Nem elég a vízhiány, az elérhető víz minősége is veszélyben van az éghajlatváltozás miatt

2022.07.18.

ForrásMásfél fok; Írta: Szabó Amanda Imola – Meteorológus-éghajlatkutató, doktorandusz az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékén és a Másfél fok egyik állandó szerzője.

Jelenleg a világ népességének negyede nem jut biztonságos ivóvízhez, és az éghajlatváltozás hatására fokozódó szélsőséges időjárási események is kockázatot jelentenek a vízminőségre. A permafroszt olvadása, a gleccserek visszahúzódása, a víztestek melegedése, az árvizek, erdőtüzek fokozódása és az eróziós folyamatok is káros hatással vannak a megmaradó ivóvízkészleteinkre. A csatornahálózatok és víztisztító rendszerek klímabarát tervezésével és fejlesztésével, a vízpazarlás és a vegyszerhasználat csökkentésével, a természetes vízfelszínek védelmére irányuló stratégiákkal, valamint kék-zöld infrastruktúra széleskörű alkalmazásával megóvhatnánk a megmaradt vízkészleteinket és elősegíthetnénk az éghajlatváltozás már elkerülhetetlen következményeihez való alkalmazkodást.

Az IPCC második munkacsoportjának az éghajlatváltozás hatásaival és a lehetséges alkalmazkodással foglalkozó jelentése szerint az ember okozta felmelegedéshez köthető folyamatok több ponton jelentős kockázatot jelentenek a vízbiztonságra is. Miközben az emberiség közel harmadának megfelelően kezet mosni sincs lehetősége, és minden negyedik embernek nem jut biztonságos ivóvíz, az éghajlatváltozás hatásai közvetlenül és közvetve is növelik a szennyező anyagok koncentrációját a vizekben. A legfőbb okok

  • a vizek általános melegedése;
  • a szélsőséges időjárási események és következményeik, mint árvizek, erdőtüzek;
  • a permafroszt és a gleccserek olvadása;
  • valamint a szélsőséges események és az olvadás hatására fokozódó talajerózió.

A felmelegedés erősödésével és a szélsőséges csapadékesemények egyre gyakoribbá és intenzívebbé válásával a vízminőségre gyakorolt negatív hatások egyre valószínűbbek.

Az extrém hőséggel és csapadékeloszlással is összefüggésben 2000 és 2010 között a világ népességének körülbelül 10%-a szembesült kedvezőtlen vízminőség okozta problémákkal

az ázsiai, afrikai, valamint dél- és észak-amerikai országokban. A gyerekek a leginkább veszélyeztetettek, a tiszta víz és alapvető köztisztaság hiányával összefüggő, például hasmenéses megbetegedések miatt

több mint fél millió 5 év alatti gyermek halt meg 2019-ben.

A természetes rendszerekből már most túl sok vizet veszünk ki öntözés és ipari folyamatok céljára. Mindeközben a csökkenő mennyiségben elérhető édesvízforrások minőségét tovább rontjuk a szennyezéssel (pl. fokozott műtrágyahasználat a mezőgazdaságban; ruhaiparműanyagszennyezés). Az erősödő globális felmelegedés miatt a jövőben egyre több ember tapasztal majd vízhiányt és árvizeket, miközben a romló vízminőség és higiénia miatt a közegészségügyi kockázatok is nőni fognak.

Pár nemzetközi példa: a kínai Luanhe folyóban 2020 és 2050 között várhatóan 90% fölött lesz a nitrogénszennyezés előfordulási aránya azokban a hónapokban, amikor jellemzően aszályos és árvizes időszakok váltják egymást, míg normál esetben jellemzően 70% alatti értékek fordulnak elő. Banglades délnyugati partjai mentén 2012 és 2050 között a sótartalom alapján ivóvízforrásnak tekinthető folyók területe több mint a felére fog csökkenni a különböző tengerszint-emelkedési forgatókönyvek szerint.

Azonban ne gondoljuk azt, hogy a probléma csupán a fejlődő országokat érinti. A század közepére a száraz években a francia, olasz és belga területeket érintő Maas folyó vízminősége sem fogja teljesíteni a jelenlegi határértékeket és vízminőségi előírásokat.

Az egyre fokozódó hőség és olvadás is rontja a vízminőséget

A felmelegedés egyfelől közvetlenül befolyásolja a vízminőséget, ugyanis elősegítheti az algavirágzást, amely amellett, hogy befolyásolja a vizeink ízét, szagát, méreganyagok és kórokozók feldúsulását eredményezheti. Ehhez táptalajt szolgáltathat vagy ráerősíthet a más folyamatokból a vizeinkbe kerülő többlettápanyag.

Az algavirágzás problémája hazánkban sem ismeretlen. 2019-ben például cianobaktérium és fecskemoszat tömegprodukciója okozta a feldúsulást a Balatonban, melynek egy ősz eleji hidegfront vetett véget. Hasonló események következtek be 2020-ban és 2021-ben és már idén is. Bár az algák a tápláléklánc fontos részét képezik, a káros algavirágzással sújtott vizek fogyasztása, vagy az abban való úszás súlyos egészségügyi problémákat okozhat, mint a kiütések, gyomor- és májbetegségek, légzőszervi és idegrendszeri problémák.

Fotó: Unsplash

A vizek melegedése mellett a sarkvidék és gleccserek, valamint az örökké fagyott talajok olvadása is jelentős probléma. A felengedő jégből kikerülő szennyező anyagok és tápanyagok a folyókba kerülve a teljes vízgyűjtő területére kockázatot jelentenek. A sarki jégtakarókból jelentős mennyiségű vas kerülhet a vizekbe, ami káros hatással lehet a part menti ökoszisztémákra. A svájci Alpok gleccsereiből például a korábban iparban használt, de mára tiltott, a légkörből kiülepedett és jégbe zárt klórtartalmú vegyi anyagok olvadnak ki. Az olvadékvizek miatt a tavakban megnövekedett szennyező anyag koncentráció növekedése befolyásolja az elérhető öntözésre alkalmas vizek mennyiségét.

Az emelkedő hőmérséklet és a szélsőséges csapadék az olvadékvíz emelkedéséhez vezethet, mely folyásirányban távolabbi vidékekre szállítja a szennyező anyagokat.

Emiatt a száraz évszak során szerves szennyező anyagok juthatnak az olvadó Himalája gleccserekből a száraz évszakban a felszíni vizekbe, míg a Tibeti-fennsík gleccsereiből higany olvadhat ki.

Az árvizek miatt is kevesebb és rosszabb lesz az ivóvíz

Az egyre fokozódó árvizek jelentős infrastrukturális károkat okozhatnak, amelyek önmagukban akadályozzák a biztonságos ivóvízellátást, miközben szennyező anyagok kerülhetnek az ivóvízbázisba is, tovább rontva az elérhető víz minőségét. De a globális vízkörforgás megváltozása nemcsak ilyen fizikai kockázatokat rejt.

A Taihu-tóban, Kína harmadik legnagyobb édesvizű tavában a nyári, meleg időszak során a káros mértékű algavirágzás intenzívebben jelentkezett a trópusi ciklonok után, mivel a kapcsolódó esőzések több tápanyagot mostak ki a tóba.

A különböző szélsőséges időjárási események összefonódása (csapadékeloszlás jelentős megváltozása, aszály) a fokozott emberi tevékenységhez köthető vízkivétellel együtt hozzájárul a só felhalmozódásához a talajokban (szikesedés) és a környező vizekben, mely a termőképesség csökkenéséhez vezethet. A tengerszint emelkedés és az intenzívebb viharok okozta egyre gyakoribb elöntések is növelik a talajok és vizek sótartalmát, ami veszélyezteti az ivóvízellátást, különös tekintettel a szigetországokra és tengerparti régiókra.

Hasonlóan felerősíti a vízminőségre nehezedő stresszt a fokozódó erdőtüzek és árvizek egymást követő előfordulása. Az erdőtüzek egyik első és legnagyobb következménye a felszín lecsupaszodása, így a lezúduló csapadék lefolyása is felgyorsul, mivel nincs, ami lassítsa azt, tovább fokozva ezzel az árvizek erősségét.

Fotó: Unsplash

A gyors lefolyású csapadék nem tud beszivárogni a talajba, ráadásul a tűz hatására a talajok hidrofóbbá válhatnak, azaz taszítják a nedvességet így a különböző szennyezőanyagok messzire elszállítódhatnak. Az erdőtüzek következményeként egyes területeken három-ötszörös szennyezőanyag- és káros mértékű tápanyag-növekedés volt megfigyelhető. Probléma továbbá, hogy nemcsak a tűzeset előtt előforduló szennyeződések jutnak a vizekbe, hanem a tűz oltásához használt vegyi anyagok is.

Sokat tudunk, de nem eleget: globális megfigyelőrendszerre lenne szükség

A tudományos közösség figyelemreméltó előrehaladást ért el az éghajlat szerepének megértésében az aszályok, viharok és más, a vízmennyiséggel kapcsolatos szélsőséges események előfordulásában és intenzitásában. Az IPCC jelentés rávilágít az ezen folyamatok vízminőségre gyakorolt hatásaival kapcsolatos vizsgálatok fontosságára is. Még több és rendszerezettebb kutatásra és megfigyelésre van szükség ezen a területen, hogy a vízminőséget meghatározó komplex folyamatok és változásuk előrejelezhető legyen. Ehhez szükséges:

  • a klímaváltozás miatt megváltozó csapadék, hőmérséklet és szélviszonyok ismerete;
  • a víz, a tápanyagok, a szennyeződések és más összetevők körforgásának nyomon követése az éghajlati-rendszerben
  • és ezen folyamatok együttes hatásának felmérése és megértése a vízminőségre és az áramlási rendszerekre.

Alkalmazkodási lehetőségek

Az ivóvízkészletek megóvása érdekében elengedhetetlen, hogy amellett, hogy csökkentjük a közvetlen emberi tevékenységből származó vízszennyezést, mérsékeljük a globális felmelegedést, ezzel csökkentve a szélsőséges időjárási események és az olvadás fokozódását.

A szennyezés csökkentésének, a mérséklésnek és alkalmazkodásnak egyaránt fontos eszköze a kék-zöld infrastruktúrák alkalmazása. A természeti erőforrások, például a vizes élőhelyek, a patakok, folyók menti zöld területek természetes szűrői a szennyező anyagoknak, például fémeknek, üledékeknek és a túlzott mértékű tápanyagbemosódásnak, amelyek mind befolyásolhatják a víz minőségét. 

A vizes élőhelyek megőrzésével és az egészséges édesvízi ökoszisztémák erősítésével ezeket a természetes vízszűrő és árvízszabályozó rendszereket hívhatnánk segítségül, ami a talajeróziót is mérsékli.

fenntartható fejlődési célok részét képező tiszta víz és közegészségügy elérhetősége alapvető emberi jog, aminek feltétele az ivóvízkészletek megóvása, ezért átfogó stratégiák kidolgozása és megvalósítása szükséges. Fontos továbbá, hogy a vízminőségre vonatkozó különböző nemzetközi és hazai útmutatók felülvizsgálata során a szélsőséges időjárási események hatásai is fokozottan figyelembe legyenek véve. Mindezekhez elengedhetetlen a döntéshozóktól induló rendszerszíntű cselekvés és az egyéni lépések is, melyre a mindennapok során is számtalan kisebb-nagyobb energia ráfordítást igénylő lehetőség áll rendelkezésünkre.