A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság az őshonos házi bivalyok génállományának megőrzésében is fontos szerepet vállal. A Dévaványa környéki legelőkön tavasztól késő őszig 280 bivaly segíti a védett területek természetvédelmi kezelését.

A házi bivaly története messzire nyúlik vissza, s a fajnak ma is igen sok változata él a világon. A bivalyoknak két nagy csoportja van, az afrikai és az ázsiai bivaly. Ezeket (egyéb jellemzőiktől eltekintve) főleg szarvalakulásuk különbözteti meg. Afrikában két faj él, a vörös és a kafferbivaly. Az ázsiai bivalyok között egy ősi és három fejlettebb fajt különböztetnek meg.

Az ősi faj, az „anoa”, vagy ősbivaly. A három fejlettebb faj az indiai, a kerabau és a mindoró-bivaly. E három fejlettebb fajt magában foglaló bivalyok közül a házi bivaly őse, az indiai vadbivaly, vagy arni bivaly jelenleg is nagy számban él vadon Kelet-India mocsaraiban. Az arni bivaly nagytestű állat, marmagassága eléri a 180 cm-t, élőtömege akár 1500 kg is lehet. Hatalmas szarvakat visel, jellegzetes színe sötét hamuszürke, majdnem fekete, nemcsak színében, de külső formáiban is nagyon hasonló a házi bivalyhoz.

A bivaly háziasítása Indiában és Mezopotámiában történt, időszámításunk előtt 4000 évvel. Innen jutott el Afrikába, Spanyolországba, majd Görögországon keresztül Európába. Hazánk területére a bivalyt az avarok hozták be időszámításunk után 560-ban.

Ami a házi bivaly mai elterjedését illeti, az állomány zöme Ázsia déli részén honos, ezen kívül nagyobb számban található Dél-Európában, Észak-Afrikában és Dél-Amerikában. Számuk Indiában (Pakisztánt is ideszámítva) meghaladja az 50 milliót, Kínában 13 millió, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken 2-2 millió, Egyiptomban és Burmában 1-1 millió körül van. Jelentős az állomány Japánban, az európai országok közül pedig Bulgáriában, Görögországban, Albániában, Olaszországban és Romániában.

Elterjedésében fontos tényező a melegebb éghajlatú vidékek mocsaras területe. Egyiptomban a Nílus deltavidékén és Olaszország mocsaraiban is kitűnően érzi magát.

A történelmi Magyarországon is jól ismert háziállat volt a bivaly. Erdélyben tejtermelése, igázhatósága és hústermelése miatt tenyésztették. Mezőhegyes és a dunántúli nagybirtokok bivalytenyésztésének fő célja az igaerőként való hasznosítás volt. Hazánkban a hosszú évszázadok során kialakult egy jellegzetes változat, melyet ma magyar bivalyként ismerünk.

A cikk borítóképét készítette: Marsó Vilmos (Sófürdő)

Fotó: Szegedi Fruzsina