Január végén zajlott az erdei fülesbaglyok (Asio otus) országos állományának felmérése, a lakosság bevonásával.
Amíg az eredményeket várjuk, nézzük meg közelebbről, mit találhatunk még e madarak kedvenc nappalozóhelyén, a baglyokon kívül!
Más bagolyfajokhoz hasonlóan az erdei fülesbagoly is elsősorban kisemlősökkel – egerekkel, pockokkal, legfőképp mezei pocokkal – táplálkozik, bár a kistestű madarakat sem veti meg. A zsákmányállatok megemészthetetlen részeit, a csontokat, szőrt, tollakat köpet formájában visszaöklendezi. S hogy miért jó nekünk ezt vizsgálni? A köpet alakjából, színéből, állagából megállapítható, melyik bagolyfaj található az adott helyszínen, területen. A köpet összetevőinek azonosításával derül fény arra, hogy mi és mekkora arányban szerepel a madár étlapján. Ezen túl a kisemlőskutatásban is fontos szerepet játszik, ugyanis a köpetből kinyerhető apró csontok, leginkább a koponyák és a fogazat alapján a táplálékul szolgáló kisemlősfajok előfordulása, elterjedési területe megállapításához járulnak hozzá. A köpet fészekanyaggá is avanzsálhat, ez a gyöngybagoly (Tyto alba) költőládákban figyelhető meg: a felhalmozódott köpetek egy idő után fellazulnak, széthullanak, és a bennük lévő szőrzet egyfajta almot hoz létre a fészekalj alatt. Az erdei fülesbagoly fészkében is előfordul köpet, de jóval kisebb mennyiségben, mint a gyöngybagolyládák esetében.
Az erdei fülesbagoly hazánk leggyakoribb bagolyfaja, szinte az ország teljes területén megtalálható, beleértve a lakott területeken lévő fasorokat, temetőket, parkokat is. Más madárfajok, leginkább varjúfélék elhagyott fészkében költ. Védett faj.
Szöveg: Fejes Éva – Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Kis-Balaton – Nagyberek Tájegység
Fotók: Bődör Bence – Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Kis-Balaton – Nagyberek Tájegység
A cikk borítóképét készítette: Lóki Csaba (Fülesek)
