Cikksorozatban szeretnénk felhívni a figyelmet a kiskunsági gyepekre, melyek számtalan, kifejezetten ezekhez az élőhelyekhez kötődő állat- és növényfajnak adnak otthont. A sorozat első cikkének témája egyik márciusi virágunk, az egyhajúvirág, amely az Ásotthalmi-láprét, másnéven a Csodarét egyik legjelentősebb botanikai értéke. Óvjuk gyepeinket!

Az egyhajúvirág (Bulbocodium vernum) Európa közép- és magashegységeinek hegyi rétjein helyenként még nem ritka, hazánkban azonban alig néhány állománya ismert a Dél-Kiskunságban, a Nyírségben, illetve a Gödöllői-dombvidéken, és általában ezek is igen kis példányszámúak. Legnagyobb állománya, amely kedvező években akár több tízezer virágzó növényt számlál, a Körös-éri tájvédelmi körzethez tartozó Ásotthalmi-lápréten él.

A terület 1990 óta országos jelentőségű védett természeti terület, kiterjedése 95 hektár. Hivatalos nevénél sokkal találóbb az a név, amit első látogatói adtak neki: Csodarét. Ez a Duna-Tisza köze egyik legértékesebb védett természeti területe. Az itt élő 251 növényfajból 19 védett és 3 fokozottan védett. Ez a virágpompa keltette fel a rovarászok érdeklődését is. Az utóbbi évek vizsgálatai több mint 100 kabócafajt és 350 bogárfajt mutattak itt ki.

A Csodarét májusban. Fotó: Krnács György

A védett területet kiszáradó láprétek, homoki sztyepprétek, nádas, zsombéksásos és felhagyott szántók mozaikjai alkotják számtalan természeti értékkel. A 19. század második felében a tápanyagban dús talajuk miatt a sztyepprétek nagy részét feltörték. Nem történt ez másként a Csodaréten sem, így ma már a terület mindössze 1%-a sztyepprét. Ezen az alig egy hektáros részen tenyészik a hazai egyhajúvirág legnagyobb hazai állománya, de rajta kívül még jellemző faj a homoki és a kunkorgó árvalányhaj, a barázdált csenkesz, az élesmosófű és az epergyöngyike. Az orchideafajok közül az agárkosbor, a poloskaszagú kosbor és a pókbangó képviselteti magát.

Az egyhajúvirágok márciusban rózsaszín virágaikkal pettyezik a rétet. A növény alapvetően homoki tölgyesek és sztyepprétek faja, azonban élőhelyeik fogyatkozásával gyakran az azok helyén létrehozott mesterséges nyarasok, akácosok alatt találjuk őket.

Egyhajúvirágok. Fotó: Kelemen András

Lepelleveleinek hossza 3-5(-8)cm, szélességük 0,4-1,5cm között mozog. A gyepen növő példányok virágai általában kisebbek, csillag alakban szétterülnek, míg az erdők alatt rendszerint – de nem törvényszerűen – nagyobbak. Ilyenkor a virágok a földtől is jobban elemelkednek, megjelenésükben olykor az ősszel nyíló kikericsekre hasonlítanak.

Az egyhajúvirág neve megtévesztő, mivel nincs semmilyen hajra hasonlító képződménye. Eredetileg egyhéjúvirágnak hívták, mivel hagymáját egyrétegű, vékony héj veszi körül.

A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) protokollja szerint háromévente megszámláljuk a töveket. Idén március 10-12. között egy időben, egy módszerrel, egységes csapattal végeztünk számlálást a magyar-szerb határ mindkét oldalán a vajdasági kollégákkal együtt. Célunk, hogy elkezdjük egy határon átnyúló, az egyhajúvirág megőrzését szolgáló közös akcióterv kidolgozását.

Különleges és ritka a kétszínű egyhajúvirág. Fotó: Kelemen András (a Szabadkai-homokvidéken)
Citromlepke landolt az egyhajúvirágon. Fotó: Kelemen András
Egyhajúvirág számlálás. Fotó: Kelemen András

A cikk borítóképét készítette: Dr. Nagy Edit (Egyhajú)