Az örökké fagyott talajban (permafroszt) és az óceánokban megtalálható ősi metán egy új kutatás alapján valószínűleg nem okoz jelentős üvegházhatásúgáz-kibocsátást.
A Science című tudományos lapban bemutatott tanulmány szerint még ha távozik is metán ezekből a hatalmas természetes raktárakból a melegedés hatására, nagyon kevés része éri el ténylegesen a légkört – számolt be az MTI.
A Rochesteri Egyetem szakértői az Antarktiszon lévő Taylor-gleccser mélyéből gyűjtöttek mintákat. Ezek a minták apró légbuborékokat tartalmaznak, melyek ősi levegőt rejtenek magukban: időkapszulaként működnek.
.png)
A talajban a permafroszt, az óceánok mélyén pedig a metán-hidrátok az ősi szén nagy raktárai – Fotó: Dave Fox/Wikimedia Commons
A szakértők kivonták a buborékokból és megvizsgálták a Föld utolsó nagy jégolvadási időszakából (deglaciáció) – 8-15 ezer évvel ezelőttről – származó levegőt.
„Az az időszak némileg hasonlít a mai állapothoz, amikor a Föld hidegebből egy melegebb állapotba került. De az utolsó deglaciáció során a változás természetes volt, most viszont emberi tevékenység okozza, és egy meleg állapotból egy még melegebb felé tartunk”
– fogalmazott Michael Dyonisius, a tanulmány társszerzője. Munkatársaival a minták metán 14-es szénizotópjait elemezve arra jutottak, hogy az ősi szénraktárak kevés metánt bocsátanak ki, tehát kicsi a valószínűsége annak, hogy ezek a raktárak destabilizálódnak, és jelentősen hozzájárulnak a felmelegedéshez.
Ha metán oldódik ki a mélytengerekben, a nagy része eloszlik, és az óceán mikrobái oxidálják, még mielőtt elérné az atmoszférát. Ha a permafrosztban lévő metán elég mélyen alakul ki a talajban, az is lehetséges, hogy már az ott élő baktériumok oxidálják és felfalják.
„Az egyik fő tanulság tehát az, hogy jobban kell aggódnunk az ember okozta emisszió miatt, mint a természetes folyamatokból származó miatt” – mondta Dyonisius.
