A Kápolnapusztai Bivalyrezervátum

Idén eddig 65 bivalyborjú született a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság közkedvelt ökoturisztikai attrakciója területén, a Kápolnapusztai Bivalyrezervátumban.

A Kis-Balaton vonzáskörzetében kialakított látogatóhelyen a Vércse és Balaton névre hallgató két bika mellett 79 bivalytehén és borjaik várják a látogatókat az ősz folyamán is. Az állomány augusztus közepe óta bővült, szinte naponta születtek a borjak. Az állomány rendkívül szép idén, egészségesek és erősek mind a tehenek, mind a borjak, elhullás gyakorlatilag nem volt ebben a tenyészidőszakban. A 65 borjú a csaknem 100 hektáros területen cseperedhet. Életterükből nyolc hektárnyi az a rész, amely a látogatók számára is közvetlenül igénybe vehető (tanösvény, állatsimogató, játszótér).

Ezen felül a nagyobb, 56 hektár méretű, fás legelővé alakított területen dzsipes szafarira is lehetőség van, ahol szinte testközelből megtekinthető a csorda. A lassan véget érő ellési időszakban a kis bivalyborjak is megfigyelhetők teljesen közelről.

Fotó: Szűcs Boldizsár (Tülekedés)

A tehenek itt élik le életüket amíg koruk és egészségi állapotuk engedi. Általában 20 éves korukig szaporodóképesek. Az elmúlt évek során a genetikai- és viselkedésbéli szempontból nem kívánatos egyedeket a szakemberek kiselejtezték. Ennek a tevékenységnek az eredménye, hogy az állomány évek óta folyamatosan javul, idén a csapadékos időjárásnak köszönhetően a legelők minősége remek volt, az állatok kiváló kondícióval kezdték meg az ellést, ez a borjakon is látszik. A borjaknak nagy szerepe van a genetikai értékmegőrzésben és a gazdasági hasznosításban egyaránt. A húscélú felhasználással gasztronómiai különlegességnek számítanak.

Kápolnapuszta fás legelő hasznosítása

Mint minden fás legelő, a Kápolnapusztai Bivalyrezervátum is gazdálkodás alá vont területnek számít, hiszen emberi beavatkozás eredménye. A fás legelőknek nemcsak a legeltetés miatt nagy a jelentőségük. Olyan élőhelyet jelentenek, amelyek biológiai sokszínűséget őriznek átmeneti jellegüknek köszönhetően, így komplexek. A fás legelők nyílt területen élő, számtalan növény- és állatfajnak nyújtanak otthont. A területen legelésző haszonállatok a legelés során gondoskodnak arról, hogy a terület jellege megmaradjon.

Ez azt jelenti, hogy lelegelik a még lágy állapotú cserjéket is, így megőrizve a fás legelő átmeneti jellegét erdő és legelő között. A fák a madaraknak menedéket és fészkelési lehetőséget biztosítanak, ugyanakkor a füves területeknek árnyékot jelentenek. Az ürgék is jól érzik magukat a területen, táplálékot nyújtva a parlagi sasoknak. Ezeknek az önmagukban is természeti értéket képező élőlényeknek jelentős egyedszáma található Kápolnapusztán, a Bivalyrezervátumban.

Fotó: Dr. Barsi Ernő (Legelés)

1992-ben a Nagykanizsai Állami Gazdaság le akarta vágni a bivalyokat, az akkori 27 üsző és két bika alkotta csordát. A Nemzeti Park elődje, az Országos Természetvédelmi Hivatal vette át a területet és az akkori állatállományt. A kétezres évek elején ürgéket is telepítettek a területre, mert az aprófüves rész kedvező életkörülményt biztosít nekik. Azóta is jól érzik magukat a területen.

Kápolnapusztán található hazánk legnagyobb látogatható bivalycsordája

A Bivalyrezervátum háromféle célt valósít meg. Bemutatja a hazánkban őshonos fajtákat, jelentős szerepet vállal a gén- és fajtamegőrzésben és a terület kezelése szempontjából is fontos tevékenységet végez.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság kiemelt feladata az őshonos háziállatok génmegőrzése. A bivaly a kilencvenes évek elején – gazdasági szerepének csökkenése miatt – szinte eltűnt Magyarországról. A Kis-Balaton térségében vélhetően az észak-somogyi egykori uradalmak bivalycsordáinak utódai maradtak fenn. A kápolnapusztai csorda jelentette a fajta megmentéséhez az alapot. Az állomány fejlesztésével a hazai bivalyállomány fennmaradásának új lehetősége nyílt. A fajta megmentésében kulcsszerepe van a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságnak is. Kápolnapusztán él hazánk legnagyobb egyedszámmal büszkélkedő bivalyállománya.

A többi régi magyar háziállat-fajtához hasonlóan a bivaly megőrzése is a természetvédelmi törekvések kiemelt feladata. A gyepek természetvédelmi kezelésére kiválóan alkalmas állat, legelésével változatos gyepszerkezetet alakít ki.

Tenyésztésének kultúrája hazánkban több mint 400 évvel korábbra nyúlik vissza. A vízibivaly leginkább igavonó állatként szolgált. Teherbírása másfélszer nagyobb a szarvasmarháénál és igénytelenebb, ezért tartása kevesebb munkát és törődést igényel. Tavasztól késő őszig legelőn tartható, ami igényeinek maximálisan megfelel. A nyári időszakot szívesen vészeli át olyan élőhelyen, ahol lehetősége nyílik vízbe merülni. Vontatásra, termőföldek feltörésére szívesen használták az egyébként jóindulatú állatot. Húsát is fogyasztják és tejéből sajtkülönlegességek készülnek, mint a mozzarella.

Írta: Turbéki Bernadett

A cikk borítóképét készítette: Móricz Gábor (Bivaly wellness)