A tisztuló légkör és a melegedő klíma több bőrrákhoz vezethet, de a viselkedésünkön is sok múlik

A nyár közeledtével sok szó esik arról, hogy mennyire káros lehet az UV-sugárzás az egészségünkre, ha nem vagyunk elég elővigyázatosak. Mára jól ismert, hogy ha túl sok UV-sugárzásnak van kitéve szerveztünk, az a bőr leégéséhez, idő előtti öregedéséhez, látásromláshoz és szürke hályog kialakulásához vezethet, valamint rákkeltő hatású.

Az UV-B sugárzás által okozott, a bőr nem festékes típusú rosszindulatú daganatai egyre gyakoribbak Magyarországon, 2001 és 2014 között mintegy 50%-kal nőtt ezek előfordulása a nők és férfiak körében egyaránt.

Az UV-A sugárzás által előidézett festékes bőrdaganatok (melanómák) előfordulási gyakorisága ugyan alacsonyabb, de számuk rohamosabban növekszik:

a melanómás esetek nagyjából megduplázódtak 2001 és 2014 között.

Ráadásul ezek jóval veszélyesebbek, ugyanis ezek felelősek a bőrrákok okozta halálozás 90%-áért.

Világszerte az új melanómás esetek 76%-a az UV-sugárzásnak tulajdonítható, melyek túlnyomó része Észak-Amerikában, Európában és Óceániában fordul elő. Ausztráliában és Új-Zélandon a legmagasabb a 100 000 lakosra vetített esetek száma, és ezeket szorosan követik az észak-európai országok (Dánia, Hollandia, Norvégia, Svédország), valamint Svájc, Németország és Szlovénia.

Bár a túlélési esély sokat javult, a melanóma évente több mint 20 000 emberéletet követel Európában.

A bőr UV sugárzásra való érzékenysége a népességen belül bőrtípusonként változik, de még az adott bőrtípuson belül sem teljesen ugyanaz mindenkinél. A világosabb bőrűek már kisebb sugárzási dózis esetén lepirulnak.

A bőrrákos esetek növekedése az utóbbi évtizedekben összhangban van az UV-sugárzás, illetve az annak való kitettség növekedésével. Egy 2020-as tanulmány szerint

Kelet-Európában 1979 és 2015 között évtizedenként akár 5-8%-kal is megemelkedhetett a bőrre hatékony* UV-sugárzás napi értéke.

Az elvékonyodott ózonréteg, a változó felhőviszonyok és a tisztuló levegő mind szerepet játszanak a magasabb UV-sugárzásban

A légkör magasabb rétegeiben található ózonpajzs az, amely megvéd bennünket a Napból érkező káros UV-sugaraktól, és ennek elvékonyodása óriási szerepet játszott abban, hogy az elmúlt évtizedekben folyamatosan emelkedik a bőrrákos megbetegedések száma.

Bár az ózonroncsoló gázok használatát beszüntető 1987-es Montreali Jegyzőkönyv óta az ózonréteg helyreállása megkezdődött, a légkörből lassan kiürülő káros anyagok miatt a teljes regenerálódás csak a 2070-80-as évekre várható.

Ezért az elvékonyodott ózonréteg még mindig hozzájárul a felszínre érkező erősebb UV-sugárzáshoz, de a helyzet javult az 1980-as évekhez képest, amikor felfedezték az egyre táguló „ózonlyukat”.

A minket érő UV-sugárzást nemcsak az befolyásolja, hogy mekkora mennyiséget ereszt át a magasabb légkörben levő ózonréteg, hanem az is, hogy ennek a sugárzásnak az alacsonyabb légkörben mennyire állják útját felhők és apró (aeroszol) részecskék, mint például a por, füst és más légszennyezők. Az EU Kopernikusz Programjának legfrissebb jelentése szerint

az elmúlt 40 évben az átlagos felhőborítottság csökkent, és ezzel összhangban a napsütéses órák száma növekedett Európában – utóbbi szempontból 2022 rekordot döntött.

2022-ben átlagosan 130 órával több napsütést tapasztalt Európa, mint az 1991-2020 referencia időszakban átlagosan, túlszárnyalva a 2020-as értéket, amikor 118 órával volt az átlagnál magasabb a napfénytartam. Ez összhangban van a felhőborítottság csökkenő trendjével, aminek értéke 2022-ben a második legalacsonyabb volt a négy évtized alatt.

Az alacsonyabb felhőborítottság és magasabb napfénytaram 2022 első felében volt igazán kiugró, és ez jól tükrözi a szélsőségesen száraz és napsütéses viszonyokat is, amelyek hozzájárultak a kiterjedt tavaszi és nyári aszályhoz Európa nagy részén.

A felhőborítottság változásában több tényező is közrejátszhat: a légszennyező részecskék nagyban befolyásolják a felhőképződés folyamatát, de a klímaváltozás miatt megváltozó légköri cirkuláció is módosíthatja azt.

Vizsgálatok szerint a megváltozó légköri cirkuláció miatt eltolódnak a ciklonpályák és velük együtt az őket kísérő felhőzet, azonban az még nem tisztázott, hogy ez hogyan hat az anticiklonális, tiszta égboltú időszakok gyakoriságára, amelyek lehetővé tennék a felszínre érkező nagyobb besugárzást.

A légkörben található parányi részecskék viszont két oknál fogva is óriási szerepet játszanak:

• egyrészt akadályt képeznek a légkörben, így árnyékoló hatást fejtve ki;
• másrészt befolyásolják a képződő felhők mennyiségét és alakját:

Amikor magas ezen részecskék koncentrációja a légkörben, akkor a felhőkben több kisebb cseppecske képződik és azok fényesebbek, valamint ilyenkor tovább élnek a felhők, vastagabbak és kevesebb csapadék keletkezik.

Az aeroszol részecskék összhatása a légkörben egy rendkívül komplex kérdés, azonban a megfigyelések szerint

a légszennyezés csökkenése nagyban hozzájárult a felszínre érkező sugárzás növekedéséhez sok helyütt Európában – Magyarországon is.

Hazánkban a korábbi korszerűtlen és erősen szennyező szocialista ipari létesítmények jelentős részét leállították vagy modernizálták az 1990-es években, így csökkenni kezdett a légkör szennyezettségének mértéke.

Tehát hazánkban az UV-besugárzás enyhén növekvő tendenciáját főképp az okozza, hogy a csökkenő légszennyezés miatt a légkör sugárzás-átbocsátó képessége javult, és ez az effektus kissé felülmúlta a helyreálló ózonréteg UV-sugárzást csökkentő hatását.

Míg az 1990-es évek óta Dél- Közép- és Kelet-Európában az UV-sugárzás növekvő tendenciája figyelhető meg, a magasabb szélességi körökön csökkenő tendencia mutatkozik, egyrészt az aeroszolok, másrészt a felhőborítottság változása miatt. Közép-Európában az 1947-2017 közötti időszakban az aeroszolok változása volt a fő mozgatórugója a felszínt elérő napsugárzás ingadozásainak, de a felhőzet, a felszíni albedó és az ózonkoncentráció is szerepet játszott.

Itt újfent érdemes leszögezni, hogy magától értetődően vállalhatatlan, hogy az egészségünkre rendkívül káros légszennyezés megtartásával próbálnánk meg csökkenteni akár az UV-sugárzás, akár a globális felmelegedés negatív hatásait.

A melegebb idő miatt több időt töltünk a szabadban, ami növeli a kockázatokat

A D-vitamin-képződéshez szükségünk van napi 15-20 perc napsütésre, ellenben a túl nagy kitettség már káros lehet. Az UV-sugárzás ugyanis sejtroncsoló hatású, és ha egy életen át rendszeresen túl sok éri a bőrt, akkor az nem-melanómás bőrrákhoz vezethet. Ha pedig rendszeresen leégünk – főleg gyerekkorban –, az növeli a melanóma kockázatát is, mivel a bőr „nem felejt”, vagyis akkumulálódik a károsodás. A brit rákkutató szervezet szerint

ha kétévente csak egyszer ég le bőrünk, már az is megháromszorozhatja a melanómás bőrrák kockázatát ahhoz képest, hogy ha soha nem égünk le.

A globális felmelegedés következtében egyre többször csalogat ki bennünket a „jó idő” a szabadba, és egyre korábban váltunk a testünket kevésbé fedő ruházatra, aminek következtében jelentősen megnőhet az UV-sugárzásnak való kitettségünk, és így – nem megfelelő védekezés esetén – a bőrkárosodás és bőrrák kockázata.

Egy ausztrál viselkedéstanulmány kimutatta, hogy amikor a hőmérséklet 19–27 °C volt, a leégés esélye megduplázódott, szemben a 18 °C-os vagy alacsonyabb hőmérséklettel. Érdekes módon azonban 27 °C felett csökkent a leégés valószínűsége, feltehetően azért, mert az emberek árnyékot kerestek a nagyobb hőség elől. Bár a szociális viselkedést nehéz megjósolni, szakértők szerint

a melegebb időre adott válasz valószínűleg fontosabb tényező a bőrrák kockázatának alakulásában, mint magának az UV-sugárzásnak a növekedése.

A közvetett hatáson túl, a felmelegedésnek lehet közvetlen hatása is az UV-sugárzás rákkeltő hatására. Egérkísérletek kimutatták, hogy az UV-sugárzás rákkeltő hatása Celsius fokonként 5%-kal növekszik, így a hőmérséklet hosszú távú 3,5°C-os emelkedésével 7,5%-kal növekedne a rákkeltő hatás. Ennek megfelelően, ha az optimistább 2°C-os emelkedéssel kalkulálunk az Egyesült Királyságban, akkor 2050-re évi plusz 5000–6000 bőrrákos megbetegedéssel kell számolni.

Mit lehet tenni?

Fontos, hogy rendszeresen tartózkodjunk a szabad levegőn, de ne déltájban, a tűző napon tegyük ezt. A delelési időszakban, főleg nyáron, magas UV index esetén tartsuk be a helyes napozás szabályait, és kerüljük a napot délelőtt 11 óra és délután 3 óra között. Naptejjel és megfelelő öltözettel (kalap, napszemüveg, adott esetben teljes testet fedő nyári ruházattal) védekezzünk az ártó sugarak ellen már a 3-at meghaladó UV-index esetén is.

Fontos hangsúlyozni, hogy viselkedésünk és szokásaink óriási szerepet játszanak az UV-sugárzás okozta kockázatok csökkentésében, vagy épp növelésében, ezért ne vegyük félvállról a védekezést.

Az UV index segítségével tájékozódhatunk arról, hogy milyen az UV-sugárzási szint és mennyi időt tölthetünk a napon anélkül, hogy leégnénk. Az aktuális és az előrejelzett értékekről az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapján kaphatunk információt.

Politikai intézkedések szintjén az ózonroncsoló anyagok kiiktatását célzó Montreáli Jegyzőkönyv elég sikeresnek mondható, enélkül sokkal nagyobb növekedést tapasztaltunk volna a bőrrákos esetek számában. A jegyzőkönyv hatályát többször kiterjesztették újabb és újabb ózonkárosító anyagokra, továbbá azok termelésének és felhasználásának csökkentését – sok esetben teljes megszüntetését – írták elő.

Az EU gyakorlatilag beszüntette ezen anyagok használatát, és globálisan is 99%-kal csökkent ezek fogyasztása az 1980-as évek óta. Ugyanakkor 2012-ben megugrott bizonyos gázok légköri koncentrációja, ami illegális termelésre utal – ezért van még mit tenni ennek visszaszorítására.

Emellett óriási szükség volna a minél szélesebb körű társadalmi tájékoztatásra és tudatosságnövelésre az UV-sugárzás káros hatásaira, a megelőzésre és a bőrön látható elváltozások korai észlelésére vonatkozóan.

*A bőrre hatékony UV sugárzás mértékegysége a MED/h (óránkénti minimális Erythema dózis), 1 MED/h az effektív UV dózis, ami egy addig UV sugárzásnak nem kitett bőrön 1 óra alatt okoz szabad szemmel látható bőrpírt folyamatos és egyenletes besugárzás esetén.