A megújuló energia az energiabiztonság kulcsa (lehetne): a klímasemlegesség kihívásai Kelet-Közép-Európában

Megújuló energia: kiaknázatlan lehetőségek

Az E3G tanulmánya szerint a kelet-közép-európai régióban (Bulgária, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Románia, Szlovákia) a megújuló energiában hatalmas kiaknázatlan lehetőségek vannak, azonban ezeket nem használjuk ki, ugyanis hiányoznak a stabil jogszabályi keretek. A régió számos kormánya továbbra is szkeptikusnak tűnik a megújuló energiával szemben és sok esetben inkább a centralizált energiatermelés kiterjesztését támogatja (pl. atomenergia).

Holott jól tudjuk, hogy egy fenntartható energiaellátási rendszer nagy hányadban megújuló energia technológiákon alapszik – azaz az energiahálózat alapját temérdek kisebb termelőegység adja, amelyek egymást kompenzálják, kiegészítik, erősítik. Továbbá az ún. smart grid rendszer a termelési pontok közötti kommunikáció révén képes az igényekhez igazítani a kapacitást. Ebben a rendszerben ráadásul maguk a fogyasztók is működhetnek termelőként („prosumer”), így tehát az „okos hálózat” már nem egy felülről, centrálisan megszabott és előirányzott előállítási struktúra, hanem rengeteg termelési és fogyasztási egység szimbiózisa.

Az E3G tanulmány azt is kiemeli, hogy az Európai Bizottság túl alacsonynak ítélte mind a 6 ország 2030-ra kitűzött megújuló energia céljait, mivel azok nem tükrözik a valós potenciált. Magyarország Nemzeti Energia- és Klímatervének (NEKT) tervezetében a megújuló energiaforrások bruttó végső energiafogyasztáson belüli 20%-os részarányának elérését tűzi ki célul 2030-ra, ami az uniós minimum. Hazánkban jelenleg a villamosenergia-termelés 10%-át adják megújuló energiahordozók – ez a legalacsonyabb érték a 6 ország közül. Ráadásul ennek több mint fele biomassza égetéséből származik.

A régió kormányai jellemzően támogatják a biomasszával való fűtést, így növelve a megújuló rátákat, azonban ez erősen aggályos, hisz a biomasszaként szolgáló erdők fontos szénelnyelőként funkcionálnak. A villamosenergia-termelésre használt megújulók, mint például a nap és szél, viszont sokszor erős ellenállásba ütköznek a kormányok és áramszolgáltatók részéről. Magyarországon rendelet tiltja a szélturbinák telepítését települések 12 km sugarú körzetében, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi új szélenergia-projektek megvalósítását. A NEKT tervezet pedig a szélenergia teljes kivezetésével számol 2030-ig.

A napenergia tekintetében némileg pozitívabb a helyzet. A kormány elkezdte támogatni a napelemek terjedését egy prémium jellegű támogatás biztosításával a szolgáltatói hálózatba betáplált villamosenergia után. 2018 pedig rekord évnek számított Magyarországon a 410 megawattnyi napelem-kapacitás telepítésével, ami az elkövetkező években valószínűleg folytatódni fog a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség szerint.

Kőszénalapú energiatermelés: leáldozóban

Az E3G által tanulmányozott régióban 4 országban (Lengyelország, Csehország, Bulgária és Románia) magasabb a kőszén részesedése az energiamixben, mint az EU-s átlag, habár az utóbbi években egyre erősebb gazdasági, szabályozási és társadalmi nyomás nehezedik rá.

Mára nyilvánvalóvá vált, hogy az elavult módszer nemcsak rendkívül környezetszennyező, de már gazdaságilag sem éri meg.

Nemcsak a munkaerő és az uniós szén-dioxid kibocsátási kvóta ára emelkedik, de egyre nehezebben hozzáférhetők a kőszén- és lignittelepek, ráadásul ahhoz, hogy az egyre szigorúbb uniós környezetvédelmi előírásokat teljesíteni tudja az elöregedett erőművi infrastruktúra, igen magas modernizálási költségekkel kell számolni. Mégis, a szén kivezetése az energiatermelésből igen lassan halad, egyrészt mert még mindig hiányzik a konkrét stratégia ahhoz, hogy megoldják a széniparban dolgozók helyzetét és a strukturális átalakulás levezénylését, másrészt a lakosság aggódik az energiaárak miatt. Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy ezekben az országokban – Szlovákián kívül – a szénerőművek állami tulajdonban vannak, ezért a kormányok érdekét képezi, hogy támogassák ezeket – hangsúlyozta az E3G tanulmány.

Néhány ország már ugyan fontolgatja a szén kivezetését, azt elsősorban földgáz és atomenergia projektek erősítésével kívánják helyettesíteni. Ezekhez azonban egyre nehezebb lesz forrásokat találni. Az Európai Beruházási Bank például bejelentette, hogy 2021 után nem finanszíroz tovább hagyományos olaj-, gáz- és szénipari projekteket, sem pedig nukleáris erőműveket. A szénerőművek bezárására Szlovákia 2023-as céldátumot tűzött ki, Magyarország pedig 2030-at. Habár utóbbi még korábbra tolódhat, ugyanis a Mátrai Erőmű működési engedélyét 2025-ben meg kellene hosszabbítani, azonban az már most látszik az előrejelzésekből, hogy a 2020-as évektől kezdve évi akár több milliárd forintos veszteséggel tud csak működni. A magyar energiastratégia egyik kulcseleme a paksi atomerőmű bővítése, ami azonban orosz függésbe hozza az országot a megépítésre felvett hitel, valamint a nukleáris technológia és üzemanyag-ellátás szempontjából. S ez át is vezet bennünket a következő kulcskérdéshez:

Energiabiztonság: kapcsolatok hálójában

Az energiabiztonság kérdése a kelet-közép-európai régióban igazi fejtörést okoz az unióban, főként az orosz gázimporttól való függés miatt. Ráadásul a földgáz mellett Oroszország sok országba kőolajat, kőszenet, valamint nukleáris üzemanyagot és technológiát is szállít, és befolyását új infrastruktúrák kiépítésével igyekszik növelni. Részben az Oroszországtól való függés csökkentésére, a régió országai a Közel-Kelet és USA felé fordultak, ahonnan cseppfolyósított földgáz érkezik Lengyelország, Görögország és Horvátország kikötőin keresztül – az ehhez szükséges létesítmények egy része még épül, melynek célja az észak-déli összeköttetés megerősítése. Emellett a Fekete-tenger romániai partjai mentén nemrég feltárt új kőolaj- és földgáz-készletek igen jelentős forrásnak számítanak, azonban ezek kitermelése egyelőre kérdéses. Miként azt az E3G tanulmány hangsúlyozza,

a megújuló energia, mint országhatáron belül előállítható – ráadásul tiszta – energia, csak alig vagy szinte egyáltalán nem szerepel az energiabiztonságról szóló diskurzusban a régió országaiban.

Pedig a szélből és/vagy napenergiából származó villamosenergia-termelés erősíti az energiafüggetlenséget, és előnyei felskálázhatók lennének a régión belüli együttműködések és jobb villamosenergia-összeköttetések révén. Ezzel szemben a régió országai még mindig unión kívülről jövő fosszilis energia importtal igyekeznek enyhíteni az egyre növekvő energiaigényt. A szél- és napenergiával szemben gyakran arra hivatkoznak, hogy az időjárás változékonysága miatt ezek az energiaforrások megbízhatatlanok, így nem alkalmasak az egyenletes energiaellátásra. Egy friss német klimatológiai tanulmány azonban ezt cáfolja: Németországban és Európa nagy részén éves skálán a nap és szél potenciál épp kiegészíti egymást, és a nem-elégséges energiatermelés kockázata csökkenthető a nap- és szélenergia-rendszerek kombinálásával.

Magyarország jelentős mértékben energiabehozatalra szorul, az energiafüggőségi rátája (63%) az egyik legmagasabb a régióban. Ez a függőség különösen magas a kőolaj (82%), a földgáz (78%) és a nukleáris üzemanyag (100%) szempontjából. Oroszország a legnagyobb ellátó, az olajimport 39%-át, a földgázimport 44%-át és a nukleáris üzemanyag 100%-át biztosítja – írja az E3G tanulmány. (Ha figyelembe vesszük, hogy az Ausztria felől érkező gáz legnagyobb része szintén Oroszországból származik, akkor a földgázimportból való részesedése 95%-ra ugrik.) Magyarország Nemzeti Energia- és Klímatervének tervezete szerint „nemzeti célkitűzés a földgázpiaci ellátásbiztonság további növelése, ami további útvonal- és forrásdiverzifikációval, valamint hatékonyabb gázfelhasználással érhető el”. Ezért a magyar kormány támogatja a Katar és USA felől Lengyelországon és Horvátországon át érkező cseppfolyósított földgáz projektet és lobbizik az újabb fekete-tengeri készletek kitermeléséért, mindemellett pedig továbbra is igényt tart az Oroszországból érkező gázra, például az újonnan megépült Turkstream vezetéken keresztül.

Érdemes itt azt is megemlíteni, hogy az uniós dekarbonizációs törekvésekkel ellentétben épp Magyarországon az egyik legnagyobb a „piszkos”, azaz szénerőművekben előállított villamosáram importja. Az Index.hu által elemzett európai áramimport-adatok szerint a magyar import 8,4 TWh volt 2019-ben, amely a 45,6 TWh-s összfogyasztás 18,3 százaléka. Az import piszkos áram fele Ukrajnából, fele Szerbiából érkezett. Ezzel az a nagy probléma, hogy míg az EU a dekarbonizáció jegyében a környezetkímélő és tiszta energia projekteket támogatja, addig az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerén kívül eső országokból érkező importáram továbbra is egy tátongó lyuk a rendszerben. Mivel a kívülről jövő, a szén-dioxid-kibocsátás büntetési tarifája nélküli áram olcsóbb, ezt számos ország (mint pl. Görögország, Spanyolország, Horvátország, Románia, Magyarország) ki is használja. Így valójában jelentős részben nem megszüntetjük a szén-dioxid-kibocsátást, csak exportáljuk azt az EU-n kívülre – ahogy erre a Sandbag nevű brit think tank friss tanulmányában figyelmeztet.

Energiahatékonyság: a dekarbonizáció elengedhetetlen „hozzávalója”

Az energiahatékonyság kétségkívül nélkülözhetetlen eleme a dekarbonizációnak. Az energiahatékonyság növelésére különösen szükség van az E3G tanulmányban vizsgált 6 országban, ugyanis az energiaintenzív ipar és energiapazarló, elavult épületek még nagyrészt a szovjet időkből maradtak vissza. A tanulmány szerint a régióban jelentős energiaszegénység problémája szintén orvosolható lenne jól irányzott energiahatékonysági intézkedésekkel és az azokhoz szükséges (állami és magán) források előteremtésével.

A leggyakrabban használt értelmezés szerint egy háztartás akkor tekinthető energiaszegénynek, ha az nem képes megfelelő szintre fűteni lakását, illetve bevételeinek egy meghatározott százalékánál többet költ energiaszámláira. Az Energiaklub kutatása szerint, a jövedelmük 34%-ánál többet energiára költő magyar háztartások – országosan kb. 300-380 ezer – szinte kizárólag a szegény háztartások közül kerülnek ki. Ha nem a jövedelem 34%-át, hanem 20%-át tekintjük az energiaszegénység határának, akkor viszont már nem csak a szegénynek tekinthető háztartások tartoznak az energiaszegények közé, hanem azon háztartások egy része is, akik jövedelmük alapján nem minősülnek szegénynek, vagyis kb. 1,4-1,5 millió háztartás hazánkban.

Magyarország gazdasága a legkevésbé energiaintenzív a visegrádi négyek közül, azonban ebből a szempontból még mindig jelentősen az EU átlag felett van, leginkább a gyér lakossági energiahatékonyság miatt. Hazánkban az energiafogyasztás 34%-áért az épületek felelnek, ezért az épületek energetikai korszerűsítése rendkívül fontos volna. Ez nemcsak az energiafogyasztást és ezáltal a szén-dioxid-kibocsátást csökkentené, de az Energiaklub modellszámítása szerint a külső hőszigetelés és nyílászáró-csere hatására az előtte energiaszegénynek számító háztartások nagy része ki tudna kerülni az energiaszegénységből a megtakarított energiaköltségek révén. A 2014-ben indult Otthon Melege program eddig 310 ezer családnak nyújtott támogatást energetikai korszerűsítésre.

Dekarbonizáció: „igazságosan vagy sehogy”

Az Európai Bizottság az Európai Zöld Megállapodás keretében a következő 10 évben 1000 milliárd eurós beruházási tervvel igyekszik elérni az unió gazdaságának klímasemlegessé alakítását. A leginkább érintett európai régiók számára a következő hét évben egy 100 milliárd eurós alap is rendelkezésre áll az úgynevezett Méltányos Átállási Mechanizmus keretében. Ennek célja, hogy például a szénbányák bezárása miatt keletkező szociális, társadalmi feszültséget kezelni lehessen új munkahelyek teremtésével, átképzésekkel és a gazdaság zöldítését segítő beruházásokkal. Lengyelország – ahol az energiamix jelenleg 80%-ban szénalapú és több mint 110 ezren dolgoznak a széniparban – lesz a legnagyobb kedvezményezett 2 milliárd euróval, Magyarországra pedig 82,2 millió euró jut majd a méltányos átállási alapból a Bruxinfo szerint.

A többi kelet-közép-európai országhoz hasonlítva Magyarországon a méltányos átállás kisebb kihívást jelent – hisz mindössze 2 500 ember dolgozik a széniparban. Azonban annak ellenére, hogy a köztársasági elnök tavaly bejelentette a szén 10 éven belüli kivezetését az energiatermelésből, az E3G tanulmány szerint hazánkban továbbra sincs érdemi, konstruktív párbeszéd és konkrét tervek a társadalmilag igazságos átállás végrehajtásáról. Habár civil szervezetek igyekeznek a Mátrai Erőmű és borsodi lignitbányák térségének revitalizálását politikai napirendre tűzni, továbbra is hiányzik a szükséges politikai támogatás. A Mátrai Erőmű úgy tűnik elkezdte tervezni az át/leállást, ugyanis a korábbi bükkábrányi meddőhányó területén egy 20 megawattos napelemparkot hozott létre, amivel terveik szerint nagyszabású, megújuló energiatermelési beruházások sorát kezdték el.

Az Európai Uniótól jelentős fejlesztési támogatások érkeztek eddig is a régióba, és az ígért segítség kétségkívül fontos része lesz a méltányos átállásnak. Miként az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen fogalmazott az Európai Zöld Megállapodásról szóló javaslatában, „mindenki számára működnie kell, különben sehogy sem fog működni”. Azonban Magyarország, Lengyelország és Románia EU-hoz fűződő kapcsolatát a jogállamisággal és korrupcióval kapcsolatos ügyek terhelik, és ezek sorozatos megismétlődése miatt az uniós források biztosítását ezek után a jogállamiság EU-s normáinak betartásához kötnék.

Magyarországon az állami beruházások több, mint fele uniós forrásokból érkezik, a részesedés tekintetében csak Lengyelország előzi meg a régióban. A magyar kormányt többször is vádolták az EU-alapok rossz kezelése miatt, és a Bizottság 2019-ben 560 milliárd forint pénzbírsággal meg is büntette. Az új uniós költségvetési tervek szerint szigorúbb ellenőrzések következnek, és 2021 után reálisabb veszély lehet az uniós források egy részének felfüggesztése is.

Ajánlások

Az E3G tanulmány ajánlásokat is megfogalmaz a közép-kelet-európai régió dekarbonizációjának segítésére, ezek dióhéjban az alábbiak:

• Az energiabiztonság fogalmának újragondolása, belefoglalva az energiahatékonyságot, a hazai megújulók kiaknázását és smart grid fejlesztését.
• Határokon átívelő megújuló energia projektek fejlesztése és az elektromos hálózat összeköttetéseinek javítása.
• Tapasztalatok és jó gyakorlatok megosztása a kőszén kivezetésére, a méltányos átállás stratégiájának kidolgozására és zöld munkahelyek teremtésére.
• Az energiahatékonyság legyen prioritás az infrastrukturális beruházásokban az „energiahatékonyság mindenekelőtt” alapelv követésével.
• A konkrétan klímavédelemre és méltányos átállásra fordított EU-s források biztosítása, és azok megfelelő felhasználásának szigorított ellenőrzése, korrupcióellenes intézkedések megerősítése.
• A tiszta energia felé elkötelezett cégek és szövetségek támogatása, a civil szervezetek segítése és összekötése, valamint a városok és régiók klímavédelmi tevékenységének támogatása például közvetlen az EU-nál pályázható források által.

Írta: Lehoczky Annamária – Éghajlatkutató, szabadúszó környezeti szakújságíró és a Másfél fok állandó szerzője. Doktori (PhD) fokozatát az éghajlatváltozás kutatásában szerezte.