Élőhelyfenntartó, aktív természetvédelmi beavatkozások a Batyki-lápréten

A Pannon biogeográfiai régió gyepes élőhelyei néhány esetben az őserdők fajgazdagságához hasonlíthatók.

Gyepek fajgazdagsága

Amikor a biológiai sokféleség kérdése a hétköznapi életünkben felmerül, akkor legtöbben arra gondolnak, hogy hazánk biodiverzitásának döntő többségét alapvetően az erdők, emberi zavarásoktól viszonylagosan érintetlen területein érdemes keresni, ennek megóvása pedig kizárólag az emberi jelenlét korlátozása és zavarások kiküszöbölése útján lehetséges.

A Pannon biogeográfiai régió gyepes élőhelyei, azonban legalább ugyanekkora hányadát őrzik természeti értékeinknek, friss kutatások eredményei alapján néhány esetben az őserdők fajgazdagságához hasonlíthatók.

Az üde, jó vízellátottságú területeken létrejött nedves gyepek rendszerint emberi hatásra alakultak ki. Az ilyen gyepeknek kétféle funkciója is lehetett: lehettek a vegetációs időszak során az extenzív állattartás számára szükséges legelők, illetve a téli időszakban a jószágok számára a szükséges mennyiségű kiegészítő takarmányt biztosító kaszálók.

Ritka és védett fajaink jelentős hányada kötődik a gyepekhez, közülük több közösségi jelentőségű faj is, így megőrzésük tagállami kötelezettségünk, illetve a Natura 2000 hálózat kijelölése alapjául szolgáló közösségi jelentőségű élőhelyek listáján is számos gyepes élőhelyet találunk.

Az üde gyepek nagy részének fenntartásában elengedhetetlen a bizonyos fokú emberi behatás (ahogy a kialakulásuk is az ilyen beavatkozásokhoz köthető), így például a körülményekhez alkalmazkodó, megfelelő időszakban és időközönként elvégzett legeltetés vagy kaszálás.

Mivel az utóbbi évtizedekben az extenzív állattartás jelentősen visszaszorult, valamint a végbement társadalmi és gazdasági változások nagyban csökkentették a gyepek pénzben kifejezhető értékét, ezért napjainkban világszerte megfigyelhető folyamat a gyepek felhagyása és a kezelésük megszűnése, ezzel párhuzamosan pedig a gyepi életközösségek és a hozzájuk köthető természeti értékek eltűnése.

Batyk történet

A Batyki-láprétet az első katonai felmérés során (1784) egy cserjékkel tarkított mocsaras, lápos gyepterületként jellemezték, már ekkor is több irányból fogták közre szántók, viszont déli irányban összeköttetésben állt a Zala folyót végig kísérő nagy kiterjedésű gyepterületekkel.

A térképek, légi felvételek tanulságai alapján a területen kaszálás és legeltetés egyaránt jelen lehetett. Az északabbi területek legeltetésre, míg a Zalához legközelebbi, déli és nyugati rétek kaszálásra voltak alkalmasabbak, de a két hasznosítás mozaikosan is előfordult, vagy időben válthatta egymást, változatos tájszerkezetet hozva létre.

A mozaikos tájhasználatot tovább segítették a terület változatos tulajdonviszonyai, melyeket jól szemléltet az 1857-es kataszteri térkép.

A gépesített kaszálás megjelenése előtt (1960-as évek közepéig) egy időpontban egymástól távol, mozaikosan, kis területeken a kaszálás minden fázisa megfigyelhető volt. Jól érzékelhető, hogy akkoriban a kaszálás időben széthúzódó és meglehetősen lassú folyamat volt.

Kezelések:

Az intézményes természetvédelem számára napjaink egyik fontos kihívása az ilyen élőhelyek fenntartását biztosító kezelési rendszerek kialakítása, ezt kívánja segíteni a LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projekt, melynek egyik projektterületét éppen itt, a Batyki-lápréten jelölte ki Igazgatóságunk. (ld. Kapcsolódó)

Az üde réteken a kezelések hiányában a szukcesszió továbbhaladtával jellemzően intenzív cserjésedés veszi kezdetét, illetve a jobb versenyképességű (ún. kompetítor) fajok olyan arányú dominanciája alakul ki, ami lehetetlenné teszi az egyéb értékes, de gyengébb kompetíciós képességű fajok számára (Orchideák, kornistárnics, nagyvirágú gyíkfű), hogy megtalálják az életfeltételeiket. Az ilyen kompetítor fajok gyakran idegenhonosak (magas aranyvessző), de az őshonos fajok között is találunk olyanokat (nád, kékperje), melyek intenzív árnyékolásukkal vagy avarfelhalmozásukkal jelentősen csökkentik az egységnyi területen megfigyelhető fajok számát, azaz a diverzitást.

Igazgatóságunk számára a tavalyi év végén lehetőség nyílott a láprét nemzeti parki vagyonkezelésben lévő területének szárzúzására, melyet külső vállalkozó segítségével tudtunk elvégeztetni.

A mikrodomborzati heterogenitás miatt a szárzúzás után visszamaradt jelentős mennyiségű növényi anyag eltávolítása gépi eszközökkel csak erős taposás árán lehetséges, ezért úgy döntöttünk, hogy a láprét legfajgazdagabb részén (kb. 1 hektáron) kézi eszközökkel távolítjuk el a vastag avartakarót, ebben nagy segítséget nyújtottak a MATE Georgikon Campus, Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének munkatársai és szakdolgozó hallgatói, amit ezúton is szeretnénk megköszönni!

Szöveg és képek: Fülöp Bence – Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Természetmegőrzési Osztály