Leggyakoribb, és legváltozatosabb megjelenésű ragadozó madarunk: az egerészölyv
2024.03.20.A Körös-Maros Nemzeti Park tájain sokfelé találkozhatunk egerészölyvekkel. Éppen most van a nászidőszakuk, így a zuhanórepülésekkel tarkított nászrepülésüket is megfigyelhetjük.
Ragadozó madarakkal foglalkozó szakemberek gyakran hallhatják laikusoktól, hogy „Ó én is szoktam sast látni, ott ülnek mindig az autópálya kerítésoszlopain, meg az út szélén vadásznak!” Az így látott „sasok” valójában a legtöbb esetben egerészölyvek, hiszen az egerészölyv hazánkban a leggyakrabban előforduló ragadozó madár, mely ráadásul nem is kifejezetten félénk természetű, nem kerüli messzire az emberi településeket. Előszeretettel vadászik az utak mentén, s akár kertekben, gyümölcsösökben is megfigyelhető.
Az ölyvek a járműveket általában közelebbre bevárják, mint az embert, így autóból sokszor egészen közelről megfigyelhetjük őket. Ilyenkor elsőre igen nagyméretűnek tűnhetnek, de testméretük az igazi sasokénak csak a töredéke. Testhosszuk 50 cm körül mozog, szárnyfesztávolságuk pedig 120-130 cm. A nem szakavatott érdeklődőnek nehéz dolga lehet a faj meghatározását illetően, ugyanis színezetüket és mintázatukat tekintve rendkívüli változatosságot képesek mutatni a különböző példányok, noha ugyanazon fajhoz tartoznak. Fejük, hátuk, szárnyfedőik általában barnás színezetűek, mellük, hasuk pedig világos alapon barna foltokkal tarkított. Azonban a barnának valamennyi árnyalata megjelenhet a tollazatukban, és a hasi világos rész is különböző színű és kiterjedésű lehet. Az egész testükön sötétbarna tollakat viselő egyedektől kezdve, a különböző átmeneti színváltozatokon túl, majdnem teljesen fehér példányok is előfordulnak. A téli időszakban lehet látni a legtöbb fehéres megjelenésű egerészölyvet, ekkor ugyanis északabbi tájakról érkeznek hozzánk telelő példányok, és az ottani populációkban több a világos egyed.
Különböző megjelenésű egerészölyvek. Fotók: Balla Tihamér
Az egerészölyv élőhelyét tekintve igen alkalmazkodóképes madár: éppúgy fészkel középhegységi erdőkben, mint a mezőgazdasági területek közé ékelődő fasorokban, vagy akár magányos fákon. Fészkelőhelyéhez általában hű marad, évről évre ugyanott fedezhetjük fel a költését. Jelen időszakban éppen látványos zuhanórepülésekkel tarkított nászrepülésüket figyelhetjük meg, a fészkelőhelyek közelében. Táplálékának zömét a kisrágcsálók teszik ki, jelentős mezei pocok fogyasztásával hasznot hajt a gazdálkodók számára. Védett madarunk, mely örvendetes módon stabil, népes állománnyal van jelen az egész ország területén.
A cikk borítóképét készítette: Géczy Dorottya (Birodalmi lépegető)
