Alaszka északnyugati részén, egy elszigetelt partszakaszon faház őrködik az erősödő viharok és az emelkedő tenger felett. 20 éve egy őslakos férfi építette – még áll, de meg kellett emelni: feljebb kellett húzódni a terjeszkedő hullámok elől. A parton elszórtan hevernek az egykor biztonságot adó házak roncsai.
„Néhány éven belül ez az óceán valószínűleg el fogja vinni ” – mondta el a tulajdonos, Ross Schaeffer, a Kotzebue, vagy a helyiek nyelvén Qikiqtaġruk néven ismert város iñupiat közösségének tagja a BBC-nek. A környéken más ingatlanok is ugyanilyen sorsnak vannak kitéve – teszi hozzá. A pusztítás már zajlik – idézi a Bien.
Ross és testvére, Bobby is, aki szintén Kotzebue-ban él, láthatja, hogy megváltozik a világuk.
Az éghajlatváltozás megolvasztja a jeget, amelyen utaznak és vadásznak. Átformálja a partvonalat, és károsítja a helyi élővilágot.
Az iñupiat emberek több száz éve alkalmazkodtak a zord körülményekhez. De ma sokan találják olyan helyzetben magukat, mint Ross és Bobby. Aggódnak a mai éghajlatváltozás megdöbbentő üteme miatt, és amiatt, hogy ez milyen veszélyt jelenthet közösségeikre.
A páros hozzájárult ahhoz a tudományos kutatáshoz, amelyet idén publikáltak arról, hogy az éghajlatváltozás hogyan befolyásolja a vadászati tevékenységeket a területen.
Az Északi-sarkvidék körülbelül kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a bolygó egyéb területei. Az ott élő bennszülött csoportok, így például az iñupiatok és az iñuitok megszokott környezete átalakul, ami egész kultúrájukat és életmódjukat megrendítheti.
A klímakutatók és az esélyegyenlőségi szervek régóta próbálják felhívni a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás legerősebben – és így már most érezhetően – azokat a közösségeket sújtja, amelyek a legkisebb mértékben járulnak hozzá magához a klímaváltozáshoz és a károsanyag-kibocsátáshoz, és gyakran az alkalmazkodásra is a legkevesebb forrásuk van.
