Forrás: Turista Magazin; Szöveg: Gulyás Attila; Fotó: Gulyás Attila
A csillagfényes táj képéhez csúcstechnika kell, vagy csak rossz menüpontban keresgélsz? Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat, amelyekkel eligazodhatsz a technika útvesztőiben.
Éjszakai fotózás olcsó fényképezőgéppel
Minél drágább a masina, annál kevesebb tudás és gyakorlat kell hozzá: a számtalan kezelőszerv, tekerentyű és kézi üzemmód a kezdő felhasználót elijesztheti, pedig pont ezek hiánya okoz komoly fejtörést az egyszerűbb gépeken, amelyeken a beállítások közvetlen áttekintése helyett általában tűzijáték, éjszakai portré stb. elnevezésű üzemmódok között kell kikövetkeztetni, hol mit állít magának a gép.
Egy komolyabb fényképezőgép, amelyen minden a nevén van nevezve: a nagyszámú kezelőszerv a valóságban a legegyszerűbb kezelhetőséget jelenti
Bár az éjszakai fotózás még a jobb fényképezőgépek esetén is sokszor a képességeik határát feszegeti, ha a kép világosságát szabályzó mindhárom paramétert a maximumra állítjuk, jó eséllyel beleláthatunk a sötétbe. De mi is ez a három dolog?
1) Rekesznyílás: a fototechnika egyik jelképe, a jól ismert írisz, azaz egy szabályozható átmérőjű, kör alakú nyílás az objektívben, amellyel tág tartományban állítható a képérzékelőre jutó fény mennyisége. Bár a legolcsóbb gépeken gyakran egyáltalán nincs ilyen szerkezet, a többi esetben éjszaka érdemes maximális méretűre nyitni (ennek különböző hátrányai is vannak a képen, de ez már egy következő szint…). A nagy rekesznyílást az f betű utáni minél kisebb szám jelöli. Például f/3.5, jobb objektíveknél akár f/2 vagy még kisebb érték lehet a maximum.
2) Érzékenység (ISO): mai értelemben a képérzékelő jeleinek erősítése, ami ugyan látványosan világosítja a képet a többszörösére, de mindezért súlyos árat kell fizetnünk. Megjelenik a képek erős szemcsézettsége, a képzaj, azaz a „hangyafocieffekt”, amely utólag is csak minimálisan csökkenthető. Az automata fényképezőgépek múzeumi és éjszakai portrés módban általában magasra emelik az ISO-t, hiszen sötétben, kézből fotózáshoz ez az egyetlen esélyük, míg tűzijátékos és éjszakai tájképes üzemmódban egy kompromisszumos, jellemzően alacsonyabb értéken tartják (rosszabb esetben a módokhoz tartozó fix értékeket alkalmazzák), természetesen a megszokottnál jóval hosszabb záridőt használva. Hogy mit használva? El is érkeztünk a harmadik legfontosabb paraméterhez.
Mitől lát éjszaka a fényképező?
Leginkább attól, hogy bőven van ideje nézni. Az emberi szem számára szó szerint csak pillanatok állnak rendelkezésre a látvány feldolgozásához, egy fényképezőgép esetén viszont a megfelelő üzemmódban csak le kell tenni egy nem mozgó, stabil helyre, majd hagyni, hogy egyetlen képkockára másodperceken át gyűjtse magába a fényt. Az eredmény, attól függően, hogy menni ideje volt a gépnek, a lenti példákban látható. Érdemes megfigyelni, hogy kezdenek nyomot hagyni a mozgó emberek és az autók a hosszabb megvilágítási időknél.
A fénykép világosságának változása a záridő függvényében
Ezekre lesz szükséged
Stabil felület: a fényképezőgép néhány percig egyetlen millimétert sem mozdulhat el. Kísérletezéshez elegendő lehet egy padra vagy más szilárd tárgyra tenni, de egy merev lábú fotóállvány nagyságrendekkel kibővíti a lehetőségeket. Könnyű kamerákhoz, szélcsendes időben a legolcsóbb áruházi modellek is megfelelőek, de kezelhetőség, tartósság és állítási lehetőségek terén természetesen elmaradnak a tradicionális állványgyártók termékeitől.
Meleg ruha: kísérletezés közben csak úgy repül az idő, a test viszont alig mozog, alig termel hőt. A kevéske meleg megtartásához pedig legalább 5–10 fokkal hidegebb időre való öltözékre lesz szükség annál, mint amilyenben egyébként sétálni indulnánk.
Holdfény fentről, közvilágítás lentről: a maximum, amire egy belépő szintű fényképezőgép képes lehet. ISO 800 érzékenység, f/2.8 rekesz, valamint a szoftver által engedélyezett leghosszabb, 30 másodperces záridő egy 2006-ös évjáratú Fuji S6500 géppel
Éjszakai fotózás komolyabb fényképezőgéppel
A P, A, T és M módokat jelölő, vezérlőtárcsával ellátott fényképezőgépek használóinak már sokkal egyszerűbb dolguk van. Mindössze csak ki kell kapcsolni a képstabilizátort, az autofókuszt, majd a következőket kell beállítani.
Teliholdas táj, elhanyagolható mesterséges fénnyel, csillagokkal: f/3.5 rekeszérték és ISO 800 érzékenység mellett 30 másodperc záridő:
Teliholdas éjszakán a nappalinál ezerszer kevesebb fény, 250-szer hosszabb ideig gyűjtve, négyszer magasabb érzékenységgel rögzítve. Az eredmény: nappali színek, csillagokkal
Nehezebb eset: hold nélküli éjszaka, csillagfényes erdők-mezők. Itt már kompromisszumokat kell kötni. Először is vehetünk egy drága fényképezőgépet, amely akár az előzőnél négyszer magasabb, 3200-as érzékenységen is kezelhető zajszintet produkál, avagy szerezhetünk egy drága, nagy fényerejű objektívet, amely négyszer több fényt gyűjt össze: erre egy f/1.8-ra nyitható rekesz képes az f/3.5 maximumú, átlagos lencsékhez képest. Bármelyiket is választjuk, a százezer forintos volumenű költekezés után mindkét esetben hasonló lehet az eredmény:
Hold nélküli éjszaka a bükki Mályinka alatt. A Tejút megörökítéséhez a közhiedelemmel ellentétben elsősorban nem milliós fényképezőgépre, hanem fényszennyezéstől mentes vidékre és páramentes, tiszta időre van szükség. (ISO 3200, f/2, 30 másodperc. Az autó végig egy helyben állt.)
Van olcsóbb megoldás is? Szerencsére igen, és az eddigiek alapján talán már ki is található, mi az: még hosszabb záridő. A legtöbb haladó fényképezőgép előre beállított maximuma 30 másodperc, ennél több akkor használható, ha a vezérlőtárcsán vagy a gombokkal továbblépünk, és megjelenik a B (Bulb) jelzés – ez egyes modelleken a P, A, T és M feliratú vezérlőtárcsa B állásba fordításával aktiválható. Ilyenkor a fénygyűjtés jó esetben addig tarthat, amíg az ujjunkat az exponálógombon tartjuk, rosszabb esetben csak a gép által engedélyezett maximális ideig: 1/4–4 percig, bár ez a korlátozás csak az olcsóbb kamerákra jellemző.
Többperces megvilágítási időknél már láthatóvá válik a föld forgása, bár itt már kicsit sok volt a jóból (ISO 1600, f/3.5, 3 perc 45 másodperc záridő)
A fényképezőgépen tartott kézzel viszont még egy nehéz állvánnyal is könnyű kisebb-nagyobb véletlen mozgásokat okozni, aminek ez lesz az eredménye:
Ez sajnos bemozdult. Az éjszakai tájkép születésének másodpercei alatt a fényképezőnek tökéletesen mozdulatlannak kell lennie. A bekapcsolva hagyott, önmagát gerjesztő képstabilizátor is hasonló hibát okozhat.
Erre kínálnak megoldást a távkioldók, főként az egyszerű exponálógombú, mechanikus rögzítésre alkalmas, vezetékes modellek, amelyek márkánként eltérő csatlakozóval kapcsolódnak a fényképezőgép megfelelő bemenetére, és már 1-2 ezer forintért beszerezhetők. Komolyabb éjszakai fotókhoz ez a költség sajnos megkerülhetetlen, de az elkészült képek alapján nagyon is megéri.
Az igazán látványos éjszakai képek kulcsa egy olcsó távkioldó
Kis fények, nagy trükkök
Az éjszakai fotózás azon jellegzetessége, hogy több másodperc eseményei kerülnek egyetlen képkockára, tucatnyi látványos trükkre ad lehetőséget. Közös jellemzőjük, hogy az erős fényű lámpáknak itt nincs helyük, a mesterséges fény is csak kicsit lehet erősebb annál, mint ami a környezetből érkezik.
Fényfestés kézzel: egy gyenge lámpával és sok gyakorlattal bonyolultabb alakzatok és szavak is a képre festhetők (ISO 200, f/2, 30 s)
Fényt festhet a kisvasút is: a képen a Gyermekvasút tűzijátéknéző vonatának mozdonya jobbról érkezett, elhaladt a fotóhely előtt, majd közvetlenül utána megállt. A mögötte érkező kocsi belső fényei a kép távolabbi részén még csíkot húztak, de a fénygyűjtés utolsó másodperceire megállt, így viszonylag élesen láthatóvá váltak az ablakok, valamint a benne álló emberek is (ISO 640, f/10, 1 perc).
A hajnal első fényei Kőszeg alatt. Az ég alja még éppen csak annyira világos, mint a felhők alja, amelyeket a települések fényei világítanak meg. Az egyperces záridő még elég rövid ahhoz, hogy a csillagos égbolt ne forduljon a föld fölött, de elég hosszú a felhők mozgásának láthatóvá tételéhez (ISO 400, f/4).
Az esti szürkületben a földön is könnyebben nyomot hagynak a mozgások: 1-2 másodperces fénygyűjtéssel a patakok fodrozódó vízesései is kisimulnak (ISO 100, f/11).
A modern, magasabb kategóriájú fényképezőgépek extrém magas érzékenységen már szinte éjjellátóként működnek, és kézből fotózva is értékelhető képet adnak. Ezért azonban a képminőség terén kell nagy árat fizetni (ISO 12800, f/5, 1/3 s).
Végül pedig ne felejtsük el pár perce eltenni a technikát, és várjuk meg, amíg kiélesedik az éjszakai látásunk, hogy megcsodálhassuk a világűrt.
A cikk borítóképét készítette: Gór Ádám
