Nem mindennapi élmény egészen közelről gyönyörködni egy táplálkozó vidrában. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság kollégája a minap ilyen szerencsében részesült a Felső-Kiskunságban, és még a fényképezőgépe is kéznél volt. A leselkedő nem maradt észrevétlen a vidra előtt, így egy-két gyors kattintás után hagyta is őt nyugodtan tovább falatozni.
A menyétfélék családjába tartozó eurázsiai vidra (Lutra lutra) rejtett életmódja miatt a hazai emlősfauna ritkán látható képviselője. Európai elterjedési területének zömén jelentősen megfogyatkozott az állománya. Hazánkban szerencsére még stabil populációi élnek, köszönhetően a védelemnek.
A vidra szinte mindenfelé előfordul, ahol megfelelő búvóhelyet és táplálékot kínáló vizeket talál. Folyók, tavak, holtágak, halastavak, de kisebb-nagyobb csatornák mentén is megtalálható. Éjjel vadászik, nappal leginkább búvóhelyén alszik vagy pihen.
Jelenlétéről hátrahagyott nyomai árulkodnak:
- a vízparti növényzetbe folyosókat, ún. vidraváltókat tapos;
- jellegzetes, halpikkelyeket tartalmazó, erős szagú ürülékét területjelölés céljából általában valamilyen feltűnő pontra helyezi;
- kisebb, rendszerint 1 kg alatti halakat fogyaszt. Halcsontváz, megrágcsált maradék, szétszórt pikkelyek jelezhetik, itt vidra vacsorázott;
- jellegzetes lábnyoma is elárulhatja jelenlétét.
A II. világháború után a vadászat, a mérgező vegyszerek és az élőhelyvesztés hatására rendkívül megritkult. Védelme ma is indokolt. A legfőbb veszélyeztető tényezőt manapság a vélt vagy valós károkozása miatti mérgezések és illegális vadászat, a közúti gázolások, élőhelyeinek szennyezése, élőhelyei elvesztése, táplálékállatainak eltűnése, illetve kóbor kutyák predációja jelentik.
Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
A cikk borítóképét készítette: Násfayné Kőházi Mária (Reggeli meglepetés)