IPCC: a klímaváltozás a világ éléskamráit is tönkreteheti, Magyarországon a kukorica lehet a nagy vesztes
2022.03.11.Forrás: Másfél fok; Írta: Lehoczky Annamária – Éghajlatkutató, szabadúszó környezeti szakújságíró és a Másfél fok állandó szerzője. Doktori (PhD) fokozatát az éghajlatváltozás kutatásában szerezte.
Az IPCC legújabb jelentése borús képet vetít előre a világ gabonamezőivel kapcsolatban. A globális klímaváltozás fokozódásával a jelenleg művelésre alkalmas területek körülbelül egyharmada az évszázad végére arra alkalmatlanná válik, és a világ kalóriafogyasztásának közel háromnegyedét adó négy termény – a kukorica, rizs, búza és szója – globális hozama akár 10-30%-kal csökkenhet a század végére. Közülük a legnagyobb vesztes a kukorica, amelynek hozama Magyarországon akár 60-80%-kal csökkenhet a század végére. Az egyre erősödő hőség, aszály, vízhiány és ezek együttes hatása sok helyütt ellehetetlenítik a termelést, ami felhajthatja az élelmiszer-árakat és élelmezési válsághoz vezethet. Minél tovább halogatjuk a kibocsátások csökkentését, annál nagyobb ára lesz az alkalmazkodásnak, és annál több lesz az elkerülhetetlen veszteség. Vannak hatékony alkalmazkodási megoldások, de nagyobb intézményi és pénzügyi támogatásra van szükség ezek elterjesztésére.
Az IPCC legújabb jelentése szerint az élelemtermelés minden területét egyre súlyosabban érinti a globális klímaváltozás, legyen szó a mezőgazdaságról, az állattenyésztésről vagy a halászatról. Az elmúlt évszázadban a népességrobbanással párhuzamosan a globális élelemtermelés is drámai mértékben megnőtt, azonban a gyorsuló ütemű éghajlatváltozás miatt egyre több helyen és egyre többször zuhan be a termelés, így a globális élelmiszerellátás növekedése lassulni kezdett.
A klímaváltozás miatt csökkenő termelékenység és növekvő károk egyre inkább ellensúlyozzák az általánosan javuló termelési mutatókat – szélmalomharcra kényszerítve a globális élelmiszeripart.
Bár az utóbbi évtizedekben történt némi előrelépés az élelmezés javításában, jelenleg is 820 millió ember éhezik, és 2 milliárd ember rendszeresen küzd mérsékelt vagy súlyos élelmiszerhiánnyal. A klímaváltozás fokozódásával a károk és veszteségek is egyre növekednek – ami tovább fokozza az élelmezési problémákat – de ezek részben megelőzhetők vagy enyhíthetők megfelelő alkalmazkodási stratégiákkal. Azonban nem mindegy, hogy mekkora mértékű klímaváltozásra kell felkészülnie a gazdaságoknak – minél tovább halogatjuk a kibocsátások csökkentését, annál nagyobb ára lesz az alkalmazkodásnak, és annál több lesz az elkerülhetetlen veszteség.
A jelentésben idézett, a világ négy fő terményét (kukorica, rizs, búza, szója) vizsgáló tanulmány szerint
1,5 °C-os globális felmelegedés esetén az alkalmazkodás és a veszteségek együttesen 63 milliárd dollárba fognak kerülni, míg 3 °C-os melegedés esetén a költségek is duplázódnak, 128 milliárd dollárra rúgnak majd.
A klímaváltozás erősödésével nemcsak a termelőknek kell egyre többet költeniük alkalmazkodásra, de a növények biológiai korlátai (és a jövedelmezőségi szempontok) miatt az alkalmazkodás egy ponton túl már nem lehetséges, így a becsült költségekből a veszteségek egyre nagyobb szeletet vágnak ki.
Egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű termények
A jelentésben szereplő másik tanulmány a 19. század közepe óta közel 10%-os terméshanyatlást állapított meg az említett négy fő növénynél még úgy is, hogy figyelembe vette az ún. „szén-dioxid-trágyázást” vagyis a légköri többlet szén-dioxid növekedést serkentő hatását is. De a jövő ennél sötétebb képet mutat:
a világ kalóriafogyasztásának közel háromnegyedét adó négy termény globális hozama akár 10-30%-kal csökkenhet a század végére, a legnagyobb vesztesként a kukoricával.
A 20. század közepe óta egyértelműen kimutatható, hogy az egyre gyakoribb hőhullámok, aszályok, árvizek, viharok, valamint az éghajlatváltozás hatására jobban terjedő kártevők és betegségek egyre többször váltottak ki élelemtermelési sokkhatásokat a hirtelen bekövetkező veszteségek miatt. A termelésen túl ezek az éghajlati veszélyek az ellátási lánc további pontjaira, például a raktározó és szállító infrastruktúrára is fenyegetést jelentenek – ezúton is aláásva az élelmiszerbiztonságot.
A jelentés szerint az egyre nagyobb hőség és egyre szélsőségesebbé váló időjárás miatt számos élelemtermesztő területen az éghajlati körülmények már nem lesznek megfelelőek a termeléshez.
A pesszimista éghajlati forgatókönyv szerint (még mindig e mentén haladunk) a jelenleg művelésre alkalmas területek körülbelül egyharmada az évszázad végére arra alkalmatlanná válik.
A klímaváltozás nemcsak a termények mennyiségét, de a minőségét is rontja a nyomelem-tartalomtól kezdve az állagon és színen át az ízig, ami az eladhatóságnak sem tesz jót. A jelentés rámutatott, hogy a magasabb légköri szén-dioxid koncentráció csökkenti a növényekben az olyan fontos tápanyagok, mint a fehérje, a vas és a cink mennyiségét (fajtól függően eltérő mértékben).
A szén-dioxid szint további növekedésével az előrejelzések szerint a terményekben megtalálható ásványi anyagok és tápanyagok 5-10%-kal csökkenni fognak.
Mindemellett a minőséget az is rontja, hogy a melegebb és párásabb körülmények között jobban szaporodnak a kártevők és kórokozók, az élelmiszerek gyorsabban romlanak, sőt, azok több gomba és baktérium által termelt mérgező vegyületet tartalmazhatnak.
Az IPCC komoly aggályként tekint a növényi kártevők és kórokozók térhódítására is: 1960 óta számos kulcsfaj elterjedési területe átlagosan évi 2,7 km-rel a pólusok irányába tolódott. Azonban a fajok közötti kölcsönhatások összetettsége miatt egyelőre nagyon nehéz megjósolni, hogy pontosan milyen következményekkel jár ez a jövőbeli növénytermesztésre.
Ami bizonyos, hogy az egyre nagyobb területen megjelenő kártevők és kórokozók nemcsak jelentős terméscsökkentést okozhatnak, de növelhetik a betakarítás utáni élelmiszerveszteséget is.
A megfelelő mezőgazdasági gyakorlatok mellett a klímaváltozás tovább erősíti a talajegészség romlását és a beporzók nagyarányú pusztulását, ami ugyancsak az élelemtermelés csökkenéséhez vezet.
A trópusok környékén a mezőgazdaságot már most súlyosan érinti a klímaváltozás, míg a pólusok felé közelítve, növénytől függően néhol pozitív hatások érezhetők a meghosszabbodó tenyészidőszaknak köszönhetően. Kelet-Ázsiában és Észak-Európában nőtt a búza terméshozama, ugyanakkor a szubszaharai Afrikában, Dél- és Közép-Amerikában, Dél-Ázsiában, valamint Nyugat- és Dél-Európában nagyrészt mennyiségi és minőségi romlást figyeltek meg a gabonanövényeknél. Összességében globálisan a negatív hatások jóval túlmutatnak a nyereségeken.
Hőség, szárazság és vízhiány: együtt még pusztítóbbak
Az IPCC jelentése arra is figyelmeztet, hogy a különböző éghajlati veszélyek együttes előfordulása egy adott területen még nagyobb pusztításhoz, akár élelmezési válsághoz vezethet. A hőség és a csapadék szélsőségesebbé válása számos régióban fokozza a vízhiányt: már ma a világ lakosságának fele évente legalább egy hónapban szembesül a vízellátás bizonytalanságával. Öntözővíz hiányában pedig nehéz védekezni az aszály ellen:
az elmúlt években jelentősen megnőtt az aszály miatti termésveszteség világszerte, és ez a megművelt területek nagyjából háromnegyedét érintette.
Ráadásul a hőség magasabb halálozást és alacsonyabb munkabírást eredményez a földeken, így a gazdálkodók nem tudnak többet dolgozni, hogy ellensúlyozzák az aszály miatti termésveszteséget. Így csökken a családok jövedelme, miközben a hiány miatt az élelmiszerárak az egekbe szöknek, és ez még nagyobb terhet ró az amúgy is alacsony jövedelmű gazdálkodókra – Magyarországon is.
Ezért a hőség és aszály egy olyan pusztító kombináció, ami nemcsak az élelmezésbiztonságot veszélyezteti, de súlyosbítja az egészségügyi kockázatokat is, például az alultápláltságot, szív- és érrendszeri megbetegedéseket és mentális panaszokat.
A helyzetet tovább ronthatja, ha a fő termőrégiók, a világ „éléskamrái” egyszerre szenvednek szélsőséges időjárási hatásoktól. Egy, a délnyugat-oroszországi és délkelet-ukrajnai nagy búzamezőket sújtó extrém forró nyár okozta például az 1972-74-es élelmiszerválságot, amikor a búza világpiaci ára három év alatt háromszorosára nőtt.
A jelentés szerint a kulcsfontosságú kukoricatermesztő régiók egyidejű „bedőlésének” kockázata jelentősen megnő 2°C-os globális felmelegedés esetén.
Európában Magyarország és Spanyolország kukoricatermő vidékein várható a legnagyobb mértékű (akár 60-80%-os) visszaesés, ha nem kezdünk el idejében alkalmazkodni a megváltozó körülményekhez.
Mit tehetünk?
A jó hír az, hogy számos hatékony alkalmazkodási stratégia létezik a klímaváltozás negatív hatásainak enyhítésére és a károk megelőzésére. A megélhetést nyújtó termények és termékek diverzifikálása, vagyis a „minél több lábon állás” egy jó alap stratégia.
A várható éghajlati változások fényében növénytermesztés fenntartása és javítása érdekében érdemes lehet megfontolni az ültetési ütemterv megváltoztatását, az ellenállóbb növényfajtákra való áttérést, több növényfajta alkalmazását, a talaj nedvességtartalmának javítását, a víz visszatartását és tározását, az ősi helyi tudás és hagyományos módszerek integrálását, valamint a (mű)trágyázási és az öntözési módszerek megváltoztatását, finomhangolását.
A természetalapú megoldások, mint például az agroökológiai gyakorlatok, kölcsönösen előnyös alkalmazkodási stratégiát kínálnak mind az élelem-ellátás, mind a természet szempontjából.
Ilyen agroökológiai gyakorlatok közé tartozik az agroerdészet, a köztestermesztés (intercropping), az állatállomány integrálása a szántóföldi rendszerekbe, a takarónövények alkalmazása, valamint a káros egészségügyi és környezeti hatásokkal járó anyagok minimalizálása.
Mára legalább 170 ország foglalta klímapolitikájába az alkalmazkodást. Ugyanakkor a jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy ezeknek a jó gyakorlatoknak a minél gyorsabb felskálázásához nagyobb intézményi és pénzügyi támogatásra van szükség. Emellett a helyiek bevonása a döntéshozatalba és megvalósításba, a tudásmegosztás és a szektorok közötti együttműködés is kulcsfontosságúak.
Hogy mekkora változásokhoz kell alkalmazkodni, az attól függ, milyen gyorsan sikerül mérsékelni a klímaváltozást. A jelentés hangsúlyozza, hogy minden egyes tized fok melegedéssel a hatások súlyosbodnak, ezért minél hamarabb alacsony-kibocsátású, fenntartható pályára kell állítani a gazdaságot, és emellett el kell kezdeni felkészülni a már elkerülhetetlen változásokra.
