A sokak által várt Canon RF 75-300 mm f/4-5,6 könnyű és olcsó. Vajon megéri az árát?
A Canon régi 75-300 mm-es objektívjét sokan az egyik legrosszabb filmes- és digitális tükörreflexes rendszerhez készült lencsének tartották. Az új RF kiadás ugyanolyan olcsó, kompakt és könnyű, mégis sokat fejlődött a korábbi változathoz képest. A kategóriának megfelelő autofókusz és képminőség, valamint minimális kezelőszervek jellemzik.
| A Canon RF 75-300mm f/4-5.6 előnyei | A Canon RF 75-300mm f/4-5.6 hátrányai |
|---|---|
|
|
Tekerjük vissza az időt 1999 áprilisára, a mainstream digitális tükörreflexes fényképezőgépek megjelenése előttre, amikor a Canon piacra dobta az EF 75-300 mm f/4-5.6 III objektívet.
Az alapváltozat lassú, zajos és egyszerű elektromos autofókusz motorral rendelkezett. Nem volt teljes idejű manuális fókusz felülírás. Autofókusz során a fókuszgyűrű és az elülső elem is forgott, ami rontotta a kezelhetőséget. Nem volt optikai képstabilizátor, időjárásálló tömítések, az építés olcsónak tűnt, és a napellenzőt külön kellett megvásárolni opcionális kiegészítőként. Volt egy kissé drágább USM (UltraSonic Motor) változat is, de az autofókusz továbbra is lassú volt, és ugyanazok a kezelési problémák voltak vele.
Most ugorjunk előre 2025-be, ahol tesztalanyom esetében ugyanaz a minimális fókusztávolság, nagyítási arány és ugyanazt az ET-60 napellenzőt használja, amelyet szintén külön kell megvásárolni. Mindezek ellenére a képminőség és a használati élmény meglepően kellemes.
A Canon RF 75-300mm f/4-5.6 kialakítása
Tesztalanyom, a mindössze 71×146 milliméteres paramétereivel és 507 grammos súlyával kifejezetten kompakt darabnak számít. Az optikai felépítés 13 lencsetagból áll, amelyeket 9 csoportba rendeztek, a blende pedig 7 lekerekített lamellából épül fel. Ennek köszönhetően lágy bokeh effektet produkál. Az RF 75–300 mm így egy könnyű, mégis sokoldalú objektív, amely remekül illeszkedik a belépő szintű EOS R vázakhoz. Full-Frame gépeken – például az EOS RP vagy az EOS R8 esetében – a teljes 75–300 mm-es tartományt kihasználhatjuk, míg APS-C szenzoros EOS R fényképezőgépeken a gyújtótávolság hatékonyan 120–480 mm-re nő.
Ezért sajnálatos, hogy az objektív nem rendelkezik optikai képstabilizátorral. A kamerarázkódás állandó veszélyt jelent, ha teleobjektívvel kézből fényképezünk, azonban, ha a váz rendelkezik IBIS-szel, akkor nem kell, hogy emiatt fájjon a fejünk. A típusra jellemzően ez a kedvező árú, változó rekeszű teleobjektív zoom belső tubussal rendelkezik, amely fizikailag kinyúlik, amikor zoomolunk. Ez teljesen várható volt, és valóban jelentős méretbeli növekedés tapasztalható.
Ez inkább akkor okoz gondot, ha speciális szűrőket használunk, mint például CPL, ND (semleges sűrűségű, fokozatos) vagy csillagszűrő, mivel a szűrő a fókuszálás során forog.
Az objektív csupán egyetlen kapcsolóval rendelkezik, egy AF/MF automatikus/kézi fókusz mód kapcsolóval, amit mindig szívesen látok, mivel így kevesebb időt kell a kamera menüiben való keresgéléssel tölteni. Az autofókusz egy alap elektromos „DC” motorra támaszkodik, ahogy a Canon nevezi. Jellemzően lassabb és működése közben jól hallható, valamint kizárja az autofókusz kézi felülírásának lehetőségét, ez még fontosabbá teszi az AF/MF kapcsolót.
Ahogy az a Canon alacsony költségvetésű objektívjeitől elvárható, ez sem rendelkezik időjárásálló tömítésekkel, de ellentétben másokkal, legalább fém, és nem műanyag bajonettet kapott. Nem meglepő, hogy az objektív napellenző nélkül (Canon ET-60) kerül forgalomba, ami szerintem elengedhetetlen kiegészítő. A Canon mostanában csak a drága L-sorozatú objektívekhez mellékeli a napellenzőt. Pozitívum, hogy a Canon megbízható Super Spectra bevonatának köszönhetően a napellenző hiányában is van némi ellenállás a szellemképek és a tükröződések ellen.
A Canon RF 75-300mm f/4-5.6 képminősége
Az autofókusz viszonylag lassú és zajos. Pozitívumként említhető, hogy legalább elég konzisztensen pontos. A képmező közepén az élesség szintje a zoomtartomány nagy részében elfogadható. A középső és a szélső területek élessége hagy némi kívánnivalót maga után a beépített korrekció nélkül.
A gyakorlatban sokat segítene egy optikai képstabilizátor, amely viszont hiányzik ebből az objektívből. Még azoknál a gépvázaknál is, amelyekben van szenzorstabilizálás (IBIS), a teleobjektívek esetén az optikai stabilizálás általában hatékonyabb lenne.
A színhibák tekintetében vegyes a véleményem. A rövidebb gyújtótávolságoknál ugyanis alig észrevehetők, de ahogy növeljük a zoomot, egyre erősebben jelentkeznek, és 200–300 mm között már kifejezetten szembetűnőek. Szerencsére az EOS R vázak beépített korrekciója sokat javít a helyzeten.
A torzítás szempontjából már jobb a helyzet: 75 mm-en gyakorlatilag észrevehetetlen, és bár a zoom felső harmadában egyre erősödő tűpárnatorzítás tapasztalható, összességében így is kisebb, mint vártam.
Összességében a középélesség szinte minden gyújtótávolságnál jó, a végállás kivételével. A kép szélei és a sarkok hagynak kívánnivalót maguk után. Automatikus korrekció nélkül a színhibák 135 mm körül már jól láthatóak, hosszabb fókusztávolságoknál zavaróvá válnak. A torzítás ezzel szemben a vártnál sokkal enyhébb, és ezt a gépvázak szoftveres korrekciója tovább csökkenti.
Tökéletes választás, ha
- sokoldalú, mindenre képes objektívet keresel,
- megfizethető árú objektívet keresel,
- mindennapi fotózáshoz keresel társat.
Írta és a felvételeket készítette: Háfra Zsolt
