A Körös-Maros Nemzeti Park valamennyi részterületén rendkívül sikeresen költöttek idén a szalakóták.

A Kis-Sárrétre a szokottnál később érkeztek meg a szalakóták és a kezdeti időszak nem ígért jó költési eredményt. Ennek ellenére a közelmúltban elvégzett felmérés szerint 40 pár szalakóta költ a területen, ami megközelíti az eddigi legnagyobb példányszámot. A mesterségesen kihelyezett költőodúk nagyban elősegítették a faj szaporodását, de az állomány megerősödéséhez hozzájárultak az irányított kaszálások és egyéb gyepkezelések is.

Kígyósi-pusztán legalább 65 pár költ a kihelyezett 75 odúban. A fiókák száma elérte a 225-öt. Ez az eredmény nagyon jónak mondható. Három odúba méhek, kettőbe verebek költöztek. A fészkek zömében már 2-3 hetes, tokosodó, tollasodó fiókák vannak, de vannak olyanok is, amelyekben még kotlik a tojó. Fontos megemlíteni, hogy a Kígyósi-pusztán 2002-ben még egyetlen pár szalakóta sem költött, ennek tükrében a mostani 65 pár igazán kiváló eredménynek mondható. A fejlődés elsősorban annak köszönhető, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság mintegy ezer hektárt visszagyepesített, a legelő állatállomány nagymértékben megnövekedett, s ezzel együtt a rovarvilág is egyre gazdagabbá vált.

Dévaványa térségében és környezetében mindig is jellemző fészkelő madár volt a szalakóta. Látványa hozzátartozik a nyári puszta hangulatához. A több éve tartó odútelepítési program eredményeként mintegy 60 mesterséges fészekodút helyeztünk ki a szalakóták részére. Idén 30 pár költött ezekben az odúkban. A többi odúban seregélyeket, mezei verebeket, kuvikokat, méheket, lódarazsat találtunk. Idén is jó volt a költés. Rendszeresek voltak a 4-5 tojásos fészekaljak és mindegyik lakott odúban jó volt a kelési és a felnevelkedési siker is. Ebben az időszakban már látványosan egyre több szalakótával találkozhatunk, mert egyrészt intenzív a „hordásuk” másrészt a korai fészkelésből származó fiatalok már a napokban kirepültek és sokfelé táplálkoznak. Az idén a gyepeknek itt Dévaványa környékén jó volt a zöld lombszöcske produkciója, így sok fészkelő párnál láthattuk, hogy ezzel etetik a fiatalokat. Emellett hordtak sok szöcskét, bogarat, de megfigyeltünk az étrendjükben gyíkot, csigát, békát is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ebben a térségben megfigyeltünk a költő madarak között egy színes gyűrűvel ellátott, 4 éves, székkutasi madarat is, amely az idén e térségben választott fészkelőhelyet. Sajnos a fajra egyébként jellemző természetes fészkelőhelyen, tehát faodúban való költést idén már nem tapasztaltunk.

Kardoskút térségében is egyre nagyobb számban költenek szalakóták, idén mintegy 60-70 pár neveli fiókáit. Szinte minden kihelyezett odúban szalakóta van, csupán egy-két kuvikot találtunk. A költési arány nagyon jó. A fiókák többsége már tollas, de vannak olyanok is, amelyek még csak most keltek ki. A korábbi évekhez képest a költésben mintegy két hetes csúszás mutatkozik.

Cserebökényben több mint 200 szalakótaodú van kihelyezve. Ezekben 159 költést észleltünk, plusz még 5 párt találtunk természetes odúban. Két ládában vörös vércse, egyben kék vércse, kilencben kuvik, nyolcban mezei veréb költ, kettőbe pedig házi méh költözött. Kiemelkedő évről beszélhetünk, a fészekaljak jellemzően 4-5 fiókásak.

 

 

 

 

 

 

 

 

Csanádi pusztákon 64 odú van, ebből 54-ben szalakóta költ, ami nagyon jó arány. Ez annak köszönhető, hogy célirányosan helyeztük ki az odúkat, olyan távolságot hagytunk köztük, ami a szalakóták számára tökéletesen megfelel. A többi odúban verebek, csókák, vörös vércsék és kuvikok költenek. A szalakóta fiókák egy része már kirepült, de a májusi esőzések miatt egy részüknél 2-3 hetes csúszás van, ők még csak félidősek.

A cikk borítóképét készítette: Ravasz Balázs (Fiókaetetés után)