Forrás: Turista Magazin; Szöveg: Magyar Rovartani Társaság / TM; Fotó: Adobe Stock

Egy ősrovar, egy döglégy és egy álganéjtúró. Nagyon különbözőek, három dologban azonban megegyeznek. Mindhárom rovar a lebontás folyamatában jeleskedik, eddig méltatlanul kevés figyelmet kaptak és 2020-ban közülük kerül ki majd az év rovara.

„A Föld rovarfajainak nagyobb része eleven növényekkel táplálkozik, de igen sok közöttük a ragadozó és az élősködő is. Van azonban egy csoport, amely talán még az előzőekénél is fontosabb, és fajszámuk is jelentős, százezres nagyságrendű. Ők tüntetik el más élőlények elhalt maradványait – a korhadt fát, a lehullott avart, a trágyát és a tetemeket. Ezekből az anyagokból folyamatosan óriási mennyiség keletkezik, ami a lebontó rovarok nélkül – csak a baktériumokra és a gombákra hagyatkozva – szinte élhetetlenné tenné a Földet.” Így foglalja össze honlapján e fajok fontosságát a szavazást kiíró Magyar Rovartani Társaság. Ismerjük meg röviden az idei jelölteket, az ezüstös ősrovart, a selymes döglegyet és a tavaszi álganéjtúrót.

Ezüstös ősrovar (Lepisma saccharina)

Ha szeretnénk ezt a fajt látni, nem kell mást tennünk, mint éjjel figyelmesen szemlélődni a fürdőszobában. Ha felkapcsoljuk a villanyt, jó eséllyel megpillanthatjuk ezt az ezüstszürke, csepp alakú rovart, amint épp a fürdőkádból próbál menekülni.

01

Ezüstös ősrovar (Lepisma saccharina)

Az ezüstös ősrovar az egyik legősibb rovarrend képviselője, több mint 360 millió évvel ezelőtt alakultak ki, még azelőtt, hogy bármelyik állatcsoportnál megjelent volna a repülés képessége. Az első ízeltlábúak között voltak, amelyek meghódították a szárazföldet, és azóta alig változtak.

A faj az egész Földön elterjedt. Egyszerű felépítésű rágó szájszervével elsősorban elhalt szerves törmeléket fogyaszt. Leginkább a szénhidrátokban (cukrokban, keményítőben) gazdag táplálékot szereti, szívesen lakmározik a tapétából és a könyvekből is- írja Puskás Gellért a rovartani.hu oldalon.

Szaporodásuk is nagyon érdekes. Belső megtermékenyítésűek, de a hímivarsejtek átvitele közvetett módon történik: a bonyolult udvarlási szertartást követően a hímek kis spermacsomagot helyeznek a talajra, amelyet a nőstény a tojócsövével felszed. A hímivarsejtek a nőstény testében kiszabadulnak és megtermékenyítik a petesejteket. Különleges az is, hogy nemcsak a lárvák vedlenek, de a kifejlett állatok is. Az ezüstös ősrovar élete során 25–66 alkalommal vedlik, és egy rovarhoz képest meglepően sokáig, akár 8 évig is élhet.

Selymes döglégy (Lucilia sericata)

Talán az idei legmeglepőbb jelölt a selymes döglégy. A legyekkel kapcsolatban az emberek többségének erős fenntartásai vannak, pedig ez a zöldesen csillogó légy több szempontból is fontos.

common greenbottle fly (Lucilia sericata)

Selymes döglégy (Lucilia sericata)

Lárvái holt szerves anyagokban fejlődnek, a kifejlett rovarok azonban nemcsak ürüléken és dögön, de virágokon is láthatóak, például a hagyma beporzásában is fontos szerepet játszanak.

De ennél meglepőbb jelentőségük is van, például a kriminológiában. A legyek ugyanis meglehetősen hamar felfedezik áldozatot, és lerakják petéiket a holttestbe. A szakemberek, ha ismerik a tetem környezetének hőmérsékletét és páratartalmát, a lárvák fejlettségéből meg tudják állapítani a halál időpontját.

A selymes döglegyeknek gyógyászati jelentősége is van. „Ha nehezen gyógyuló sebekbe (pl. cukorbetegeknél) steril döglégylárvákat teszünk, nagyban elősegíthetjük a sikeres gyógyulást. A lárvák csak ez elpusztult szövetet fogyasztják, így kitisztítják a sebet, méghozzá precízebben, mint a legjobb nővér. A mozgásukból adódóan mikromasszázst is végeznek, ezzel elősegítik a jobb vérkeringést, ráadásul a nyáluk antibakteriális hatású”- olvashatjuk Soltész Zoltán érdekes leírásában a rovartani.hu oldalon.

Tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis)

A fémesen csillogó bogárral gyakran találkozhatunk az erdőkben. Érdekes, hogy a bogár színe attól függően, hogy hol járunk, a fényes kéktől a kékeszöldön át a zöldig változhat. Minél délebbre megyünk az országban, annál több a zöld színű egyed, és minél északabbra (és magasabbra), annál több a kék.

03

Tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis)

Hogy mi a különbség az álganéjtúró és a valódi ganéjtúró között, arról Merkl Ottó írt a rovartani.hu oldalon. „Az álganéjtúróknál (Geotrupidae), amelyek bár szegről-végről rokonai a valódi ganéjtúróknak (Scarabaeidae), a trágya iránti vonzalom a valódiakétól függetlenül, önállóan alakult ki. Anatómiailag a legfőbb különbség a két család között az, hogy az álganéjtúróknak egyszerű – mondhatni, primitív – rágóik vannak, amelyek a táplálék darabolására valók. A valódi ganéjtúrók rágója bonyolult szűrőkészülékké alakult, amellyel a trágyából csak a leginkább tápláló folyadékot és mikroszemcséket választják el, így nem foglalkoznak az emésztetlen növénydarabokkal. Az álganéjtúrók utódaikról is aránylag egyszerű módon gondoskodnak: ásnak a földbe egy lyukat, azt teletömködik a lárvák tápközegével, és ennyi. A valódi ganéjtúrók ivadékgondozása sokkal bonyolultabb, technikásabb.”

Még több érdekesség az Év rovarai szavazás jelöltjeiről és a rovarvilág titkairól a Magyar Rovartani Társaság honlapján!