Az öreg rétisasok decemberben már a fészkük közelében vannak, párjukkal együtt valami kimagasló megfigyelő pontról pásztázzák a környéket. Kedvelik a zavarásmentes, kevésbé emberjárta területeket, erdőket, fasorokat. Január folyamán a nászrepülés a leglátványosabb tevékenységük, februárban pedig már költésbe is kezdhetnek. A fészekalj 1-3 tojásból áll, melyeken a sasok kitartóan kotlanak a hideg, havas időszakokban is.
Fontos ilyenkor a fészkelő párok nyugalmának biztosítása, ugyanis a számukra zavaró – elsősorban emberi – tevékenységek miatt könnyen veszélybe kerülhet az azévi fészkelés. A rétisasok a költés meghiúsulása esetén már nem kezdenek pótköltésbe, a következő lehetőségük majd csak egy év múlva lesz.
Az Igazgatóság Duna menti területein 38 rétisas revír ismert, melyekben összesen 50 fészket tartunk nyilván. Ezeket a területeket ilyenkor a Természetvédelmi Őrszolgálat tagjai fokozott figyelemmel járják, biztosítva a madarak nyugodt fészkelését.
Szöveg és fotó: Mórocz Attila
A cikk borítóképét készítette: Pézsa Sarolta (Téli őrjárat)
