos együttélés, ugyanis az állatok trágyája javítja a talaj egészségét és tápanyagtartalmát, a gazdának nem kell műtrágyára költeni, a fák pedig árnyékot adnak a haszonnövényeknek és az állatoknak, sőt még szélfogóként és élőhelyül is szolgálnak.

Már arra is van bizonyíték, hogy a legelőkön elhelyezett napelemek boldogabbá és egészségesebbé teszik a juhokat, ugyanis azok árnyékában tudnak hűsölni – cserébe pedig a birkák lelegelik a szerkezet tövében nehezen lenyírható gazt.

Az édesvízi és tengeri halászat szempontjából az alkalmazkodást elsősorban jobb igazgatással lehet elősegíteni, például a túlhalászat megszüntetése nagyban hozzájárulhat a halállományok és az ökoszisztéma helyreállásához. Akvakultúrák létesítése is segíthet a vad halállományra nehezedő nyomás enyhítésében.

Fontos megjegyezni, hogy az állattenyésztési ágazat nemcsak elszenvedi, de hozzá is járul a klímaváltozás előidézéséhez, a globális kibocsátások mintegy 14,5%-ért felelős. Ugyanakkor óriási kibocsátás-csökkentési potenciál is rejlik a trágya-kezelés javításában, a legeltetés és takarmány módosításában, és felhasználói oldalról a húsfogyasztás csökkentésébenegy egészségesebb étrend részeként. Amit pedig bárki elkezdhet akár rögtön, kímélve a környezetet és a pénztárcáját, az az élelmiszerpazarlás radikális visszaszorítása.