2024. szeptember 13-án helyszíni bejáráson voltam két helyszínen és megállapíthattam, hogy a nyár folyamán a domaszéki Ábrahámszéki szikes tó kiszáradt, a mórahalmi Nagyszéksós-tón pedig csak néhány, a tó eredeti vízfelületéhez képest elenyésző méretű vízfoltot lehetett megpillantani.
A hírekből értesülhettünk arról, hogy hasonló vagy rosszabb a helyzet az Alföld más részein is, mint például Ásotthalom térségében, ahol a tómedreket még a vaddisznók (Sus scrofa) is feltúrták. Itt, 20 km-rel keletebbre még nincs vaddisznó, így legalább ilyen veszély egy kültéri programot nem veszélyeztet. Szóval, ahogy gyalogoltam a kietlen tájon, néha elpusztult állatok tetemébe botlottam, például egy tőkés récéébe (Anas platyrhynchos), egy őzébe (Capreolus capreolus). Sajnos kijelenthetem, hogy az utamat általános dögszag kísérte.
A fű gyakorlatilag mindenhol kiégett/kiszáradt, egyedül a tómedrek voltak itt-ott zöld színben játszók, ahogy a növényzet próbálta átvenni a víz helyét. Szombaton, 2024. szeptember 14-én elkezdett esni az eső különböző intenzitással, majd egész este esett amolyan áztató jelleggel. Vasárnap is folytatódott a csapadékos időjárás, de szintén változó intenzitással. Hétfőn, 2024. szeptember 16-án már csak mutatóban esett, de az országos helyzet másabb volt, mint az alföldi, mert a ciklon még nem veszítette el teljesen az erejét hazánk felett és itt-ott azért még esegetett. Itt a Dél-Alföldön azonban elmondhatjuk, hogy relatív, de sok eső esett, átlagosan és szám szerint 59 mm.
Relatív, mert 59 liter négyzetméterenként valóban szép mennyiség úgy egyébként, de egy aszályos időszak után ez a mennyiség egyelőre nem nevezhető megváltásnak. Az előtte és utána képek jól bizonyítják, hogy a bejárt tavakon lényegi változás nem vehető észre. Kedd van, szeptember 17-e, süt a nap, okkal-móddal meleg van, a mórahalmi Nagyszéksós-tó fényárban úszik, a hosszanti csatorna melletti töltés jobb partján bütykös hattyúk (Cygnus olor) tollászkodnak, bal partján vízibivalyok (Bubalus bubalis) pihennek borjaikkal. Most nincs kánikula és ezt az állatok is érzékelik, idilli a hangulat, de mégis látszik a szemükben, tudják, hogy ha nincs víz nincs élet sem, de ha túl sok víz van, akkor sincs élet. Mindeközben Kelet-Európát folyamatosan víz alá temetik az áradások, mindenütt anyagi károk keletkeznek és emberi életek kerülnek veszélybe.
Zárom azzal a két helyszínről tett bejelentkezésemet, hogy valóban a víz az úr, hiszen ad vagy éppen visz mindent, és mindezt saját szeszélye szerint.
Írta: Lajtár Lili – biológus
A cikk borítóképét készítette: Vida István Tamás (Shell)
