Az október eleji esők hatására megjelentek az első vetővirágok a Körös-Maros Nemzeti Park Kígyósi-puszta részterületén.

A vetővirág elsősorban a Dunántúli-középhegység hegyoldalain és az alföldi löszpusztákon honos. A Kígyósi-puszta egy kis löszpusztagyep foltján is megtalálható a növény, ahol több ezer töves állomány él.

A növény őszi vetések idején virágzik, főként akkor, ha ősz elején csapadékot kap. Ellenkező esetben a virágai anélkül, hogy a felszínre jönnének, a talajban önmaguktól is megtermékenyülnek. Idén a Kígyósi-pusztán húsz virágzó egyedet sikerült megfigyelnünk.

A növény életciklusára jellemző, hogy a szeptember-októberi időszak a virágzásé, de levelet tavasszal hajt, és ekkor történik a mag beérése is. A hóvirágéhoz hasonló hosszú, keskeny levelek között bújik elő a kis toktermés, melyben a növény magjai találhatók. A tavaszi első melegben az ébredező hangyák segítenek abban, hogy a vetővirág terjedni tudjon. A tokokon belül lévő magokon ugyanis mézszerű bevonat van, mely a hangyákat arra készteti, hogy a magokat begyűjtsék, s társaik és saját maguk további élelmezésére a bolyokba, a föld alá hurcolják. Amikor ez a mézszerű élelem elfogy, s a magra a hangyáknak már nincs szükségük, akkor megkezdődhet a csírázás, majd az új növény növekedése.

A vetővirág a Körös-Maros Nemzeti Parkon belül a löszpusztákon változó egyedszámban, több helyen is előfordul. A Csanádi pusztákon kifejezetten népes állománya található.

A cikk borítóképét készítette: Gór Ádám

Fotó: Rómerné Bota Viktória