A madárláb csodája segít, hogy ne fagyjanak meg a sirályok és a récék a jeges vízben

Ha tűnődtél már egy félig befagyott tó vagy a zajló Duna partján azon, hogyan bírják a jeges vízben vagy a jégen a sirályok és a récék, vagy esetleg érdekel egy hatékony épületszellőztetési rendszer működése, ez a cikk neked íródott.

A jég hátán is

A madarak tollazata kiváló hőszigetelő. Aki takarózott már dunyhával, ezt testközelből is megtapasztalhatta. A fecskék, a gólyák és társaik, akik a tél közeledtével melegebb tájakra költöznek, nem a megfagyás elől menekülnek, hanem a táplálékhiányt igyekeznek elkerülni.

Jó, a toll melegít, de mi van a csupasz részekkel? A legtöbb madár csőre és lába csupasz, ezek felületén tehát rengeteg hőt elveszíthetnek. Persze ha túl meleg van, ez előnyös. Hidegben viszont hátrány, amivel érdemes kezdeni valamit.

Madárláb

A tőkés récék és más madarak lábában egymás közelében futnak a szív felől érkező meleg, oxigéndús vért szállító erek, azaz az artériák és a hűvös, oxigénszegény (használt) vért szállító vénák. Ez a közelség lehetővé teszi a hőcserét: a hűvös vér melegszik, a meleg vér hűl. Így a madár testébe a lábaiból nem jéghideg vér jut vissza, ezáltal csökken a kihűlés veszélye. A gatyáskuviknak, a gatyásölyvnek, a hófajdnak és néhány más, főleg zord, fagyos vidéken élő madárnak pedig a csüdjét is toll fedi; ez a meleg nadrág segíti őket a hideg elleni védekezésben.

Mérnöki megoldás

A madárláb belső felépítése által biztosított folyamatot ellenáramú hőcserének nevezik, ami épületek szellőztetésénél is jól alkalmazható. Lehetővé teszi, hogy nagy hatékonysággal, kis hőveszteséggel lehessen friss levegőt juttatni a házba egy csőrendszeren keresztül, ahol az előbb bemutatotthoz hasonló elrendezésben vannak a kintről érkező friss levegőt szállító és a bentről kifelé tartó csövek. Így a nyári forróság idején a kintről érkező meleg levegő kevésbé fűti fel a házat, a téli hideg levegőt pedig melegíti a kiáramló meleg, így a kinti alacsony hőmérséklet ellenére nem hűl ki annyira az épület. A hasonló, az emberen túli élővilág által inspirált megoldásokat biomimikrinek, bioinspirációnak nevezzük.

Na és a csőr?

A madarakon van még egy fedetlen testrész: a csőr. Közismert, hogy a különböző táplálkozású madarak csőre eltérő, ami összefügg a táplálékukkal. A magevő zöldikéé erős, kúpos; a (főleg) rovarevő vörösbegyé finom, hegyes; a ragadozó sasoké pedig kampós. Egy friss kutatás arra utal, hogy a madarak csőrméretét az éghajlati viszonyok is befolyásolják. Úgy tűnik, hogy a csőrön keresztül történő hővesztést kevésbé tudják befolyásolni, mint a lábon keresztül történőt. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy a hidegebb területeken élő madarak csőre kisebb, rövidebb, mivel számukra ez az előnyösebb.

Írta: Pribéli Levente – A szerző biológus, humánökológus, az ELTE Környezettudományi Doktori Iskola PhD hallgatója. Fő érdeklődési területei az élővilág, természetvédelmi kérdések, az ökológiai válság különböző tényezői és társadalmi-gazdasági összefüggései, kezelési lehetőségei. Honlapja: pribelilevente.piwigo.com