Fecskéink mindegyike védett és ez nem véletlenül van így. Állományaik világszerte veszélyeztetett szintre sodródtak.
Mostanra már rendszeressé vált az idei molnárfecskék „bandázása”. Tihanyban és a Balaton-felvidéken még próbálják tartani magukat a molnárfecskék. Tihanyban ebben az évben biztosan volt másodköltésük is. Egy hónappal ezelőtt a kirepült fiataloktól volt hangos az utca reggelenként, amikor az első napsugarak és az utca korai nyugalma a „drótokra” csalogatta a madarakat. (1. kép).
1. kép Fiatal molnárfecskék dróton gyülekeznek | Fotó: dr. Nagy Lajos BfNPI
Érdekes, hogy velünk, a közvetlen közelünkben élnek, mégis riadtan rebbennek szét az első megszokottól eltérő viselkedésünkre – mondjuk célirányosan próbáljuk lencsevégre kapni őket :-). A mostani csoportosulásaik már a nagy út előtti utolsó erőgyűjtésük. Ebben az időszakban már abban sem lehetünk biztosak, hogy a „mieinket” látjuk. Kihasználják az utolsó napsugarak adta lehetőségeket. Még langyos a levegő, az ősszel rajzó rovarok esőben is adnak némi lehetőséget a sikeres vadászatokra, a napsütéses órákban azonban a füstszerűen kevergő rovarok százezrei várják őket.
Fiatal és idős madarak vegyesen nyüzsögnek a lakóházak között, megpihenni kiülnek a tetőkre (2. kép)
2. kép Gyülekező fiatal molnárfecskék | Fotó: dr. Nagy Lajos BfNPI
vagy beveszik magukat a rücskös falakra (3.1, 3.2, 3.3., 3.4. képek)
3.1. kép Fiatal molnárfecske repülés | Fotó: dr. Nagy Lajos BfNPI
3.2. kép Fiatal molnárfecske falon kapaszkodva | Fotó: dr. Nagy Lajos BfNPI
3.3. kép Molnárfecskék – repülő, veszekedő, lógó | Fotó: dr. Nagy Lajos BfNPI
3.4. kép Molnárfecskék hárman a falon kapaszkodva | Fotó: dr. Nagy Lajos BfNPI
és a ragaljak alá (4. kép).
4. kép Fecskék a ragalj alatti gerendán | Fotó: dr. Nagy Lajos BfNPI
Társadalmi életük meglehetősen élénk, látszólag komoly viták folynak egy-egy valamiért kitüntetett pihenő- vagy kapaszkodóhelyért (5. kép).
5. kép Fiatal molnárfecskék civakodnak a gerendán | Fotó: dr. Nagy Lajos BfNPI
Felmerülhet a kérdés, mit keresnek a falakon? A megfigyeléseim alapján a rücskös vakolaton egyrészt könnyebben kapaszkodnak meg rövid, karmos lábaikkal és számukra látszólag a „csúszka-szerű” függeszkedés is pihentető, másrészt – és lehet, hogy ez tihanyi specialitás – a nagyon rücskös vakolat esetében a kis vakolat-kráterek mélyén ott lapul egy parányi pók, ami ha nem is komoly falat, de borús, esős időben korlátlan mennyiségben áll(hat) rendelkezésükre. Sok kicsi sokra megy…ez ebben az esetben is igaz, vagy jobb ma száz pók mint…egy sem :-), a túléléshez bőven elegendő lehet, ha hasznosítani tudják. Ez a táplálékforrás nem csupán őket szolgálhatja, ugyanezt a taktikát választják olykor a házi rozsdafarkúak is (6. kép).
6. kép Házi rozsdafarkú hím kőoszlopon | Fotó: dr. Nagy Lajos BfNPI
Régebben nem csak a „vakolat-pókokban” bízhattak hideg esetén. Mindig voltak háziállatokkal teli istállók, disznóólak rengeteg léggyel. Itt akár napokig is túlélhettek, talán még biztonsággal jutott fiókáiknak is táplálék. Napjainkban ez már alig fordul elő a haszonállatok alacsony száma miatt.
A fentiek alapján úgy tűnhet, hogy a molnárfecskék feltétel nélkül kedvelik a mai modern vakolatokat. Azonban ezt árnyalja kissé, hogy a fészekrakásuk idején nincs vele könnyű dolguk. Ezek a vakolatok elsősorban műgyanta alapúak, remekül ellenállnak az elemek kihívásainak, de mindemellett érthető módon, többnyire víztaszítóak is. A fecskék fészekalapjául szolgáló első sárgolyócskák leperegnek róluk. Megfigyeltem, hogy a frissen felhúzott vakolatok víztaszító hatása legalább egy éves hátrányba hozhatja őket a megtelepedés szempontjából. A folyamat úgy néz ki, hogy az első évben ugyan lehull az alap java és nem épül fészek, de azért marad rajta némi sár, ami a vakolatra száradva a következő évben már „áthidalja” a víztaszító hatást és megépülhet az első fészek. Az „első fészkes” fiatal párok valószínűleg még nagyobb hátrányban vannak a tapasztaltabb molnárfecskékhez képest. A későbbiekben a költési siker szempontjából nem szerepelnek rosszabbul ezek a költőhelyek mint a többi. Ezt a jelenséget kiküszöbölhetjük úgy, hogy ott, ahol a víz gondot nem okoz a vakolatban (ragalj által védett felső falszakaszok), bekenjük valami színtelen, a vizes sár tapadását elősegítő alapozóval. Ezzel támogathatjuk a következő fészkelési szezonra érkező molnárfecskéinket. A vakolatok öregedésével aztán a megülepedett por már áthidalhatja a kezdeti nehézségeket még a fiatal fecskepároknál is és ez a késleltető hatás már nem jellemző.
Sajnos még napjainkban is gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor a fecskefészkeket akár fészkelési szezonban is leverik. Fészkeik eltávolítása még a fészkelési időszakon kívül is csak hatósági engedély birtokában tehető meg. Fecskéink mindegyike védett és ez nem véletlenül van így. Itt is érvényes a „sok kicsi sokra megy elv”. Nincs az a bevételkimaradás, nincs az a kényelmi szempont, ami pótolhatja, visszaadhatja az így elpusztult vagy meg sem született fecskéket, mivel állományaik világszerte veszélyeztetett szintre sodoródtak.
A hirtelen érkező néhány napos nyári lehűlések olykor áthidalhatatlan feladatot rónak fecskéinkre. Repülő rovarok hiányában még magukat sem képesek élelemmel ellátni, nemhogy fiókáikat…Ezt a nyár folyamán még megfejeljük számukra a szúnyogok és más rovarok aktív irtásával. A szúnyogok rajzása és az énekesmadarak fiókanevelése időben összehangolt folyamat. A nem szelektív rovarirtással ezt a terülj-terülj asztalkát vesszük el énekesmadarainktól és fiókáiktól. Éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségük volna rá…
Lassan, de biztosan elérkeznek a hűvösebb őszi napok is. Fecskéink egy része már elvonul, de mindig akadnak messzebbről érkező megfáradt fecskecsapatok. Az elhagyottnak látszó fészkek ilyenkor éjszakára megtelhetnek ideiglenes albérlőkkel, szívesen éjszakáznak ezekben a távolról érkező madarak is. A hűvös ősz napsugarai már leginkább csak aszfalt-sötét útjainkat képesek felmelegíteni. Ide vonzzák a szintén magasabb hőmérsékletre vágyó rovarokat. Ez a táplálékforrás vagy a langyos aszfalt, vagy mindkettő, de bevonzza a vonuló fecskerajokat is és csak rajtunk, autósokon múlik, hogy ne gázoljuk őket halomra.
Legyen madárdalos, fecskékben gazdag a következő tavaszunk!
Szöveg és fotók: Dr. Nagy Lajos zoológus, természetvédelmi őr
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság
A cikk borítóképét készítette: Jakab Sándor („Életkép„)
