Tudatos hulladékgazdálkodással a klíma- és ökológiai válság ellen – második rész

Hulladékgazdálkodással foglalkozó cikksorozatunk első részében megtudhattuk, mi történik a hulladékunkkal miután elviszi a kukásautó és, hogy mi fán terem az újrahasznosítás. Az utóbbi a helyes hulladékkezelés és csökkentés hat lépcsőjének (Refuse, Reduce, Reuse, Repair, Rethink, Recycle) legkevésbé környezettudatos, de igen fontos és egyben legelterjedtebb lépcsője. A folytatásban végigjárjuk, hogyan is zajlik az újrahasznosítás, és mi az, amit egyáltalán szelektíven lehet gyűjteni és újra lehet hasznosítani.

Lássuk az újrahasznosítás lépéseit a leggyakrabban újrahasznosított anyagok esetében:

Műanyag

A műanyaggyártás és felhasználás, és a hozzá kapcsolódó éghajlati- és környezeti károk olyan jelentősek, hogy ennek egy külön cikket szenteltünk korábban. A műanyag alapvetően egy zseniális találmány, hiszen olcsó előállítani és a benne található molekulák komplexitása miatt nehezen bomlik le.

Viszont pont ezek az előnyök vezettek a napjainkra kialakult hulladékválsághoz.

A műanyagot típus és szín szerint szétválogatják, megtisztítják a  szennyeződésektől, aprítják és beolvasztják, majd többféleképp, például granulátum formában újra értékesítik. Az újafeldolgozott műanyagnak számtalan felhasználási módja van, a szintetikus ruhaszövetektől (például elasztán vagy akril) az építőanyagokon át a szigetelésig.

Ahogy arról még később szót ejtünk, országonként és településenként eltérő, hogy mi az ami alkalmas újrahasznosításra. Általánosságban a műanyag termékeken, csomagolásokon található három darab háromszög formában elrendeződő nyilak közepébe nyomtatott szám dönti el, hogy milyen típusú műanyagról van szó. A 3, 5, 6 és 7-es számú műanyagok újrahasznosítása nehéz és értékük a piacon igen alacsony, emiatt sokszor nem éri meg a cégeknek újrahasznosítani. Az 1, 2 és 4-es szám jelöli a leggyakrabban újrahasznosított műanyagokat.

A műanyag esetében az újrahasznosítás száma közel sem végtelen. A műanyag visszafordíthatatlanul degradálódik minden egyes újrahasznosítás után és ellentétben például az üveggel, nem állítható már elő belőle a kiindulási termék, csak egy gyengébb minőségű, és ez nem ismételhető meg 2-3 alkalomnál többször.

A műanyagok esetében a legnagyobb kihívás az egyszer használatos műanyag. Ennek a problémának a megoldását sejtetik az úgynevezett lebomló műanyagok (csomagolóanyagok, műanyag poharak stb.). Ezekkel a probléma, hogy azt a látszatot keltik, hogy egyszerűen a kukába a dobva a napi szinten teljesen feleslegesen használt nejlonzacskó és társai majd lebomlanak és nem jelentenek további környezeti terhelést.

Valójában ezek a “biológiai úton lebomlónak” hirdetett termékek csak speciális ipari körülmények között bomlanak le – már ha egyáltalán lebomlanak.

Emiatt, ha szimplán bekerülnek a vegyes hulladékba vagy a komposztba, nem fognak lebomlani. Sok esetben csak apró darabokra esnek szét, amivel lényegében további mikroműanyagokat zúdítunk a világra. Vannak technológiai alternatívák, de ezekhez először is megfelelő infrastruktúra kell, hogy olyan helyen legyenek összegyűjtve, ahol biztosítva lesz a bomláshoz szükséges körülmény.

Az pedig, hogy egyszer használatos termékeket más egyszer használatos termékekkel próbálunk kiváltani, nyilván eleve csak álmegoldás a problémára.

Az igazi műanyag helyettesítő termékek, mint például a cukornád vagy a bambusz elterjedésének az akadálya, hogy ezek a termékek egyszerűen drágábbak. A magyar lakosság egyelőre inkább az árat részesíti előnyben a környezeti hatásokkal szemben.

Papír

Miközben vég nélkül tépkedjük a papírkéztörlőt, a papírhasználat egyre növekszik, egyes országokban a háztartási hulladék 20%-át teszi ki. A papír alapanyaga a fa, ami tulajdonképpen megújuló forrás, azonban sok esetben egész erdőket vágnak ki, hogy a helyükön gyorsan növekedő fákat neveljenek, amik a papírgyártás alapanyagaként szolgálnak. Az újrahasznosítás során számtalan lépésre van szükség: eltávolítják többek között a használt papíráruból a tintát és a ragasztót. Az újrafeldolgozott alapanyagból készült papír esetén az új papírgyártásához képest rengeteg energiát és vizet spórolunk. A technológiai fejlődésnek hála a papír kb. 5-7-szer hasznosítható újra mielőtt annyira degradálódik, hogy már csak minőséget nem igénylő termékek készíthetőek belőle, például tojástartók.

Üveg

Az üveg esetén igen jelentős mennyiségű energiát és pénzt lehet spórolni az újrahasznosítás során. Egyes cégek az üveget mosás és fertőtlenítés után rögtön újrahasználják, a szelektív kukába került üveget pedig szín szerinti szétválogatás után apró darabokra őrlik, többek között mágnesek és lézerek segítségével megtisztítják az egyéb eredetű anyagoktól, beolvasztják és új üveget készítenek belőle.

Acél

A válogatás után megolvasztják és lemezek vagy tekercsek formájában szállítják a felvásárló cégeknek, például autók vagy különböző építőanyagok előállításához.

Aulmínium

Az alumínium dobozok (italos doboz) újrahasznosítása során az új doboz előállításához szükséges energia 95%-át megspóroljuk. A folyamat során feldarabolják, hő segítségével eltávolítják a festékréteget és megolvasztják. A kezelt alumíniumot hengerek formájában szálítják a gyárakba ahol új dobozok készülnek.

Egyéb speciális termékek

Bizonyos tárgyaktól – remélhetőleg – általános iskolás korunk óta gondolkodás nélkül a megfelelő módon válunk meg. Ilyenek például az elemek vagy más egyéb elektronikai cikkek, amiket speciális gyűjtőkben kell elhelyezni, mert veszélyes hulladéknak minősülnek. Bízunk benne, hogy egyre több mindenkinek magától értetődő, hogy az olajat sütés után nem a lefolyóba, hanem egy gyűjtőbe töltjük, és többek között benzinkutaton található gyűjtőpontokon adjuk le, hiszen nem megfelelően kezelve hatalmas környezeti károkat okozhat. A “vissza a feladónak” logika azonban más esetekben is működik. Napjainkban már rengeteg betegségre kínálnak megoldást a gyógyszergyárak, azonban kevesen tudják, hogy a sok háztartásban igen jelentős mennyiségű lejárt, nem szükséges gyógyszereket és gyógyszerlemezeket gyógyszertárakban vagy egyéb gyógyszereket árusító helyen, pl. drogériákban kell leadni, hiszen ezek lényegében vegyi anyagok, amik a természetbe kikerülve ártalmasak az élővilágra. És ez csak néhány példa volt. Amikor úgy gondoljuk, hogy egy adott használati tárgy már semmilyen módon nem használható majd újra, akkor se hajítsuk rögtön a kukába, hanem gondoljuk végig, hogy tudnánk mégis a körforgásban tartani azáltal, hogy megadjuk a lehetőséget az újrahasznosításra.

Miért fontos jól csinálni a szelektív hulladékgyűjtést?

Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az újrahasznosítás üzlet. Akkor történik meg, ha valakinek megéri. A G7 cikke magyarországi példán keresztül részletesen leírja, hogy mi szükséges ahhoz, hogy a szétválogatott hulladék ténylegesen újrahasznosításra kerüljön. Azt, hogy egy adott típusú hulladékot megéri-e a cégeknek újrahasznosítani, többek között az határozza meg, hogy van-e elegendő megfelelően gyűjtött hulladék az adott anyagból.

A mindennapokban ezért úgy tudjuk a legjobban serkenteni a szelektív hulladékgyűjtés, mint iparág működését, ha a lehető legaprólékosabban szétválogatjuk a szemetünket, és megfelelően kezelve dobjuk ki.

Ez azért fontos, mert, ahogy azt már cikkünk első részében említettük, az összevissza válogatott és elszennyeződött hulladékot nem éri meg feldolgozni. Emiatt érdemes tájékozódni, hogy melyik hulladék milyen típusú és észben tartani, hogy például a használt papírszalvéta már nem számít újrahasznosítható papírnak. Az, hogy melyik típusú hulladékot milyen állapotban és melyik kukába kell dobni, Magyarországon belül településenként eltér. Egyes helyeken szelektív szigeteken tudjuk elhelyezni a szemetet, de Budapesten például bizonyos típusú hulladékért, például a papírért, műanyagért és fémért házhoz jönnek a helyi szolgáltatótól.

Jelenleg  van még hova fejlődnünk, ugyanis a hulladék csupán 14%-át gyűjtjük szelektíven, ez az arány Németországban és Ausztriában 50% felett van.

Fontos, hogy ne úgy tekintsünk a hulladékra, mint a történet végére, hanem úgy, mint valaminek a kezdetére.

Így a szelektív hulladékgyűjtés során is úgy kezeljük a szemetünket, mint egy új potenciális erőforrást és alapanyagot, melyekkel energiát spórolhatunk. Viszont tartsuk észben, hogy az igazi cél a megtermelt hulladék csökkentése. A szelektíven válogatott hulladék még ugyanúgy hulladék marad. Motiváló lehet, ha látjuk, mi történik ténylegesen a szemetünkkel. Ehhez ajánljuk a következő filmeket:

Írta: Szabó Amanda Imola – Meteorológus-éghajlatkutató, doktorandusz az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékén és a Másfél fok egyik állandó szerzője.