Szükséghelyzetben az egész társadalom jobban odafigyel az éppen aktuális problémákra, nem volt ez másként az árvízi védekezéskor sem. Kérdés, hogy az ilyenkor összpontosuló figyelmet, sikerül-e tovább vinni és a megelőzés kérdéseire is érdemi párbeszédet generálni. A kanyargó folyók nemcsak az árvízre, de az aszályra is megoldást jelenthetnek.
Az emberiség ősidők óta a víz mellett keresi élőhelyét, ahogy a legtöbb élőlény a Földön. A Duna, a Tisza vagy akár a Dráva természeti adottságai határozták meg a megélhetést egy adott tájegységben. A direkt hasznot, az ellátásunkat szolgáló tüzelő, a vad élelem, a termesztett növények, vagy az élőhely maga jelentette.
A kiszámítható környezeti feltételeket, stabilitást, a szélsőséges helyzetekkel szemben, szintén a helyi adottságok biztosították. A nagy csapadékok pusztító (szél) erejét a parton az ártéri erdők csillapították, ahogy a mikroklímát is szabályozták párologtatásuk által. A folyó kanyarulatai pedig segítettek a víz elterülésében, és így az árvízcsúcsok ellaposításában.
A táj specifikus körülményeiből a helyiek, a természeti környezetük használatának mesterséggé emelésével az iparművészetben, gasztronómiában, a mezőgazdaságban és állattenyésztésben bontakoztathattak ki kulturálisan. Nem is beszélve a táj esztétika és eszmei értékeiről.
Ezekhez az értékekhez az adott tájegység geográfiai, geofizikai, hidrológia, légkörfizikai, ökológiai, biológiai és egyéb folyamatai juttatták az embereket, amelyet egyfajta tőkének lehet tekinteni. Ilyen folyamatok a talajképződés, a hűtőhatás, a tápanyag-, szén-, és nitrogén körforgás, ezen esetekben a folyamat maga a tőke. Egy olyan tőke, aminek a bevételeiből jelenleg nem forgatunk vissza semmit.
Nem használjuk megfelelően a folyóinkat? Kép: canva
Hasznos barátaink a folyók
A folyók szerepe, hogy fenntartsa a kapcsolatot és a körforgást. A csapadék összegyűjtésével a magasból a mély fekvésű területekre szállítja a vizet és a kimosott erodált felszínről származó tápanyagot. Ingyen. A kanyarulatok segítenek a víz és az üledék szétterítésében, hogy mikor vízbőség van, tartalékok képződhessenek a vízhiányos időszakra. A folyó természete az állandó lassú tájformálás. Emberi időléptékben ez persze szinte felfoghatatlan. Nagy kérdés, hogy szelídíteni vagy korlátozni szeretnénk-e azokat a természeti folyamatokat, amik régebb óta vannak jelen a földön, mint mi.
Az árvízi (és aszály) kitettségünk kifejezetten nagy a Kárpát-medencei fekvésünk és a folyók természetes működése révén. Veszélyezettségünk az éghajlatváltozással nő, érzékenységünk pedig az alkalmazkodásunk mértékétől függ. Egyelőre azonban az alkalmazkodási hajlandóságunkat is megkérdőjelezhetjük.
Az aszályproblémákon is segíthetnek a folyók. Kép: canva
Mi tehetünk az árvíz és az aszály ellen?
Az elmúlt évszázadok során a folyók kanyarulatainak kiegyenesítése világszerte megszokott gyakorlattá vált, a jobb hajózhatóság vagy a biztonságosabbnak vélt kontroll megszerzéséhez a folyó áradásival szemben, esetleg energiatermelés miatt.
Az elmúlt évtized kutatásai és projektjei azonban eredményesen bizonyítják a kis léptékű természetalapú beavatkozások sikerességét mind az árvíz mind pedig az aszály kockázatának csökkentésében. A folyók természetes kanyarulatainak visszaállítása bizonyos helyeken hatékonyabb és olcsóbb árvízvédelmet biztosíthat, egyúttal növeli az ökoszisztéma természeti tőke folyamatainak értékét.
Ha valamikor, akkor talán most még éppen van idő arra, hogy a következő készültségi helyzetig, a következő aszályig, vagy éppen áradásig megkezdődjön egy hatásos, a természeti tőke haszonteremtő folyamatait is támogató fejlesztés előkészítése, a fenntarthatóbb és biztonságosabb élőhelyünkért.
