Sokan riadnak vissza, ha a házuk ajtaján kilépve egy nagyobb méretű kígyóval találják szemben magukat. Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságot évről-évre megkeresik ilyen típusú történetekkel. Ezekben az esetekben emberre ártalmatlan siklók állnak a középpontban, hiszen a nemzeti park területén természetes körülmények között mérges kígyók nem fordulnak elő.
Fali gyík
Gyakori látogatók a kertünkben az erdei sikló és a lábatlan gyík. Előbbinek egészen méretes példányai vannak, amelyek félelmet kelthetnek. Utóbbit a mi vidékünkön kuszmának nevezik, és lábai nem lévén sokan kígyónak hiszik. Hasznos állat, rengeteg meztelencsigát elfogyaszt. Általában fűnyíráskor vesszük észre csillogó testét, ilyenkor várjunk, míg magától odébb áll.
Az épületek falain, sziklakertekben sütkérező fali és fürge gyíkoktól már kevesebben ijednek meg, sőt a gyerekek érdeklődését többnyire fel is keltik ezek az izgő-mozgó apróságok. Érdemes elidőzni velük, igazán kalandos testközelből megfigyelni a viselkedésüket. Ne kergessük, üldözzük őket, mindent a szemnek, semmit a kéznek! Sajnos tudomást szerzünk olyan esetekről, amikor gyerekek szórakozásból összeszednek gyíkokat, és terráriumba szorítják be őket. Ne feledjük azonban, hogy saját szórakozásunkra a vadon élő állatok szabadságát vesszük el, ráadásul nem tudjuk biztosítani az életfeltételeiket, így többnyire el is pusztulnak.
Fürge gyík
Hazánkban valamennyi hüllőfaj védett. Zavarásuk, elpusztításuk, begyűjtésük törvénybe ütköző cselekedet.
Építsünk kertünkbe gyíkvárat, és váljunk igazi természetbúvárokká! Így anélkül figyelhetünk meg szabadon élő állatokat, hogy azoknak kárt okoznánk. Hogyan fogjunk hozzá? Sok érdekességet olvashatunk erről az interneten (pl. www.mme.hu), nézzünk utána!
Képek és szöveg: Kóródi Blanka
A cikk borítóképét készítette: Balogh László (Fali gyík)
