Nem ez az első eset, hogy egy rovar a színváltozásával alkalmazkodik az ember teremtette körülményekhez.
Az iparosodás idején a környezetbe jutó jelentős mennyiségű korom hatására a korábban világos színű fakéreg sötétté vált Nagy-Britanniában. Ennek köszönhetően a szürke pettyesaraszolók (Biston betularia) állományában a korábban domináns világos színváltozat helyét rövid idő alatt átvették a sötét színt viselő lepkék.
Ez azért alakult így, mert a világos fakérgen a világos lepke olvad bele a környezetébe, a kormos fakérgen a sötét lepke. Később, amikor a levegő a környezetvédelmi intézkedések hatására megtisztult, és nem vonta be már korom a növényeket, a lepke állománya visszaállt az eredeti, jórészt világos egyedekből állóra. Ezt az úgynevezett ipari melanizmus iskolapéldájaként emlegetik.
Új-Zélandon, az Otago Egyetem kutatói egy kissé eltérő, de szintén emberhez köthető eseménysorról számoltak be. A kutatásról a The Conversation hasábjain meséltek az új-zélandi szakemberek.
A felül látható állatka a ciánnal védekező Austroperla cyrene, a középen és alul látható a Zelandoperla fenestrata. A középső állatka ártalmatlan, ám utánozza a mérgező fajt, így őt is elkerülik a ragadozók, a hasonlóság miatt. Forrás: Graham McCulloch, Jon Waters
A szigetország erdeiben él egy olyan álkérész, az Austroperla cyrene, amelynek szervezetében cián termelődik ragadozói ellen. Ezt az állatka azzal jelzi is a rá vadászó madaraknak, hogy fekete testén sárgás mintát hordoz.
Él egy másik álkérész is, a Zelandoperla fenestrata, amelynek egyes, sötét színváltozatai a cianiddal védekező másik fajra hasonlítanak, így igyekeznek elkerülni saját ragadozóikat. Azonban itt lépett be a képbe az ember.
Új-Zélandon néhány évszázad alatt eltűnt az erdőségek jelentős része: míg korábban a szigetek 85 százalékán erdők álltak, a 19. század közepére 53 százalékra csökkent az erdők aránya, jelenleg kb. 30 százalékos.
Erdők, álkérészek és madarak kapcsolata. Forrás: Graham McCulloch, Jon Waters
A patakok, ahol ezek az álkérészek élnek, korábban erdei vízfolyások voltak, ám a fák kivágásával nyílt terepen csobognak ma már. A fák eltűnésével számtalan helyszínen eltűnt rengeteg madár, illetve a mérgező álkérészfaj képviselői is.
