Hazánkban ritkán megjelenő pusztai sast (Aquila nipalensis) figyelt meg 2023. október 3-án napnyugta előtt a Kiskunsági Nemzeti Park kollégája, Tamás Ádám természetvédelmi őrkerület-vezető Bácsborsódon.
Ez az eurázsiai sztyeppzónában, a Kaszpi-tengertől északra fekvő hatalmas pusztákon költő ragadozómadár őszi vagy tavaszi átvonulóként, esetleg nyári kóborlóként jelenik meg nálunk. Az utolsó hiteles előfordulása 2012-ben volt, akkor Biharugrán észlelte Vasas András májusban. Élőhelyén a fő tápláléka az ürge, így amikor azok megkezdik téli álmukat, a pusztai sasok afrikai telelőhelyeikre vonulnak.
Tamás Ádám már idén augusztus végén is megfigyelt egy immatur (2-3 éves, ivaréretlen) átrepülő példányt a közeli Katymáron, amit később már nem találtak vissza, de elképzelhető, hogy most ugyanaz az egyed tűnt fel újra. Ugyanis ez szintén immatur, az alsó szárny középső részén jól látható a széles, keresztben húzódó fehér szalag és a hátulsó szárnyélen húzódó széles fehér sáv.
Az ivaréretlen, immatur példányon messziről is látszik az alsó szárny középső részén a széles, keresztben húzódó fehér szalag és a hátulsó szárnyélen húzódó széles fehér sáv. Fotó: Németh Ferenc
Október 4-én reggel ismét a madarászok szeme elé került Gara külterületén, majd átrepült Szerbiába. Mivel idén bővelkedünk a rágcsálókban, bízunk benne, hogy esetleg hosszabban is a térségben tartózkodik, így lesz még alkalom megfigyelni ezt a fenséges ragadozót.
Fotó: Németh Ferenc
A pusztai sas világállománya erősen csökkent az elmúlt évtizedekben, az IUCN Vörös Listáján veszélyeztetett fajként tartják nyilván. Európai állománya kritikusan veszélyeztetett. A faj egyik érdekessége, hogy mivel nyílt síkságokon költ, fészkét általában talajra, esetleg kisebb bokrokra vagy fákra rakja, ami sebezhetőbbé is teszi a fészekaljat. Fő veszélyeztető tényezője az élőhelyeinek rohamos zsugorodása, művelésbe vonása és az intenzív mezőgazdaság.
Magyarországon fokozottan védett, a pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
