ForrásMásfél fokÍrta: Kis Anna – Meteorológus, a földtudományok doktora (PhD), az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékének tanársegéde.

Az elmúlt harminc évben egyértelműen csökkent a fagyos, azaz az olyan napok száma, amikor a minimumhőmérséklet 0 °C alá csökkent. Az általánosan melegedő tendencia ellenére a hideggel kapcsolatos hőmérsékleti indexek elemzése is alátámasztja, hogy az éghajlatváltozás nemcsak egyszerűen magasabb átlag-hőmérsékletekkel jár, hanem a hőmérsékleti szélsőségek megváltozásával is.

A zord és fagyos napokkal kicsit úgy vagyunk, mint a fehér karácsonyokkal. Nagyon meg tudjuk jegyezni azt, ha vannak ilyenek egy évben, és azt is, ha nincsenek. Az elmúlt hetekben úgy érezhettük, szokatlanul hideg volt az idő. De valóban szokatlannak tekinthető ez az időjárás télen? Az elmúlt 50 év adatsoraiból a nagyfokú változékonyság mellett azért kibontakozik egy tendencia. fagyos napok – amikor a napi minimumhőmérséklet nulla fok alatt van – száma csökken: a legkevesebb ilyen nappal rendelkező évek közül az első öt a 21. századból, azaz az elmúlt 20 évből került ki. Ez összhangban áll azzal, hogy

az ezredforduló utáni években gyakoribbak lettek az enyhébb hőmérsékletű napok a téli időszakban.

Az elmúlt három évtizedet vizsgálva pedig azt láthatjuk, hogy nemcsak télen, de októberben, novemberben és márciusban is csökkenés figyelhető meg a fagyos napok számában.

Ugyanakkor a kifejezetten hidegnek tekinthető zord napok – amikor nem pusztán 0, hanem ‒10 °C alatti napi minimumhőmérséklet jegyezhetünk fel – számában nem találtunk egyértelmű csökkenést: egy-egy hidegebb napra vagy periódusra az elmúlt 10 évből is találunk példát. Ilyen 2017 januárja, amikor országos átlagot tekintve hét egymást követő napon maradt ‒10 °C alatt a minimumhőmérséklet. Ugyanakkor viszont 2015 óta nem láttunk olyan decembert, amikor akár egyetlen zord nap is előfordult volna.

téli napok – ezek olyan napok, amikor a csúcshőmérséklet sem éri el a nulla fokot, azaz egész nap fagypont alatti a hőmérséklet – nagyobb változékonyságot mutatnak, bár 2014 óta csak egyetlen olyan év volt, amikor ezek száma meghaladta volna a 15-öt (országos átlagban). A kivétel a 2017-es év, ami jó példa a változékonyságra: az általánosan melegedő tendencia ellenére előfordulnak szélsőségesebb időszakok is.

A hideggel kapcsolatos hőmérsékleti indexek elemzése is alátámasztja, hogy az éghajlatváltozás nem csak egyszerűen magasabb átlaghőmérsékletekkel jár, hanem a hőmérsékleti szélsőségek megváltozásával is.

A változékonyság ellenére kimutathatóak tendenciák

Mindez az Országos Meteorológiai Szolgálat homogenizált hőmérsékleti adatsoraiból derül ki, ezek magyarországi területi átlagait elemeztük az 1971‒2019-es időszakra vonatkozóan. Az ábrán a vizsgált éveket a téli félévben (október-március) előforduló fagyos napok száma alapján rendeztük sorba. A fokozódó melegedés hatása itt is megjelenik: az utolsó évtized évei (pirossal kiemelve) inkább a sor elején helyezkednek el. Ugyanakkor arra is volt példa a közelmúltban (2010/2011, 2011/2012, 2016/2017), hogy a minimumhőmérséklet 90‒100 napon 0 °C alatt maradt (összehasonlításképp: a teljes téli félév 182‒183 napból áll – szökőévtől függően). A legtöbb fagyos nap 1995/1996-ban, a legkevesebb 2006/2007-ben fordult elő.

A szerző ábrája. Adatbázis: Meteorológiai Adattár, OMSZ; átlagolva számított értékekre

A zord napok esetén is hasonló a helyzet. Az elmúlt években (országos átlagot tekintve) jellemzően nem fordult elő ötnél több olyan nap, amikor a minimumhőmérséklet ‒10 °C alá esett, azonban a 2009/2010-es, 2011/2012-es és 2016/2017-es évben közel 10 ilyen napban volt részünk. A legtöbb (35) zord nap 1984/1985-ben volt, 2006/2007-ben pedig területi átlagot tekintve egyetlen ilyen nap sem volt.

A szerző ábrája. Adatbázis: Meteorológiai Adattár, OMSZ; átlagolva számított értékekre

A téli napok számában nagyobb változékonyságot láthatunk az elmúlt 10 év elhelyezkedését illetően, az viszont mindenképp kiemelendő, hogy a (2020 előtti) globálisan legmelegebbnek számító öt év (2015‒2019) a sor elején van. 2016/2017 kivételével, aminek januárja hazánkban különösen hideg volt a nagytérségű légköri folyamatok és a hidegpárna gyakori megjelenése miatt. A 2006/2007-es téli félév itt már csak a második helyen áll: országos átlagban négy nap volt 0 °C alatti a maximumhőmérséklet, míg 1974/1975-ben csak két ilyen nap fordult elő. A legtöbb téli nap 1984/1985-ben volt: ekkor 52 nap nem emelkedett 0 °C fölé a maximumhőmérséklet.

A szerző ábrája. Adatbázis: Meteorológiai Adattár, OMSZ; átlagolva számított értékekre

Eltolódások a téli időszakban

Az elmúlt három évtizedben nemcsak télen, de októberben, novemberben és márciusban is csökkenés figyelhető meg a fagyos napok számában – viszont a téli félév hónapjainak helyzete egymáshoz képest nem változott.

A szerző ábrája. Adatbázis: Meteorológiai Adattár, OMSZ; átlagolva számított értékekre

A fagyos napok számában januárban fokozatos csökkenést figyelhetünk meg, de a másik két index inkább változékonyságot mutat, mintsem egyirányú trendet. Decemberben érdekes módon az 1971‒2010 közötti időszakot tekintve a fagyos napok, a zord napok és a téli napok számában is egy pici növekedés látható, amely aztán a 2011‒2019-es időszakra erőteljesebben csökken.

Ez a csökkenés a téli napok számában jelentkezik leginkább: a 2010 előtti évtizedekben átlagosan 6‒9 ilyen nap fordult elő hazánkban, ám 2011‒2019-re (a magyarországi területi átlagot tekintve) már csak négy olyan nap volt decemberben, amikor a maximumhőmérséklet sem emelkedett 0 °C fölé. A téli és zord napok márciusi előfordulása általában nem jellemző, de minden évtizedben találunk rá egy-egy példát – ebben a tekintetben nem történt jelentős változás. A tavaszi fagykár egyébként komoly problémát jelent a mezőgazdaságban, hiszen ilyenkor a növények már átléphetnek a fagyérzékeny periódusba (a hazai fagykárok 68%-a tavasszal fordul elő).

A szerző ábrája. Adatbázis: Meteorológiai Adattár, OMSZ; átlagolva számított értékekre
A szerző ábrája. Adatbázis: Meteorológiai Adattár, OMSZ; átlagolva számított értékekre

Példák a tartós hidegre és annak hiányára

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ezek a zord napok mennyire voltak egybefüggőek, azaz inkább egy-egy magányos napra korlátozódtak vagy hosszabb időszakra tették nehezebbé mindennapjainkat? Az alábbi ábrákon mindkét esetre találunk példát. Decemberben inkább az egy-két napig tartó ‒10 °C alatti minimumhőmérsékletű időszakok jellemzőek: a leghosszabb összefüggő eset (7 nap) 1996-ban fordult elő, karácsony táján. 2015 után pedig egyáltalán nem volt példa zord napra decemberben a magyarországi területi átlagot tekintve. Januárban 1985-ben volt egy hosszabb, 18 napig tartó összefüggő időszak, amikor ‒10 °C alatt maradt a minimumhőmérséklet (1985. január 8-án ‒20,52 °C volt az országos átlag).

Kiemelhető még a 2017-es év, amire talán még emlékszünk is: ekkor országos átlagot tekintve hét egymást követő napon maradt ‒10 °C alatt a minimumhőmérséklet (a legalacsonyabb értéket érdekes módon ismét január 8-án kaptuk, ‒16,7 °C-ot). Februárban átlagosan kevesebb a zord napok száma, és ebben a hónapban is előfordulnak elszigetelt esetek, de az ábrán jól kivehető két összefüggő időszak (1985 és 2012, mindkét évben 12 egymást követő nap).

A szerző ábrája. Adatbázis: Meteorológiai Adattár, OMSZ; átlagolva számított értékekre

Változó hőmérsékleti szélsőségek, amivel együtt kell élnünk

A hideg idő befolyásolja mindennapjainkat: megnöveli a fűtési igényt, az energiafogyasztást, nehezíti a közlekedést. Azonban a mezőgazdaság szempontjából összetettebb a kérdés: fontos például, hogy az alacsony hőmérséklet havazással társul-e (hiszen a hó szigetelőként is funkcionál). Ráadásul a hótakaró akkor nyújt csak igazán védelmet, ha összefüggő réteget alkot és nem párosul erős széllel, amely elhordaná. Az is fontos, hogy milyen hosszú ideig áll fenn a fagy – bizonyos fajoknál csak 12-15 nap után lép fel károsodás. Ugyanakkor előny is származik ezekből a hideg időszakokból: az általános felmelegedés miatt áttelelő és egyre nagyobb gondot okozó kórokozók, kártevők ilyenkor elpusztulnak.