Csaknem 850 rétisast és mintegy 400 parlagi sast tudott megfigyelni a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a nemzeti park igazgatóságokkal is együttműködve az idei éves sasszámláláson.
Összességében 21 faj 13 ezer egyedét sikerült megfigyelni, a legutóbbi sasszinkronon mintegy 396 megfigyelő vett részt a hat országot felölelő Pannon biorégióban – mondta az InfoRádiónak Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője.
A sasokon kívül alapvetően a ragadozó madarakat, a ragadozó életmódot folytató énekesmadarakat és egyéb fajokat is számolják ilyenkor. A Pannon biorégió Magyarország mellett Ausztriát, Szlovákiát, Csehországot, Romániát, Szerbiát és Horvátországot öleli fel.
Rétisas (Haliaeetus albicilla) a Hortobágyon, Balmazújváros közelében 2020. január 10-én – Fotó: MTI/Kovács Attila
Három nap alatt a madármegfigyelő szakemberek az ország területének 18 százalékát vizsgálták át. Az ismert sastelelő élőhelyeket nézik át ilyenkor, ahol a ragadozó madarak az életmódjuk miatt feltűnnek.
Magyarországon az idei számlálás során 805-859 rétisast sikerült megfigyelni. Ezen túlmenően 390-403 közötti parlagi sast, és két szirti sast, illetve 4 fekete sast sikerült lencsevégre kapni.
Utóbbi különlegessége, hogy nagyon nagy távolságból, jó eséllyel Közép-, illetve Kelet-Ázsiából érkeztek Magyarországra.
A szóródás amúgy abból adódik, hogy a madarakat többnyire repülés közben számolják, ha pedig átrepülnek egy másik UTM-négyzetbe, akkor a megfigyelők jelzik egymásnak, és próbálják kiküszöbölni az átfedéseket.
Összesítve a Pannon régióban 1100 rétisast és 535 parlagi sast sikerült megfigyelni.
A Hortobágyi Madárkórházban tizenegy napi kezeléssel meggyógyították azt a parlagi sast (Aquila heliaca), amelyet Tard közelében találtak 2011-ben mérgezés gyanújával. A 3 kg súlyú, 208 cm szárnyfesztávolságú hímet az utolsó vizsgálat után nagyröpdébe tették, és 2011. április 22-én szabadon engedték a Bükki Nemzeti Park területén – Fotó: MTI/Oláh Tibor
A viszonylag nagy szám ellenére ne gondoljuk, hogy térdig gázolunk a sasokban
– figyelmeztetett a szóvivő.
A ragadozófelmérés ugyanis az általuk legkedveltebb telelőhelyeken zajlik. Ahhoz, hogy legalább egy rétisast lehessen látni, 2900 focipályányi területet kell bejárni, a jóval ritkább parlagi sas esetében pedig majdnem hatezer focipályányi területen van egyetlenegy egyed.
„Ez olyan, mintha az lenne a feladatunk, hogy felmérést végezzünk a strandolók körében. Akkor nyilván a Balaton-partra mennénk, mert ott lehet leginkább látni a nyári időszakban strandolót. De képzeljük el, hogy itt a strandolók olyan sűrűségben lennének csak, hogy 3, illetve hatezer focipályányi területen találnánk csak egyet” – próbálta érzékeltetni a madarak ritkaságát Orbán Zoltán.
Fekete sas – Fotó: wikimedia.org
A 2020-as sasleltár során az alábbi ragadozómadár-fajok állományába is sikerült betekintést nyerni:
- barna kánya (5),
- vörös kánya (11),
- kékes rétihéja (1106),
- barna rétihéja (81),
- karvaly (201),
- héja (31),
- egerészölyv (8526),
- gatyás ölyv (259),
- pusztai ölyv (15),
- vörös vércse (1690),
- kerecsensólyom (45),
- vándorsólyom (40),
- kis sólyom (51).
A nappali ragadozó madarak mellett baglyokat (réti fülesbagoly: 12, kuvik: 38) és ragadozó életmódú énekesmadarakat (holló: 353, nagy őrgébics: 255) is számoltak a felmérők, sőt néhány régióban a túzokokat (606) is számba vették.
A cikk borítóképét készítette: Gémné Kovács Anita (Bátorság)
