Nem fogunk ráismerni a hegyvidékekre, ha tovább erősödik a globális felmelegedés

A hegyvidéki területeken a klímaváltozás miatt már eddig is változásokat figyelhettünk meg, úgymint az emelkedő hőmérsékletet, a hóborítottság kiterjedésének és időtartamának csökkenését az alacsonyabb térszíneken, a gleccserek visszahúzódását, valamint a gleccsertavak számának és kiterjedésének növekedését – olvashatjuk az IPCC II. munkacsoportjának jelentésében.

Ezek a területek különösen érzékenyek a felmelegedés és a szárazodás közvetlen hatásaira. A 21. század következő évtizedeiben a hőmérséklet további emelkedése várható, amely negatív következményekkel jár a hegyvidéki krioszférára (jéggel és hóval borított területek), biodiverzitásra, ökoszisztéma szolgáltatásra és emberi jólétre.

1,5 fokos globális felmelegedés esetén is az alacsonyabban fekvő és kisebb gleccserek valószínűsíthetően el fogják veszteni a tömegük nagy részét.

A trópusi területek és a közepes földrajzi szélességek hegyvidékein a jelenlegi jégtömeg kb. fele maradhat meg az optimista (alacsony üvegházgáz kibocsátással számoló) forgatókönyv esetén, míg a pesszimistább szcenárió szerint akár 90%-ukat is elveszíthetjük a 2000-es évekhez viszonyítva.

A hóvastagság Európában is csökkenni fog a szimulációk szerint, amelynek mértéke jelentősen függ a forgatókönyv megválasztásától: a becslések a stagnálástól egészen addig terjednek, hogy nem lesz természetes hótakaró a francia Alpokban és a Pireneusokban.

A melegedés és a hidrológiai változások a növény- és állatvilágra is hatással vannak: az endemikus hegyvidéki fajok akár 84%-át a kihalás veszélye fenyegetheti.

Több faj magasabb térszínekre tolódott az elmúlt évtizedekben, azonban ez nem folytatódhat a végtelenségig, hiszen egy határ után már nincsen feljebb.

Továbbá a szélsőséges időjárási eseményekből, például a vegetációtüzekből (amelyek száma várhatóan növekedni fog) eredő kockázatok is súlyosbítják a kihalás veszélyét. Ugyanakkor a hűvösebb mikroklímájú területeken néhány faj túlélhet, illetve az alacsonyabb magasságokból érkezők számára a hegyvidéki régiók menedéket jelenthetnek – ez esetben viszont előfordulhat az endemikus és az invazív fajok közti versengés.

A hegy nemcsak szép, hanem szolgáltat is

A hegyvidékek többféle szerepet töltenek be életünkben: víz-, élelem- és energiaforrások lehetnek, különböző gyógynövényeknek adnak otthont, turisztikai lehetőségeket és rekreációt biztosítanak, továbbá esztétikai és spirituális értékkel bírnak.

Az elmúlt két évtizedben a gleccserek visszahúzódása és a hóborítottság alakulása több hegyvidéki régióban a lefolyás idejének és mennyiségének megváltozásához vezetett. Az ellenállóképességet az olvadékvizek veszteségével szemben a talajvíz valamennyire képes biztosítani rövidtávon, de ez az utántöltődés hosszútávon várhatóan csökkenni fog.

A felmelegedéssel az olvadás ideje változékonyabbá válik, amely megváltoztathatja a víz elérhetőségét – ez pedig növeli a feszültséget a különböző vízfelhasználók között, különösen a szezonálisan száraz régiókban.

Sok ember számára a hegyvidékről érkezik az édesvíz, valamint globálisan az öntözött mezőgazdasági területek kb. 2/3-a függ a hegyekből eredő lefolyástól is. A részben vagy teljesen a hegyekből eredő víztől függő emberek száma megnövekedett: az 1960-as években kb. 0,6 milliárd volt, az elmúlt évtizedben pedig kb. 2 milliárd.

A mezőgazdaságra is negatív hatások várnak: aszályok és áradások, évszakok kezdetének eltolódása, a víz elérhetőségi idejének megváltozása, kórokozók növekedése és a beporzók sokféleségének a csökkenése. A legelők romlása az állatállományt érinti. Az Alpokban a mezőgazdasági termelés számára néhány területen előnyös lehet az emelkedő hőmérséklet, de Ázsia és Dél-Amerika egyes régióiban, ahol a gleccser és hó táplálta öntözéstől függnek, a várható változások miatt akadozó vízellátással fognak szembenézni, az élelmiszerbiztonság is veszélybe kerülhet.

A vízenergia szempontjából sem elhanyagolhatók a valószínűsíthető változások: a hegyvidéki régiókban egyes évszakokban magasabb vízáramlás lesz jellemző, míg más évszakokban alacsonyabb lehet a víz egyéb felhasználására való igények (például öntözés) miatt. Mindez kiszámíthatatlanabbá teszi a vízenergiából előállítható villamosenergia-termelést, ami jelentős kockázat, hisz

jelenleg a világ összes megújuló energiájának ~60%-a (a hagyományos biomasszát nem számítva) ebből a forrásból származik.

A világ megújuló energiamixe a hagyományos biomassza nélkül. Forrás: Our World in Data

A síszezon várhatóan rövidebb lesz és meg fog nőni az igény a mesterséges hó iránt, tehát a téli turizmusra összességében inkább negatív hatást gyakorol a klímaváltozás, viszont a nyári úti cél szempontjából vonzóbbá válhatnak a hegyvidéki lehetőségek.  

Veszélyek és kulcs kockázatok

Az elmúlt három évtizedben a hegységekben megnövekedtek az éghajlathoz és időjáráshoz köthető katasztrófák. A leggyakoribb veszélyek, amik a legtöbb embert érintik a hegyvidéki régiókban az áradások, a földcsuszamlások, a törmelékfolyamok és a lavinák.

1,5-3 fokos globális melegedés esetén az árvizek és földcsuszamlások jelentősen növekedni fognak a szimulációk szerint.

Az IPCC legújabb jelentésében négy kulcs kockázatot fogalmazott meg a hegyvidéki területekre vonatkozóan, a megfigyelt változások, az attribúciós értékelések és a jövőre szimulált hatások alapján.

1. Földcsuszamlások és árvizek okozta kockázatok az emberekre és az infrastruktúrára nézve

Ahol az esőzések intenzitása és gyakorisága várhatóan növekedni fog, ott a földcsuszamlásokból eredő kockázatok is növekedni fognak. Az árvizekre pedig a gleccserek visszahúzódása és a heves csapadék lesz hatással. 2-4 fokos globális hőmérséklet-emelkedés esetén az árvizeknek kitett emberek száma akár kétszeresére is nőhet, a legnagyobb mértékű változás Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint Dél-Amerikában valószínűsíthető.

2. A változó vízforrásból eredő kockázatok az állatállományra és a gazdaságra nézve

Különösen azok a területek érintettek, amik nagymértékben függnek a hó- és gleccser-olvadásból származó víztől. Ilyenek például a száraz és félsivatagi zónák az Andokban, Közép-Ázsiában és a Felső-Indus medencében. A 21. század közepére az öntöző-rendszerrel felszerelt mezőgazdasági területek több mint fele függeni fog a hegyvidéki lefolyástól és így növekedhet a tó- és folyóvizek fenntarthatatlan használata.

Akár duplájára növekedhet a vízstressz alatt álló emberek száma azokon a területeken, ahol már most is vízstressz van.

A vízenergiára gyakorolt hatás általánosságban kevésbé súlyos, mint a mezőgazdaságra vagy háztartásokra kifejtett következmények, de ez függ az adott régiótól.

3. Ökoszisztéma változások és fajok kihalásának kockázata

Egyes fajok elterjedési területének felfelé tolódása már most megfigyelhető és ez folytatódni, valamint gyorsulni fog nagyobb mértékű felmelegedés esetén. Viszont ha a felfelé vándorlás üteme nem elég gyors a melegedéshez képest, vagy ha már nem lehet feljebb terjeszkedni (mert vége a hegynek), a kipusztulás veszélye fenyeget. A fenológiai változások is kockázatot jelentenek, mert az egyes fajok közötti kapcsolatok szétcsúszhatnak (pl. beporzók vs. virágzó növények hiánya, fagykárok).

4. Eszmei és kulturális értékek veszteségének kockázata

Ezen értékek elvesztése a melegedés következtében fellépő hó- és jégborítottság csökkenéséhez köthető, valamint az árvizek és aszályok okozta károk növekedéséhez. Nehéz mérhetővé tenni a károkat ebben az esetben, hiszen ikonikus helyszínek, a lelki béke, az identitás, különböző rituálék és a jólét elvesztéséről van szó. A kockázat nagyobb az Andokban, a Himalájában és az Alpokban.

A klímaváltozás hatásai a hegyvidéki társadalmi és ökológiai rendszerekre, beleértve az ökoszisztéma szolgáltatásokat és termékeket, az emberek megélhetését és az adaptációs lehetőségek példáit, amik a közvetlen és közvetett hatásokat célozzák.
Forrás: IPCC AR6, WG II. A szerző fordítása.

Természetalapú megoldásokkal a természetért és értünk

Ha a globális felmelegedés mértéke meghaladja a 1,5 fokot, akkor a fő kockázatok kezeléséhez szükséges alkalmazkodás egyre sürgetőbb lesz a hegyvidékeken. A jelenlegi adaptáció sebessége és mélysége nem elég hatékony a jövőbeli kockázatok kezelésére a hegyvidéki régiókban, különösen nagyobb globális hőmérséklet-emelkedés esetén.

Ráadásul az alkalmazkodásnak is változni kell a kockázat mértékétől függően: például a földcsuszamlások vagy árvizek esetén az események visszatérési idejét a jelenlegi értékeknek feleltetik meg, pedig a jövőben ez megváltozhat és nagyobb mértékű védekezést indokolhat. Azokban a régiókban, ahol a kockázati szintek mérsékeltek maradnak egy alacsony mértékű adaptáció is hatékony lehet a kockázatok megfékezésére.

Az alkalmazkodást korlátozhatja a nem megfelelő igazgatási reakció, a gazdasági helyzet vagy éppen a vízellátottság csökkenése, hiszen éppen a víz alapvető szerepet játszhat a klímaváltozáshoz való adaptációban a hegyvidékeken. Ezért fontosak a vízmegőrzési erőfeszítések, a különösen sérülékeny területek (például vizes élőhelyek) helyreállítása és védelme, valamint a vízhasználat hatékonyságának növelése.

A természetalapú megoldások használata azért lehet különösen jó, mert a mérséklés mellett javítja az életkörülményeket is. Fontos a meglévő erdők védelme és a leromlott területek helyreállítása, a helyi növény- és állatvilág megőrzése. A mezőgazdaság esetén a megélhetési forrás diverzifikálása, a klímaorientált okos mezőgazdaság vagy az agroerdészet jelenthet egyfajta megoldást.

Az Alpokban való fenntartható élethez szükséges irányelveket az Alpesi Egyezmény tartalmazza. Ez az egyezmény a jogi alapja az érzékeny alpesi ökoszisztémák, a regionális kulturális örökség és hagyományok védelmének. A Kárpátok Egyezmény pedig a Kárpátok védelmének és fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében jött létre.