Viszlát vénasszonyok nyara, bekebelezheti a nyár a szeptember-októberi időszakot is
2023.10.13.Forrás: Másfél fok; Pongrácz Rita és Szabó Péter – Éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza, korábban az Országos Meteorológiai Szolgálat és a Nemzeti Alkalmazkodási Központ szakértője.
Eltűnhet Magyarországon is az indián nyár, de csak azért, mert a nyárias napoknak megfelelő idő veszi át a helyét. Az elmúlt bő fél évszázad alatt már kb. két héttel kitolódott a nyár, de az idei, a mérések kezdete óta regisztrált legmelegebb szeptember megmutatta a lehetséges jövőt 23 nyári nappal. A váltás oka, hogy a meleg kitolódásával együtt a lehűlés időszaka is párhuzamosan tolódik ki, ezért nem beszélhetünk majd arról, hogy egy tartós lehűlés után visszatérnek a kellemesen meleg őszi napok, hanem kitart a nyár az ősz első felében is. Ha az optimista kibocsátás-csökkentési forgatókönyvet követve 1,5-2 Celsius-fok környékén korlátozzuk a globális felmelegedést, akkor nagyságrendileg a jelenlegi átlagos állapot maradhat meg a nyári és indián nyári napok számát tekintve. A pesszimista forgatókönyv (nem kezdünk érdemi kibocsátás-csökkentésbe a század végéig) szerint a tartós őszi lehűlés október végére tolódik ki, azaz az indián nyári napok száma csak az Alföldön lehet majd évi 1-2 nap, a szeptember és részben az október (az éves változékonyságot figyelembe véve) a nyárhoz csapódik. Ennek lehetne örülni, mivel előfordulhat, hogy novemberig nem is kell majd fűtenünk. A probléma az, hogy az általános melegedő tendencia nemcsak az őszt érinti, hanem az összes többi évszakot, ezek összetett éghajlati következményei pedig sokkal több negatívumot jelentenek mindannyiunk számára. Ha betartjuk a Párizsi Megállapodásban foglalt klímacélokat, attól még a vénasszonyok nyara is velünk marad a jövőben. Szabó Péter és Pongrácz Rita elemzése.
A melegedő őszökről szóló tavalyi tanulmányunkban már bemutattuk, hogy az elmúlt bő 50 év alatt a nyár kb. két héttel kitolódott az ősz irányába hazánkban, azaz éghajlati átlagban jelenleg még szeptember elején is előfordulnak a 25 °C feletti napi maximumhőmérsékletű, ún. nyári napok. Egy másik módszertannal végzett korábbi tanulmány még ennél is kissé nagyobb kitolódást igazolt.
Az idei szeptember is ebbe a trendbe illeszkedett, sőt, a globálisan is legmelegebb szeptemberi cím mellett a hónap folyamán hazánkban országosan 23 nyári napunk volt, mely a legmagasabb érték 1901 óta. Hogy ne csak a negatív hazai hatásokra fókuszáljunk a klímaváltozás kapcsán, jelen cikkünkben azt vizsgáljuk, hogy a vénasszonyok nyara vagy más néven indián nyár hogyan fog a jövőben változni.
A nyári napokkal ellentétben erre nincs egyértelmű definíció (a szakirodalomban többféle, hazánkra kevésbé jól alkalmazható verzió is megtalálható). Az angolszász kultúrákban második nyárként is hívott időszakok nem egyszerűen egy küszöb feletti melegebb napokat jelentenek, hanem már egy jelentősebb lehűlés után következnek be. Tekintsük a kellemes őszi napokat (amikor a maximumhőmérséklet 20 °C feletti), melyek közül leválasztottuk azokat, amelyek az első tartósabb őszi lehűlés után következtek be (ehhez a napi középhőmérsékletnek a klímaátlagtól vett legalább 3 napon át legalább 3 °C-os eltéréseit tekintettük), és csak ezeket nevezzük indián nyári napoknak (azaz a maximumhőmérséklet 20 °C feletti az első tartósabb őszi lehűlés után). Mindezek mellett a nyári napokat is elemeztük a szeptember-októberi időszakra vonatkozóan.
A meleg idővel párhuzamosan a lehűlés is kitolódik
Ha az elmúlt 52 év megfigyeléseit nézzük, jól látszik, hogy mind a kellemes őszi napok, mind a nyári napok száma növekedést mutat az országban (1. ábra). Ugyan nagy az évek közötti változékonyság, de a növekvő trend statisztikailag is szignifikáns mind a két mutató esetén, az illesztett trend különösen a nyári napoknál relatíve jelentős mértékű. A legtöbb kellemes őszi napot eddig 2006-ban és 2019-ben (az eddigi legmelegebb ősszel) regisztráltuk, míg a legkevesebbet 1996-ban. A nyári napok a két vizsgált hónap közül elsősorban szeptemberben fordulnak elő, és októberben már jóval kisebb gyakorisággal, de 2010-ben gyakorlatilag nem volt ilyen nap Magyarországon.
Idén ugyan még csak a szeptember zárult le, de már egyetlen hónap alatt is több nyári nap fordult elő, mint korábban szeptember-októberben együttesen.
Most nézzük meg, hogy hogyan alakult az indián nyári napok száma az elmúlt 52 év megfigyelései szerint! Idén az OMSZ tanulmánya alapján szeptemberben országos átlagban egyetlen napon sem volt a sokéves átlag alatt a napi középhőmérséklet, így országosan nem jelentkezett tartós őszi lehűlés sem. Ugyanakkor októberben már meg-megjelent a korábbi klímaátlaghoz, 1971-2000-hez mért lehűlés is, és így az ezutáni meleg idő néhány napos indián nyarat már eredményezett.
Ha megnézzük, hogy sokéves átlagban ez hány napot jelent, akkor azt láthatjuk, hogy a legtöbb (összességében két hétnyi) ilyen napunk jelenleg általában Csongrádban fordul elő, míg a legkevesebb (4-6 alatti) nap északnyugaton és természetesen az északi hegyeinkben (2. ábra).
Érdekesség, hogy ez az 1971-1990 időszakhoz képest a Dunántúlon néhány napos csökkenést jelent, míg a Dunától keletre inkább növekedést, de ezen kisebb változások csak északnyugaton és Baranyában, illetve a Hajdúságban szignifikánsak. Ezt a látszólagos ellentmondást, hogy a melegedő őszök ellenére miért nem nő az indián nyári napok száma mindenhol, ahogy idén is,
a növekvő számú kellemes őszi napok mellett időben kitolódó lehűlés okozza.
A jövőbeli modelleredmények vizsgálatához háromféle forgatókönyvet tekintettünk:
- Az azonnali kibocsátás-csökkentéssel számoló RCP2.6-os forgatókönyvet, amely a legzöldebb jövőt feltételezi, és a párizsi klímacélok teljesülését, azaz a maximum 2 °C-os globális felmelegedést jelenti.
- A közepesen optimista RCP4.5 forgatókönyvet, amely szerint kicsit később, csak 2040-től kezdjük meg a globális kibocsátás-csökkentést.
- A pesszimista RCP8.5 forgatókönyvet, amely esetén az eddigi kibocsátási trendek tovább folytatódnak, és 2100-ig egyáltalán nem kezdünk kibocsátás-csökkentésbe.
Megjegyezzük, hogy az azonnali kibocsátás-csökkentésnek sincs rögtön észlelhető hatása, hanem csak leghamarabb 20 év múlva érezhetjük majd annak kedvező hatásait, ezért az eredményeket is csak a század közepére és annak végére mutatjuk.
A kellemes őszi napok száma a pesszimista forgatókönyv szerint a század közepére kissé (4-6 nappal) tovább emelkedik ugyan, de
a melegedés miatt a tartós lehűlés jóval erőteljesebben tolódik az évben október végéhez (10-15 nappal).
Mindez azzal jár, hogy főleg az Alföldön 4-8 nappal kevesebb indián nyári napunk lesz. Ezt ellensúlyozza, hogy nyári napból ugyanezen a területen a jelenleginél 2-4 nappal több lehet majd (3. ábra). Ha az optimista forgatókönyvet követve a kibocsátásokat már ma visszafognánk, akkor viszont inkább az északi és nyugati országrész körül számíthatunk 4-6 napos növekedésre az indián nyári napok számában, míg a nyári napoké várhatóan nem fog változni.
Végezetül a 4. ábra térképsorozatán azt mutatjuk be, hogy a század végére mi várható. Az optimista, RCP2.6 forgatókönyv szerint a változások a század közepéhez képest nem lesznek jelentősebbek. Ugyanakkor, ha nem teszünk semmit, akkor
a pesszimista, RCP8.5 forgatókönyv szerint a tartós őszi lehűlés október végére tolódik ki, azaz az indián nyári napok száma csak az Alföldön lehet majd legfeljebb évi 1-2 nap.
Ezt kárpótolja majd a lehűlés előtti kellemes őszi napok gyakoriságának 15 napos növekedése az ország északi felében, illetve a nyári napok számában várható hasonló növekedés az Alföldön.
Ha csak az ősz melegedne ennyit, annak lehetne örülni, azonban nem ez a helyzet
Rajtunk áll tehát, hogy a jövő hogy alakul majd: (a) nem nő jelentősen a nyári napok és az indián nyári napok száma, vagy (b) elfelejtjük az indián nyári napokat (ahogy ez Amerikában zajlik), a tartós lehűlést majd csak október vége körül várjuk, és nyári napok sorát éljük át szeptember-októberben. Mindkét lehetőségnek vannak pozitív hatásai. Például a pesszimista kibocsátás-csökkentési forgatókönyv szerint a fűtést várhatóan novemberig egyáltalán nem kell bekapcsolni, a szabadság függvényében a nyári turizmus áttevődhet szeptemberre, az őszi turizmus pedig inkább novemberre tolódik, és lerövidül.
Ugyanakkor ha az őszi turizmust jobban kedveljük, mint a nyárit, annak egyetlen, kissé negatív hatása lehet: mivel a vegetációs időszak az erősebb globális felmelegedés miatt sokkal hamarabb kezdődik az éven belül, és erre az egyes növényfajok eltérően reagálnak, ezért a táj nem lesz annyira csalogatóan élénk, vagy éppen hamarabb következik be a levelek elhullatása.
Természetesen nem szabad elfelejtenünk, hogy a teljes kép nem szűkíthető egyetlen évszakra, s így a pesszimista forgatókönyvnek sokkal több az egyéb évszakban bekövetkező negatív vagy komplex hatása, mint az itt említett kedvező éghajlati következménye.
Ezért továbbra is az üvegházhatású gázok kibocsátásának mielőbbi csökkentése a célravezető a globális éghajlati egyensúly fennmaradása érdekében. A vénasszonyok nyara akkor is velünk marad, ha betartjuk a Párizsi Megállapodást.
—
Rövid tudományos módszertan:
1. Regionális klímamodellekkel végzett éghajlati szimulációk:
Egy térség, pl. hazánk éghajlatának részletesebb vizsgálatához regionális klímamodellekre van szükség, hiszen azok a légköri folyamatokat már elég pontosan és finom térbeli felbontással írják le. A regionális modellek historikus szimulációi nagy számban továbbra is csak 2005-ig állnak rendelkezésünkre. Emellett a jövőre vonatkozóan, 2006-tól indítva 2100-ig azt szimuláljuk, hogy egy-egy feltételes üvegházgáz-kibocsátási forgatókönyvre hogyan reagál az éghajlati rendszer. Jelen tanulmányban három forgatókönyvet tekintettünk: az azonnali kibocsátás-csökkentést feltételező, a Párizsi Megállapodásban szereplő 2 °C-os globális melegedést jelentő RCP2.6-ot, a 2040 utáni csökkentéssel számoló RCP4.5-öt, illetve a kibocsátás-csökkentés nélküli, ún. pesszimista RCP8.5-öt. Az elemzésben adott forgatókönyvön belül az Európa egészét 10 km-es rácsfelbontással lefedő, Euro-CORDEX együttműködés keretében futtatott különböző, de ugyanazon hat-hat regionális klímamodell-szimulációt tekintettünk. Ezen hattagú együttes már megfelelően tudja reprezentálni a modellek különbözőségéből eredő bizonytalanságot, illetve ezeket a háromféle forgatókönyvvel meghajtva az emberi tevékenység jövőbeli alakulásából származó nagyfokú bizonytalanságot is.
2. Szimulációk hibakorrekciója és megfigyelések:
Az elmúlt évtizedek fejlesztései ellenére az éghajlati szimulációk még ma sem tökéletesek, a meteorológiai változóktól függően kisebb-nagyobb hibával terheltek a megfigyelésekkel szemben. A hibák javításához hibakorrekciós módszerre és jó minőségű megfigyelésekre egyaránt szükségünk van. Ehhez a legjobb hazai, homogenizált, minőségileg ellenőrzött, 10 km-es rácsfelbontású, 1971-től rendelkezésre álló, ún. HuClim adatbázist tekintettük (forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat), hiszen ez szolgáltatta az utolsó 52 év méréseire bemutatott eredményeket is. Jelen elemzéshez a szimulációs eredmények bemutatásakor a standardizálás módszerét használtuk, amely az eloszlások szórását és átlagát is figyelembe véve végzi a szimulációs hibák javítását. A korrekciós referencia-időszak egy megfigyelésekkel közös múltbeli időszak, jelen tanulmányban erre a 2003-2022 szolgált.
3. Átlag, trend és statisztikai szignifikancia-vizsgálat:
Egy hosszabb, legalább húszéves időszak átlagai megadják, hogy az időszakon belül bármely évben milyen értékre számíthatunk, míg az idősorra illesztett trend azt adja meg, hogy mekkora az adatsorban adott idő alatt bekövetkezett átlagos változás. Jelen tanulmányban a trendet lineáris regresszió illesztésével, a legkisebb négyzetek módszerével határoztuk meg. T-próbával megvizsgáltuk, hogy az adott trend országos átlagban szignifikánsan különbözik-e nullától, illetve a változásra rácspontonként külön-külön is meghatároztuk ezt Welch-próbával, melyeket ebben a tanulmányban 90%-os megbízhatósági szint mellett közöltünk.
Köszönet illeti a regionális modelleredményekért az Euro-CORDEX konzorcium modellező intézeteinek tagjait, míg az ellenőrzött, rácsra interpolált hazai megfigyelésekért pedig az Országos Meteorológiai Szolgálatot.
