Különleges álcával védekeznek a ragadozókkal szemben.
Az elmúlt években egyre jobban megismertük a vizuális álcázás különféle formáit – e módszerek azon állatok számára nyújtanak segítséget az életben maradáshoz, amelyek ragadozói látásuk alapján vadásznak. Vannak azonban világunknak olyan területei is, ahol a ragadozók nem a látásuk, hanem például a szaglás vagy az érintés révén találják meg és azonosítják zsákmányaikat.
Új-Zélandon vizsgálta meg egy kutatócsoport, hogy mi játszódhat le az ilyen ragadozói környezetben, és miféle álcát ölthetnek magukra a védelmet keresők. A héjbogarak (Zopheridae) nyolc fajával végeztek kísérleteket, azt mérték fel, hogy e sötét környezetben élő állatok miként léphetnek fel a ragadozó hangyákkal szemben.
A vizsgált bogarak egy része (a mérce jele 0,5 milliméter). Forrás: Behavioral Ecology
A hangyákat nem könnyű átverni, de jól tudjuk, hogy vannak, akiknek sikerül. Egyes lepkék hernyói hangyák közt nevelkednek fel, vannak a hangyabolyokban élő bogarak is.
Ezek az állatok a hangyák szaganyagait utánozva képesek elérni, hogy idegen voltuk ellenére ne támadják meg és ne cincálják szét őket, sőt, élelemhez is hozzájutnak a boly szívében. A héjbogarak nem mennek be a hangyabolyba a sorsukat illatanyagokkal kísérteni, ők másféle módszert alkalmaznak.
Ezek a kis termetű bogarak a korhadékban, illetve a fák kérgén élnek, s egyes fajaik ragacsos váladékkal vonják be testüket. E ragacsba azután a környezetben fellelhető különböző törmelékek, talajdarabok, fakéregtöredékek, mindenféle szemcsék rátapadnak, így a bogarak gyakorlatilag a környezetük összes koszát összegyűjtik.
A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy ez a koszréteg vajon csak valamiféle véletlen műve, vagy esetleg előnyt is nyújthat a bogarak számára.
Ismert, hogy számos állat (atkáktól poloskákon át bogarakig) használ efféle törmelékgúnyát, ezt a szakemberek passzív törmelékálcának nevezik, hisz itt az állatok nem szándékosan raknak magukra mindenféle holmit, hanem az csak úgy rájuk ragad.
Ez a „csak úgy” azonban tökéletesen alkalmas lehet arra, hogy egy adott élőhelyre jellemző környezetet a hátán cipelje egy állat, és ezzel megtévessze a ragadozót.
A vizsgálatok során a nyolc bogárfaj egy része teljes, vastag törmelékálcát viselt, másik része részlegeset, harmadik része pedig szinte egyáltalán nem hordott ilyesmit. E bogarakat egyenként egy arénába helyezték, ahol ragadozó hangyákat szabadítottak rájuk.
Az aréna is háromféle volt: teljesen tiszta, apró törmelékkel felszórt, illetve fakéreg darabot tartalmazott. Az egyes bogarakat többször is összeeresztették a hangyákkal, és infravörös fényben rögzítették videókon az eseményeket.
A vizsgálatban részt vett bogarak. A, b és c jelzéssel rendelkezőkön nincs piszokréteg, d és e jelzésűek részlegesen borítottak, f, g és h jelzésűek pedig teljesen magukra öltötték a környezet törmelékeit. Forrás: Behavioral Ecology
