„A globális melegedés korlátozása 1,5 °C-nál” jelentős és azonnali változásokat igényel

2019.10.09.

Nem létezik egyetlen, „1,5 °C-kal melegebb világ”.

A jövőbeli, 1,5 °C-os globális felmelegedéssel jellemzett világ igen különböző lehet attól függően, hogyan jutunk el oda (például annak elérése előtt történik-e túllövés, ha igen, mekkora annak mértéke és időtartama, hogyan stabilizálódik a globális felszíni hőmérséklet értéke ezen a szinten, a szakpolitikák hogyan befolyásolják az emberi és a természetes rendszerek ellenálló képességét, valamint milyen jellegű regionális kockázatokkal kell számolnunk).

De van-e közös vonás az összes alternatív, 1,5 °C-kal melegebb világban? Az antropogén szén-dioxid-kibocsátáshoz kapcsolódó felmelegedés csaknem visszafordíthatatlan legalább 1000 éves időtartamon belül a rendszer tehetetlenségéből adódóan. A megnövekedett légköri szén-dioxid-tartalom a globális átlagos felszínhőmérséklet növekedésével jár együtt. Ennélfogva az összes 1,5 °C-os stabilizációs forgatókönyv (amiben jelenlegi, éghajlati válaszra vonatkozó ismereteink alapján a globális felmelegedés 1,5 °C alatt marad az évszázad folyamán, vagy csekély mértékű túllövést követően 2100-ra visszatér ezen értékre) megköveteli, hogy a nettó szén-dioxid-kibocsátás illetve antropogén üvegházgáz-kibocsátás bizonyos ponton nulla legyen. Ugyanez vonatkozik a stabilizációs forgatókönyvekre a melegedés magasabb szintjein (például 2 °C-on) is; az egyetlen különbség a várható idő, amikor a nettó szén-dioxid-költségvetés nullává válik.

Képfelirat: Mi történne a globális átlaghőmérséklettel, ha 2020-ban felhagynánk a szén-dioxid, az egyéb üvegházgázok és az aeroszolok kibocsátásával? (Részletekért lásd: IPCC) Kép forrása: IPCC. Ábrát fordította: Kovács Attila.

Ezért minden forgatókönyv esetében szükség van az energiafelhasználás dekarbonizációjára. Az IPCC 1,5 °C-os különjelentésének valamennyi forgatókönyve tartalmazza a szén-dioxid-eltávolítás (CDR, carbon dioxide removal) alkalmazását a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátás elérése érdekében. Ezek többsége az újraerdősítés mellett szén-dioxid-leválasztást és -tárolást (CCS, carbon capture and storage) használ, bár eltérő mértékben. Néhány mérséklési stratégia a minimálisra csökkenti a CDR szükségességét.

A túllövés minimalizálása érdekében a fennmaradó karbon-költségvetésünknek nagyon kicsinek kell lennie, ami azzal jár együtt, hogy nagy, azonnali és példátlan globális erőfeszítésekre van szükség az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére.

Minél tovább várunk a mérséklési intézkedések bevezetésével, annál drágább és összetettebb alkalmazkodási intézkedéseket kell hozni a globális felmelegedés magasabb szintjének a Föld élővilágára gyakorolt káros hatásainak elkerülése érdekében. Ráadásul: mi garantálja, hogy lesz olyan, a szén-dioxid eltávolítására alkalmas technológia, amit hatékonyan, nagy skálán be lehetne vetni?

A Párizsi Megállapodás értelmében benyújtott Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulások globális kibocsátásának becslései alapján 2030-ra az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátása 52–58 Gt lesz (szén-dioxid-egyenértékben kifejezve). Ez nagy bizonyossággal nem korlátozná a globális felmelegedést 1,5 °C-ra (a számítások szerint mintegy 3 °C-os melegedéssel járna 2100-ra), még akkor sem, ha 2030 után ambiciózus csökkentéssel számolunk. A túllövés és a szén-dioxid-eltávolítás nagyszabású bevezetésére való támaszkodás úgy kerülhető el, ha a globális szén-dioxid-kibocsátás jóval 2030 előtt csökkenni fog.

Azokban a stratégiákban, amelyek a globális felmelegedést 1,5 °C-ra korlátozzák (túllövés nélkül, vagy csak csekély mértékű túllövéssel), egyértelműen csökken a kibocsátás 2030-ra. Egy kivétellel az útvonalak mindegyikében az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátása 2030-ban 35 Gt alá, a rendelkezésre álló útvonalak felében pedig a 25–30 Gt tartományba esik, ami 2010-hez képest 40–50%-os csökkenést jelent.

A túllövési pályák nagyobb hatásokat és kapcsolódó kihívásokat eredményeznek , összehasonlítva azokkal az útvonalakkal, amelyek a globális felmelegedést 1,5 °C-ra korlátozzák.

Minél alacsonyabb a kibocsátás 2030-ban, annál kisebb a kihívás a globális felmelegedés 1,5 °C-ra történő korlátozására. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó fellépések késlekedése esetén a kihívások közé tartozik a költségek emelkedése, a szén-kibocsátó infrastruktúrába való beragadás kockázata, valamint a jövőbeni reagálási lehetőségek rugalmasságának csökkenése közép- és hosszú távon.

Írta: Pieczka Ildikó