Gombák a karszton

Az Aggteleki Nemzeti Park területe egy hatalmas kiterjedésű Triász-kori mészkő tömbön helyezkedik el. A meszes alapkőzet meghatározza a rajta kialakult talaj kémhatását is, aminek köszönhetően meszes talajról beszélünk. A nemzeti park klimazonálisan természetes növényzete a gyertyános-tölgyes, de cser- és bükkerdők is nagy területen fordulnak elő. A korábbi tájhasználat következtében meglehetősen nagy kiterjedésben kaszáló és legelő gyepterületeket találunk, melyeket jelentős részben az ANP kezeli, gondozza, tartja fenn. A területen számos patak található, melyek nedves, és sokszor hűvös völgyekben kanyarognak. Mindezek a környezeti feltételek kedvező lehetőséget biztosítanak az itt élő gombák számára.

A kalapos gombák hifái (fonalai) valójában átszövik az erdők és a füves területek talaját és avarzónáját is. Mikor a gombák termőtesteivel találkozunk, akkor azt tudnunk kell, hogy valójában a gomba fonalainak csak egy töredékét látjuk, amint termőtestet fejleszt, hogy a szaporodóképleteit, a spórákat szétszórhassa. A gomba döntően nagyobb tömege nem látható.

A gombák háromféle életstratégiát követnek: vannak a növényekkel szimbiózisban élők, a növényeket parazitálók és a növényi maradványokat lebontók. Az életmódjuk az előfordulási helyüket is behatárolja. A szimbiózisban élő, ún. mikorrhizás gombafajok mindig szorosan kötődnek egy vagy több növényfajhoz. A fonalaik révén a növény gyökereihez kapcsolódnak. A növény számára segítenek a víz és az abban oldott ásványi anyagok felvételében, míg cserébe a növénytől szerves anyaghoz (főként cukrokhoz) jutnak. Mind a növény, mind a gomba számára ez kedvező ez a kapcsolat. Egy gombaegyed fonalai több fa gyökereihez is kapcsolódhatnak. Ezáltal a szomszédos fák a gomba segítségével egyfajta hálózatot alakítanak ki. Az ily módon egymással kapcsolatban lévő fák koncentrációkiegyenlítődés révén egymásnak vizet és tápanyagokat is képesek átadni. Mikorrhizás gombafaj például az ízletes vargánya, amely főként tölgy, gyertyán vagy gesztenyefák alatt található meg. A lucfenyvesi rizike csak egy fajhoz kötődik, a lucfenyőhöz. Vannak lágyszárúhoz, fűfélékhez kapcsolt fajok is, mint a mezei szegfűgomba.

Ízletes vargánya

Az élősködő életmódot folytató gombafajok kezdetben az egészséges fák szerves anyagait vonják el, majd később, a gazdanövény legyengülése vagy pusztulása után kezdik el bontani annak sejtfalait. Az élő növényeket parazitálók közül a nemzeti parkban nagyon jellegzetes a borókákon élő korallszerű borókarozsdagomba. A sárga gévagomba az élő nyár, fűz, akác, vadcseresznye, zelnicemeggy törzsén telepszik meg, majd annak pusztulása után az elhalt fán tovább tenyészik. Van azonban olyan gombafaj is, melyik másik gombát parazitál, ilyen az élősdi tinórú, ami az áltrifla termőtestén fejlődik.

Korallszerű borókarozsdagomba

A legtöbb gombafaj a lebontó (szaprotróf) szervezetek közé tartozik. Az avart, az elhalt növényeket, állati ürüléket bontják le. El lehet mondani, hogy nélkülük minden ökoszisztéma nagy bajban lenne, hiszen a lebontó tevékenységüknek köszönhetően alakítják át a szerves anyagokat a növények számára felvehető formává. A lebontó élőlények (baktériumok, gombák, rovarlárvák) számára a nemzeti park erdeiben a kidőlt fákat „holtfa”-ként ott kell hagyni a talajon, így ezen élőlények fennmaradását segítjük. Ilyen szaprofita gombánk például a júdásfül gomba, mely a feketebodza, esetleg az akác faanyagának lebontásában segít. Szintén tipikusan az elhalt fatörzsön, tönkön (főként fűz, nyár, kőris, bodza), fordul elő a téli fülőke. Egészen speciális lebontó a luc tobozfülőke, ami kifejezetten csak a lucfenyő lehullott tobozán él. A szaprofita és a mikorrhizás gombák között egyfajta niche-felosztás figyelhető meg, hiszen míg az előbbiek a talaj fölött lévő korhadékot hálózzák be, addig a mikorrhizások a talajban mélyebbre hatolnak, a fák gyökérzónájáig.

Téli fülőke
Luc tobozfülőke

A nagygombáink, nélkülözhetetlen szerepük ellenére, viszonylag kevés figyelmet kapnak. Pedig nagyon jó indikátorai mind az élőhely milyenségének, mind a klímaváltozásnak. Hazánkban kb. négyezer fajuk fordul elő. Számos faj egyedszáma jelentősen csökkent az elmúlt években. Ez számos okra vezethető vissza:

  1. A szélsőséges időjárás miatt hosszú száraz periódusok alakulnak ki az év során. Ennek tudjuk be például a védett császárgalóca megfogyatkozását, de a szárazodás minden gombafajt sújt.
Császárgalóca
  1. Az erdészeti kezelések során visszamaradó holtfaanyag mennyisége csökkent.
  2. Egyes fajok számára a kedvező élőhelyek csökkenése okoz gondot, mint például a légyölő galóca esetében.
Légyölő galóca
  1. Minden élőlényt, így a gombákat is sújtja az élőhelyek beépítése, vagy mezőgazdasági művelésbe vonása.
  2. A tájidegen fafajok telepítése az őshonos gombaközösségek összetételét változtatja meg.

A becslések szerint a gombák 20 %-a zuzmókban él. Ma a zuzmókat a rendszertan a gombák egyik csoportjának tartja, melyben valamely gombafaj és egy algafaj szoros szimbiózist alkot. A kettőjük együttéléseként egészen sajátos formavilágot alakítanak ki. Egészen lapostól kedve a lombos zuzmókig, közel 20 ezer fajuk fordul elő a Földön. Nagyon látványos az Aggteleki Nemzeti Parkban a  tölgyfazuzmó.

Tölgyfazuzmó

Az Aggteleki Nemzeti Park a középhegységi lomboserdők tipikus és ritka gombafajait rejti. Azonban még az azonos erdőtársulásokban is eltér a gombák faji és aránybeli összetétele, ezért elmondható, hogy minden erdő más, mindegyik egyedi, ezért valamennyiük védelme fontos!

Írta és fényképezte: Dr. Bihari Zoltán – Természetmegőrzési Osztály, osztályvezető

A cikk borítóképét készítette: Ravasz Balázs (Csillámpor)